Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 17. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

Az utolsó felkészülési mérkőzés részletei:

Szolnoki MÁV FC – Szeged 2011-Grosics Akadémia 0-0
Szolnok, Tiszaligeti Stadion, műfű.

Szeged: Szántai – Áchim, Balogh, Tóth, Zabari, Povázsai, Veszelinov, Zelenyánszki, Pászka, Andorka, Zádori.

Csere: Molnár (kapus), Szabó, Farkas, Oláh, Berde, Coroian, Hegedűs, Germán. Vezetőedző: Klausz László.

A nyolc tesztmérkőzést követően, egy héttel a tavaszi rajt előtt Klausz Lászlót kérdeztük, hogy mondja el portálunknak részletesebben is a január eleje óta tartó felkészülés legfontosabb tapasztalatait...

- Sajnos a legutóbbi szolnoki mérkőzésen a "zivataros" körülmények nem úgy hozták, hogy különösebben nagy tanulságokat lehessen levonni a lefújás után... Az is igaz viszont, hogy a  felkészülés során egyetlen egyszer játszottunk eddig műfüves pályán, a borzalmas időjárás miatt pedig ezúttal is kénytelenek voltunk egy nem túl jó minőségű műfüves pályán futballozni. Az elsődleges célunk így az volt, nehogy valakinek kárba menjen az eddig elvégzett kőkemény munkája egy váratlan sérülés miatt... Sajnos, mégsem alakultak jól a dolgok, Zabarinak ugyanis kifordult a bokája, de nagyon bízom benne, minél gyorsabban rendbe jön! A szolnoki játék eléggé közepes volt, próbálták ugyan a fiúk odatenni magukat, igyekeztek, de nagy helyzet egyik oldalon sem alakult ki, mivel jól zártak a védelmek. Az is tény, hogy a kezdőcsapatunk nagyobb része épp a fenti okok miatt csak a második félidőben szállt be. Összességében pedig annyit szeretnék kiemelni, amit a felkészülésre vonatkozóan elterveztünk, azt maradéktalanul sikerült megvalósítani! Nívós ellenfelek ellen játszottunk, tehát azzal a munkával, amelyet a srácok elvégeztek az elmúlt időszakban, abszolút elégedett vagyok - zárta rövid értékelőjét Klausz László.

A további program szerint a csapat február 14-én, vasárnap 10 órakor regeneráló jellegű edzést végez egy jógaoktató bevonásával, ami remélhetőleg még hatékonyabbá teszi játékosainkat a február 21-i rangadóra!

Hétfőn pihenőt kapnak a kék-feketék, majd kedden két, a következő napokon pedig egy-egy "frissítő tréning" vár a társaságra a rendkívül fontos legelső tavaszi mérkőzés előtt.

S mint tudjuk, azt a kiemelt jelentőségű összecsapást ország-világ láthatja az M4-es sportcsatorna jóvoltából...

Vitos György

Készült: 2016.02.14.

Amint azt cikksorozatom előző részében is jeleztem, 1970 tavaszán már a jubileumi 40. élvonalbeli idényére készülhetett a Szeged labdarúgó-csapata, de akkor először SZEOL SC (Szegedi Egyetemi és Olajipari Sport Club) néven!


1970 tavaszán egyébként egyidényes bajnokságot szerveztek, mivel az MLSZ - ki tudja, hányadszor - ismét visszatért az Európában megszokott őszi-tavaszi rendszerre. Sajnos, az újonc SZEOL a fiatalok rutintalanságának köszönhetően csak a 15. helyet szerezte meg a 16-os mezőnyben...


A Pécs elleni március 1-jei idénynyitón például azt láthattuk Édesapámmal a havas pályán, hogy a hazaiak pazar játékkal már 3-1-re vezettek a félidőben (Vörös János, Pataky Miklós és Pikó László góljaival, mégis a sokkal rutinosabb Pécs nyert 4-3-ra Szegeden... A Haladás elleni 4-0-át követően pedig a bajnoki címért hajtó Ferencváros ezúttal is "ráfázott" a Tisza partján, a nemrég elhunyt hórihorgas Vass "Ferike" gyönyörű fejesgóljánál több, mint 12.000 néző tombolhatott! S mivel az átszervezés miatt nem volt kieső, így a Szeged és az utolsó Győri ETO is megmenekült ettől a szégyentől...


