Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 17. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

Mint az előző rész végén is említettem, 2000 tavaszán  - addig példátlan módon -  Nemzeti Bajnokságban szereplő csapat nélkül (!) maradt Szeged városa, ami óriási szégyent jelentett a helyi politikai ill. sportvezetésre nézve egyaránt.


Holott adva volt a kézzel fogható példa, hisz egy hasonló kaliberű nagyvárosban, Debrecenben a helyi  - ugyancsak NB I-es -  csapat, a DVSC épp akkor ment totálisan csődbe, amikor a Szeged... Több száz milliós adósságot felhalmozva csak egy hajszálon múlt, hogy nem szűnt meg a Loki, mert a várost felelősséggel vezető Kósa Lajosék teljesen másképp  oldották meg a válsághelyzetet!


Két éven keresztül tulajdonosként működtették az élvonalbeli DVSC-t és eközben lázasan kerestek egy olyan befektetőt, aki  nem elviszi (magyarul ellopja...) az egyesület pénzét, hanem épp ellenkezőleg: komoly tőkét fektet a helyi futballba!


Az eredmény közismert: Szima Gábor,  az ottani nagyvállalkozó révén  napjainkig a méltán népszerű "Loki" immár 19 (!!) trófeát gyűjtött, továbbá BL- ill. Európaliga-csoportkörben is szerepelt!!


Mialatt Szegeden, az ugyancsak NB I-es SzLC  kivéreztetését követően az is "nagy eredménynek" számított, hogy 2000 őszén a Tisza Volán Focisuli elindíthatta  ificsapatát a harmadosztályban, az NB II Alföld-csoportjában (FC Szeged néven), majd 2001 tavaszán az átszervezések miatt már az NB III Alföld-csoportjába kerültek...


Az új klub, nevezetesen az FC Szeged a SZEOL AK-korszak óta tartó hagyományoknak megfelelően a kék-fehér-fekete színösszeállítást választotta hivatalos színnek, a keret zömét az utánpótlásbázis neveltjei alkották, a csapat pedig az akkori megyebajnok Szőregi Rákóczi jogán juthatott - méltányossági alapon - a Nemzeti Bajnokság harmad, majd negyedosztályába.


Kövessük tovább a kronológiát! 2001 nyarán világossá vált, hogy az FC Szeged a visszalépések miatt az NB III-ban elért 3. helyezése ellenére eggyel feljebb, az NB II Szabolcs Gabona-csoportjába nyert besorolást.


A kispadon az egykori NB I-es Szeged LC pályaedzőjét, Lóczi Istvánt  Szalai "Dzsínó" István váltotta, aki játékosként közel 400 meccsen szerepelt az egykori hivatalos jogelődök, a  SZEAC és a SZEOL AK színeiben, majd edzőként az NB I-es Szeged SC-t is  irányította 1990-91-ben, majd oroszlánrészt vállalt a Tisza Volán Focisuli megalapításában!


Az FC Szeged újoncként az NB II 9. helyén végzett, azután, hogy a Szolnoki MÁV NB I/B-s csapatát irányító gazdasági társaság szegedi kötődésű elnöke, Ferencz Gábor is beszállt a szegedi labdarúgásba.


S innentől kezdve elindult az FC Szeged  "a lejtőn felfelé", hiszen  a nyugodt háttér az első tanulóévet követően már 2002-2003-ban nagy sikert eredményezett! Az FC Szeged ugyanis végig a feljutásért (azaz az NB I/B-be kerülésért) küzdhetett és a hajrában a megyei rangadón még a Makót is lelépte 5-0 arányban!


Ezzel ismét másodosztályú csapata volt a napfény városának!


2003/2004: Az előző évi bajnokságot ugyan a Nyíregyháza nyerte, de a szegediek sem szomorkodtak, hiszen a háromcsoportos NB II legjobb 2. helyezettjeként a kék-fehér-fekete együttes is jogot szerzett arra, hogy 2003 nyarától az egycsoportos  - profinak számító - NB I/B-ben kezdjék meg szereplésüket! Az FC Szeged újoncként sorra aratta szebbnél szebb győzelmeit, 28 fordulót követően még a 18 csapatos másodosztály 8. helyén állt, mindössze 5 pontra a már NB I-es osztályozót jelentő helyezéstől...


Ám a pontot nem tudták feltenni az i-re, annál is inkább, mert Ferencz Gábor többségi tulajdonos kiszállt a szegedi futballból. Ezzel  komoly veszélybe került a következő szezonbéli NB I/B, sőt, még az NB II is...


A  2004/2005-ös idényt sajnos, a végén kell kezdeni...