Az 1899-től e sorok írója által nagy gonddal nyilvántartott szegedi futballhistória  jubileumi 75. idénye viszont nem jól sikerült 1970/1971-ben.


Mivel az előző, félidényes NB I-ből nem volt egyetlen kieső sem, újabb lehetőség adódott hát a felzárkózásra, de az egyébként jó erőkből álló SZEOL SC nem tudott élni a lehetőséggel. Akkoriban még a pestiek sajátították ki a tabella legjobb helyeit rendszeresen, 1970-71-ben például, az Újpest, a Ferencváros, a Vasas, a Honvéd, az MTK és a Csepel végzett az első 6 helyen, de a 16. helyezett SZEOL SC-t sajnos még további 9 vidéki klub is megelőzte, így következhetett a szegedi hullámvasút alsóbb szakasza, a szinte akkoriban már-már "megszokott"  NB I B-s kitérő...


Hogy is mondta Gulyás Ferenc, a szegediek nemrég elhunyt népszerű intézője 2013-ban, mikor épp erről kérdezték? „Abban az időben a Szegednek összességében nem volt gyengébb játékosállománya, mint általában az NB I-ben, de soha nem tudtunk megkapaszkodni tökéletesen. Olyan edzőkkel dolgoztam együtt pedig, mint Kontha Károly, Kovács József, Kovács Ferenc, Dunai János, Sárosi László, Himer István, Kaszás Gábor, Bundzsák Dezső. Valahogy mindig az a plusz anyagi támogatás hiányzott, ami más gárdánál megvolt ahhoz, hogy hosszú távon komoly célt lehessen kitűzni. Az egyetemtől nem volt várható komoly anyagi juttatás, a városnak is szűkös keretei voltak, az ‘olajos’ időszakban pedig az lett a probléma, hogy Szolnokot jelölték meg az irányítás központjaként, a vezetők is arra orientálódtak”


S ezek után 1971/1972-ben megint jött a szegedi "hullámvasút": a sokadik másodosztályú bajnokságot a várakozásnak megfelelően kezdték Bánfalviék, heteken át ők diktálták a tempót és mindössze egyetlen komolyabb kisiklást kivéve meggyőzően nyerték meg az NB I B küzdelmeit!


Azt az egy kisiklást pedig éppen az ezüstérmes Zalaegerszegi TE ellen követték el idehaza, ahol 13.000 szegedi drukker látta a vendégek 2-1-es győzelmét ...


De 1972/1973-ban még így is mindenki sokat várt az újabb NB I-es évadtól - az volt a Szeged 42. élvonalbeli idénye -, az újonnan kinevezett vezetőedzőtől (Bundzsák Dezső) és az átszervezett csapattól.


S immár örömteli tény, egyáltalán nem kellett csalódni, mert 1972 őszén újra régi hírnevéhez méltóan szerepelt az akkor kék-fehér színekben játszó gárda! Legyőzték a Videotont(Antal Péter és Vass Feri góljaival 2-1-re!), a Bp. Honvédot (13 év után újra, közel 15 ezer néző örömére!), az MTK-t (Budapesten is Antal és Vass "köszöntek be"), sőt, értékes pontot szereztek a Népstadionban 25 ezer néző előtt a Ferencváros ellen is(ki más, mint Antal Péter találatával)!


A tavaszi szezonban már csak arra ügyeltek, hogy sikerüljön a biztos bennmaradás. S bizony, sikerült, a Vasas elleni 1-1-et  17.000, míg a Fradi elleni újabb döntetlent 18.000 szegedi néző szurkolta végig...


Majd az 1973/1974-es idényt sajnos a végén, a Népsport nekrológjával kell kezdeni: "Ha valaki majd egyszer megírja a SZEOL labdarúgó-szakosztályának történetét, mert egyszer biztosan megírják, hiszen az anyag annyira gazdag, hogy vétek lenne nem papírra vetni, és elér az 1973-74-es bajnoki évhez, törvényszerűen három dátummal kell találkoznia. Három olyan dátummal, amely kulcsszerepet játszott a csapat életében!"


Az első dátum, 1973. szeptember 22-én, a Népstadionban: Ferencváros - SZEOL 1-2, mindkét gólunkat "életveszélyes csatárunk", Antal Péter szerezte!!!  Óriási diadalt aratott a Mészár Lajos kiállítása után 10 emberrel játszó csapat a bajnokesélyes otthonában, s akkor senki sem gondolhatta széles e hazában, hogy ugyanez a gárda 9 hónap múltán Pécsett NB II-es csapatként száll majd fel az autóbuszára... De így történt és különösen a pestiek állandó "bundacsapata", a soroksári Egyetértés elleni itthoni 1-3 pecsételte meg a sorsukat.

1974/1975-ben,  a 10. NB I-es búcsút követően a SZEOL újra "nagycsapat" lett és az NB II-ben gyakran félgőzzel játszva, de 48 pontot szerezve bajnokként jutott vissza az első osztályba! A bajnokcsapat leggyakoribb összeállítása ez volt: Nagy - Hevesi, Bánfalvi dr., Kozma III, V. Tóth - Birinyi, Varga, Zámbori - Szeghalmi, Vass F., Antal.


1975 őszére az NB I-be visszajutott együttes nem hogy erősödött volna, hanem elvesztette két legjobb játékosát: Bánfalvi dr. és Varga az NB II-es Vác-hoz igazoltak... A Kontha Károly által irányított kék-feketék olyan gyengén kezdték a bajnokságot, hogy már fél szezon után kiesésre voltak ítélve... De az MLSZ 1976 júniusában létszámemelést hajtott végre (16-ról 18-ra növelte az NB I mezőnyét), s ez a Szeged bennmaradását jelentette!


Az idény nézőcsúcsát egyébként az 1975. szeptember 27-i Ferencváros elleni mérkőzés (0-1) hozta, amikor 22.000 drukker láthatta Nyilasi Tibor parádés gólját Szegeden! Ezt követően az 1976-ban már a 22. bajnoki címét szerző Fradi 16 (!) évig nyeretlen maradt a Tisza partján...


1976/1977: Előlegezett bizalom, új edző (Himer István), átszervezett csapat - ismét felfelé indult a SZEOL, ezúttal már új néven!


Az 1977-es esztendőt ugyanis egy nagy jelentőségű fúzió vezette be: egyesült a SZEOL SC  ill. az egykor oly dicső SZAK egymással, s a két klub hivatalos jogutódja a jövőben SZEOL AK néven szerepelt!

Mai - s igencsak széthúzó... - klubvezetők, figyelem!

Az erők és a múlt egyesítése végett az 1977 januárjában létrehozott  nagyegyesület, a SZEOL AK  alapszabályában -jogszerűen - alapítási évként a régebbi SZAK alapítási évét, az 1899-et jelölték meg, nagyon helyesen!

Egyébként az a május 22-i alakulási dátum a mai napig is minden évben a szegedi labdarúgás születésnapját jelenti!

S hogy igazi ünnep mikor lesz?! Ez kizárólag a majdani  élvonalbeli szerepléstől függ...

Tény, hogy a SZEOL AK első, ilyen néven futó NB I-es évében - később rendkívül népszerű ex-szövetségi kapitányunkkal, Egervári Sándorral megerősítve - kitűnően szerepelt, a "csúcsmeccseket" a 15.000 néző előtt lejátszott Ferencváros elleni 1-1, továbbá a Békéscsaba 4-0-ás és a Diósgyőr 3-0-ás legyőzése jelentette...


Hogy aztán az 1977/1978-as évad megint bajt hozzon...


Tény, hogy akkor sem sikerültek az erősítések, sőt Egervári és Hangai más egyesülethez távozott... Voltak persze országos szenzációt kiváltó felvillanások! Elég, ha csak a sokszoros bajnok Újpest 6-2 (!!!) arányú kiütésére gondolunk! Hihetetlen, hogy az 1978-as aranyérmes Újpestnek - a fehérvári "zakó" mellett - ez volt a második és egyben az utolsó veresége a 34 meccséből... Vagyis a 18. SZEOL AK mérte a világklasszis Fazekasékra, Törőcsikékre a legnagyobb csapást - de még ez sem változtatott a szomorú tényeken, az 1978-as volt immár a 11. NB I-es búcsú a szegediek életében.


1978/1979: "Egy év múlva itt vagyunk! Már csak azért is, mert 1978 augusztusára elkészül a Tisza-parti stadion világítása!" - nyilatkozták a szegedi vezetők a kiesést követően, a korábbi tapasztalatok alapján elég magabiztosan.


Itt - vagyis újra az NB I-ben... Nos, az egyből kettő, a kettőből három lett, mikorra a szegediek ki tudták harcolni az élvonalba jutást... 1978-79-ben még azt hitték, hogy patinás NB I-es múltjuk könnyedén visszajuttatja őket a legjobbak közé, ám a Bp. Volán SC keresztülhúzta számításukat és végig vezetve nyerték az NB II Középcsoportjának aranyérmét. A SZEOL AK pedig meg sem állt a 6. helyig, még a helyi "másodhegedűs" Szegedi Dózsa is megelőzte őket - először a futballtörténelemben...


Majd az 1979/1980-as idényben eleve reménytelennek tűnt a feljebbjutás, mivel egyszerre két fővárosi csapat is ide került az NB I-ből (Csepel, Vasas Izzó). A papírforma sajnos, ezúttal beigazolódott és a Csepel magabiztosan nyerte az NB II Középcsoportjának bajnokságát az Izzó, valamint a SZEOL AK előtt...


De 1980/1981-re alaposan megnőttek a szegedi esélyek! Abban az idényben a Vasas Izzó Vácra települt, az NB I-ből sem került a Középcsoportba újabb kieső, így ismét megnyílt az út a kék-feketék számára! Éltek is vele, és Kovács József mesteredző irányításával nem kevesebb, mint 10 (!) pontot vertek a 2. helyezett Ganz-Mávag együttesére.


S ha az egyébként kieső helyi másodhegedűs, a Szegedi Dózsa (...) nem vesz el tőlük egy pontot a bajnokság hajrájában, a SZEOL AK rajtolhatott volna -1935 után újra...- a Közép-Európa Kupa küzdelmeiben!

Akkor ugyanis az volt a szabály, hogy a legtöbb pontot szerző NB II-es bajnok indulhatott a KK-ban, s 1981-ben a cseh és a szerb feljutó mellett a világhírű olasz AC Milan is jogot nyert a Serie B bajnokaként a KK-részvételre, mivel az előző évi olasz bundabotrány miatt 1980-ban a római Lazio-val együtt a B osztályba sorolták őket...

A részletekről majd a következő históriában!

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: FOTÓ: Vitos György 100 éves a szegedi futball! A SZAK-tól a SZEAC-ig c. könyvéből
Készült: 2016.02.14.

Az előzmények...


A dicsőségekkel teli szegedi futballhistória sorrendben 63. idénye, az 1959/1960-as számított a SZEAC-sikerkorszak kezdetének!


Már 1959 őszén tündökölt az NB I újonca és a forduláskor - kiesési gondok nélkül - a kiválónak mondható 9. helyen álltak! Az átlagos hazai nézőszám már akkortájt 15 ezer körül mozgott, ami új csúcsot jelentett szegedi viszonylatban!

Az ex-szegedi Sándor "Csikar" által fémjelzett MTK elleni hazai idénynyitón - 1959. augusztus 9-én - például 26.000-en szurkoltak és örültek, amikor 0-2-es félidő után Portörő Gábor, majd Hajós Imre találataival kiegyenlítettek!

De közel 15-15 ezren voltak a Szegeden mindig kiemelt jelentőségű Bp. Vasas és a Bp. Honvéd elleni összecsapásokon is, ahol 1-1-re végeztek az angyalföldiekkel és 1-0-ra megverték Polyvás Dániel 82. percben szerzett találatával a Bozsikkal, Tichy Lajossal, továbbá az ex-szegedi Gilicz Istvánnal felálló kispestieket!


1960. február 28-án nem kevesebb, mint 18. 000 (!) drukker látogatott ki az Újpest elleni rangadóra, de tavasszal még erre is rátettek egy lapáttal Portörőék...

Akkor született meg a máig is érvényben lévő abszolút nézőcsúcs a Tisza-parti stadionban: még leírni is borzongató, nemhogy átélni, pontosan 30 ezer (!) szurkoló figyelte a Ferencváros elleni összecsapást, melyen a Fradi a későbbi Aranylabdás Albert Flórián góljával 1-0-ra győzött...


Így hát sporttörténeti tényként leszögezhetjük: sem előtte, sem azóta nem voltak ennyien szegedi labdarúgó-mérkőzésen!

S a csapat meghálálta a bizalmat, az óriási érdeklődést, hisz újoncként a kiválónak mondható 8. helyen végzett!


Sőt, 1960/1961-ben a Mészáros - Szabó, Portörő, Kürtösi - Dezsőfi, Zallár - Benák, Nemes, Hajós, Polyvás, Nyári összeállítású SZEAC ezúttal már 2-0-ra verte a sokszoros bajnok Ferencvárost - több, mint 25 ezer néző előtt!


De az előző évi aranyérmes Újpest sem úszta meg nagy verés nélkül a szegedi kirándulást, akkor meg 18 ezer néző tombolhatott Hajós Imre (3) ill. Nemes István parádés góljainak, s ezzel 4-2-re verték a lilákat!

Az 1961-ben kiharcolt 6. helyezés pedig a SZEAC-korszak legjobb eredményét jelentette, amit még megtoldott a csapat egy parádés nemzetközi győzelemmel is. Brassóban, 30 ezer fanatikus helyi drukker előtt a Szeged Nyári Tibor góljával 1-0-ra megverte a Nunweiler-testvérekkel, Jenei Imrével, Ionescuval, Szeredaival és Tataruval felálló Románia nagyválogatottját!


Majd következett az 1961/1962-es idény és bizony, újra az 1960-as bajnok Újpest ellen parádézott a címlapfotónkon látható Nemes István, aki az egész védelmet és a kapust is kicselezve lőtte a győztes gólt, s erre megint 18 ezer hazai drukker ünnepelt önfeledten!


Sőt, idegenben is eredményesek voltak a szegediek, Kispesten például 10 ezer néző előtt Boros és Nemes találataival verték 2-1-re a Bozsikkal, Tichyvel felálló Bp. Honvéd együttesét!


Végeredményben a 9. helyet szerezték meg az NB I-ben, és csupán egyetlen (!) bajnoki ponton múlott, hogy nem indulhattak az akkoriban rendkívül népszerű Nyári Intertotó Kupában, ahol többek között az Ajax Amszterdam, a rotterdami Feyenoord, a PSV Eindhoven vagy éppen a Bayern München is eljöhetett volna Szegedre nemzetközi kupameccset játszani...


Az 1962/1963-as idény azért volt nevezetes, mert a Szeged 34. élvonalbeli idényében, 1962 őszén sokáig vezette az NB I-es tabellát is! A Ferencváros elleni fantasztikus idénynyitót (Nemes István gyönyörű góljával 1-0!!) több, mint 26 ezren látták, az MTK elleni összecsapást már "csak" 16 ezren... A valósággal szárnyaló csapat sorra aratta szebbnél szebb győzelmeit a szeptemberi fordulókban, de még október elején, a Debrecenben aratott nagyszerű 2-0-ás diadallal ( természetesen Nemes István "köszönt be" kétszer...) az Újpesttel azonos pontszámmal álltak a 2. helyen Hajósék!

Sőt, ha a novemberi utolsó fordulóban legyőzik a Tatabányát, az őszi bajnok Újpesttel holtversenyben fejezték volna be a bajnoki idény első felét! A szegedi "catenaccio" akkoriban kiválóan működött, hisz az őszi 13 mérkőzésen 9-szer (!) maradt érintetlen Mészáros Károly kapuja. A tavaszi idényben már gyengébb forma következett (a Fraditól pl. a Népstadionban 50 ezer néző előtt kaptak ki 3-1-re...), így a SZEAC csupán a 11. helyen végzett, bárcsak elmondhatnánk ugyanezt a mai Szeged újabb NB I-es szereplésekor...


1963 őszén aztán ismét átszervezte a bajnokságot az MLSZ, ekkor tértek vissza ugyanis másodszor a szovjet mintára, az őszi-tavaszi helyett a naptári éves bajnoki rendszerre. Így az 1963 őszi egyidényes bajnokság töltötte ki az átmeneti időt, kiesők nélkül, ezáltal az NB I 14 csapata nyugodtan játszhatott és készülhetett az 1964. évi bajnokságra...


A SZEAC talán túlságosan is megnyugodott, hisz a 13 meccsen szerzett 11 pontjukkal a 12. helyen végezve csupán a Pécs és a Debreceni VSC együttesét előzték meg, de mindössze 6 ponttal maradtak el a bajnok Győri ETO együttesétől... Az előző évi bajnok Fradit 2-1-es győzelmükkel elütötték az újabb bajnoki címtől, így dorogi és szegedi segédlettel 1944, a Nagyvárad legelső aranyérme után ismét vidéki csapat nyerte a magyar bajnokságot...


Az 1964. évi NB I-es bajnokság a tokiói olimpiára való tekintettel már szeptember közepén befejeződött, a csapatok ugyanis egész nyáron játszottak - szünet és pihenő nélkül! A 10. helyen végzett SZEAC is így tett és legemlékezetesebb győzelmét a sokszoros bajnok Bp. Vasas otthonában aratta! A Korányi - Szabó, Kürtösi dr., Sándor - Dezsőfi, Pataki T. - Arató, Csömör, Popov, Reményik, Boros dr. összeállítású szegediek 1-0-ra győztek 15 ezer néző előtt a Fáy utcában! Sőt, a Szabadtéri Kupán nyáron, a Tisza-parti városban rangos külföldi együtteseket (a cseh Zbrojovka Brnot és a 3-szoros román bajnok Petrolul Ploiestit) vertek a szegediek, így semmi nem utalt arra, ami egy évvel később történt...


Ha az immár 117. évében lévő szegedi labdarúgás történetét vizsgáljuk, s visszatekintünk az elmúlt évtizedek jobbnál jobb helyi csapatainak élvonalbeli szereplésére, úgy nyugodtan állíthatjuk: az 1926-os első profi bajnokság óta az egyik legsikertelenebb, legfájóbb évad az 1965-ös NB I-es bajnokság volt...


Hiába verte a SZEAC április 11-én 2-1-re a listavezető újpestieket, s állt 5 játéknap után 2 győzelemmel a középmezőnyben, a következő 21 (!) fordulóban nyeretlenek maradtak a kék-fehérek... Az utolsó pontjukat (1-1) a Népstadionban szerezték Nemes Istvánék éppen a Ferencváros bajnokcsapata ellen, akik mellesleg pontosan akkor nyerték el a mai Európa-Liga egyik előd-trófeáját, a VVK-t...

Fél évszázada: ismét felfelé...

Az 1899-től e sorok írója által nagy gonddal nyilvántartott szegedi futballhistória 70. idényében, 1966 elején az NB I-ből váratlanul kiesett SZEAC csapatát alaposan átszervezték a másodosztály küzdelmeire!


Nehezen, de sikerült a reményteljes fiatalok (Kozma Mihály, Pusztai László) beépítése a csapatba és nemsokára már jöttek is a jobbnál jobb eredmények.


Debrecenben például - több mint 10 ezer néző előtt - a SZEAC 0-1-es félidő után 3-1-re verte a DVSC-t, s góljainkat a későbbi NB I-es gólkirály Kozma Mihály (2) ill. Hajós Imre szerezték. Az is érdekes sporttörténeti kuriózumnak számított, hogy a Szeged 29 fordulón keresztül egyszer sem vezette a másodosztályú táblázatot, mégis bajnokként (!) jutott vissza az első osztályba, mivel épp a 30. fordulóban az addig listavezető Eger együttesét is megelőzték...

Újabb élvonalbeli szereplések - botlásokkal...


1967 : Nagyszerű idény, parádés győzelmek, emlékezetes gólok, újfent 20 ezer néző a bajnok Fradi ellen, s a SZEAC megint 9. volt az NB I-ben!

A sok feledhetetlen élmény közül talán egy igazi "gólzápor" érdemel említést: a néhány évvel később már bronzérmes Salgótarjáni BTC látogatott a Tisza-parti stadionba és 10 ezer drukker előtt a szegediek pazar játékkal, angolosan, 6-3-ra "lelépték" a bányászokat, az immár legendás gólszerzőink a nemrég elhunyt Vass Ferenc (2), valamint Boros László, Hajós Imre, Pusztai László ill. Dobó János voltak...


Az 1968-as idény pedig különös történet volt a mexikói olimpia évében, annyi szent... (Olimpiai válogatottunk egyébként Helsinki és Tokió után ott nyert harmadszor is aranyérmet, ami még mindig ötkarikás rekordnak számít labdarúgásban, a szerző)


A SZEAC az NB I első 7 fordulója után még a 3. helyen állt, a 12. játéknapot megelőzően pedig a 6.-on, de sajnos, az igazi visszaesés a Ferencvárostól (1-6) és az Újpesti Dózsától (0-11) elszenvedett katasztrofális vereségek után következett be...

A Fradi elleni hazai meccset megint csak 20. 000 néző láthatta, a Megyeri úti "kivégzésen" pedig - szegény Rábay László edző mesélte nekem később... - mire kisétált a szegedi tréner a kispadhoz, máris 2-0-ra vezetett a Tisza partján oly gyakran megalázott Újpest... Megtörték hát lelkileg is őket a dörzsölt pestiek, egyre lejjebb csúsztak a táblázaton, így újra búcsúzniuk kellett az NB I-től, 1926-tól számítva immár a 8. alkalommal...


De az 1969-es év újabb fordulópontot hozott a szegedi labdarúgásban!


Az egyetem mellé ugyanis még egy komoly patronáló, az olajtröszt került és a SZEAC-ból létrehozott SZEOL SC, markáns fejezetet jelentett a nagy múltú szegedi egyesület igencsak szövevényes történetében!


Az akkori NB I B-ben rajtoló együttest már a gazdag patronáló késztette minél jobb teljesítményre. A fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülést meghálálták a szegediek és a bajnok Videoton mögött az újonnan létrehozott SZEOL SC ezüstérmesként visszajutott az első osztályba, az "aranyos" fehérváriakat például 4-0-ra megverték a Tisza-partiak...


1970 tavasza volt a jubileumi 40. élvonalbeli idénye a Szegednek, de akkor először SZEOL SC (Szegedi Egyetemi és Olajipari Sport Club) néven! 1970 tavaszán egyébként egyidényes bajnokságot szerveztek, mivel az MLSZ - ki tudja, hányadszor - ismét visszatért az Európában megszokott őszi-tavaszi rendszerre, de ez már egy újabb különleges Tisza-parti futballtörténet...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Vitos György szegedi futballköteteiből
Készült: 2016.02.08.