Az FC Szeged az előző évi 13. helyezése  után a bravúrosnak mondható 7. pozícióban végzett az NB I/B-ben, de a Ferencz Gábor helyett következő tulajdonos, a szlovén-szerb-bosnyák (?) szerencselovag, Dusan Djurics hangzatos ígéretekkel ugyan (8 millió eurós bankszámlakivonat bemutatása, stb., stb...), ám egyszerűen becsődöltette a sokra hivatott FC Szeged csapatát...

Így aztán hiába jutott el az FC Szeged 4 éven belül szinte a nulláról indulva a negyedosztályból az NB I küszöbéig, bő fél évtized alatt immár a 3. klubcsődöt kellett, bizony, kellett (...) végigszenvedniük Szeged futballbarátainak:

SZEAC (1998 december),

Szeged LC (2000 eleje) és

FC Szeged (2005 nyara)...


Újra - ki tudja már  hanyadszor  - padlóra került a szegedi futball...


De ami nem öl meg, az megerősít, így.... megint csak felálltunk!


2005/2006: Miután az FC Szeged is megszűnt, az 1899-től íródó szegedi futballklub-hagyományok persze, "tovább íródtak", a szerző maga a "nagybetűs élet"...


A 2005-ös talpra állást - akárcsak 2000-ben - megint a Tisza Volán SC rendkívül gazdag utánpótlásbázisa jelentette! Újra érdemes volt a tehetséges fiatalokra építeni, ők jelentették ezúttal is az alapot és utána következhetett a felépítmény. Konkrétan a Tisza Volán SC - Focisuli először indított felnőtt csapatot a Csongrád megyei első osztályban! A rendkívül fiatal gárda már a 2005-06-os idényben közel állt a feljutást jelentő bajnoki címhez, amit végül a Csongrád kaparintott meg, így az ezüstérmet szerzett szegedieknek még minimum egy évet kellett várniuk az osztályváltásra...


2006/2007: 2006 augusztusában már a második szezonját kezdte a Tisza Volán a Csongrád megyei első osztályban. Végig az alaposan megerősített Balástya és a TVSC küzdött a bajnoki címért, ősszel a két csapat Balástyán találkozott egymással, és a Szeged győzött, majd a tavaszi visszavágón közel 1000 néző előtt a Tisza Volán megint megverte a Balástyát, így - két éves száműzetés után  -  Szeged reprezentatív csapata Vágó Attila irányításával visszatérhetett a Nemzeti Bajnokságba!


2007/2008: Az NB III Alföld-csoportjában is kiválóan kezdte a pontvadászatot az újonc Tisza Volán, ám a bajnokság végére a középmezőnybe (a 7. helyre) zuhant vissza a csapat. Ennek elsődleges oka, hogy az akkori szegedi többségi tulajdonos, a SZEVIÉP a diósgyőri futballcsapatban is komoly szerepet vállalt és egyszerűen kiárusította  a csapatot "szőröstől-bőröstől", edzőstől, játékostól egyaránt... Vágó Attila a DVTK trénere lett és a mestert több meghatározó játékos is követte Miskolcra, így a 16 gólig jutó japán Honma valamint Vida, Szélpál, Búrány, Kreizler és Gahwagi Nebil is az NB I-es DVTK-hoz távozott... Ezek után az NB III-as 7. hely még dicséretes is volt, de a nagy múltú szegedi futballt egyáltalán nem vitte előre...

Akkoriban  egyre többen kezdték hajtogatni a címbeli szlogent ("Ez így  már  nem mehet tovább!") és  Nógrádi Tibor, a jelenlegi megyei LSZ futballigazgatójának segítségével valóságos mozgalom indult  a helyi futball ismételt felemeléséért!

Erről nemrég a címlapfotónkon is  látható  népszerű sportember és városi elöljáró így nyilatkozott  portálunknak:


- 2008 januárjában megalakítottuk az Együtt a Szegedi Labdarúgásért Mozgalmat azzal a céllal, hogy konszolidáljuk a szegedi futball helyzetét és egy eddig még soha nem tapasztalt összefogásnak legyünk a katalizátorai!

De az igazi kiugrásra még két évet várni kellett... - ezt már e sorok írója teszi hozzá.

2008 nyarán az újjáformálódó, ám rendkívül meggyengült volános csapat élére dr. Buchholcz Gábort  nevezték ki, és mint annyiszor eddig, akkor is elsősorban a Tisza Volán SC reményteljes fiataljaira alapozták az új keretet. De az erős vérveszteségek miatt már a kiesés ellen kellett küzdeni az újonc fiataloknak, akik  kitűnően hajrázva  a 11. helyre tornázták fel magukat az NB III Alföld-csoportjának 16 fős mezőnyében.


2009/2010: Buchholcz Gábor igazi  fanatizmusával és szakmai tudásával alaposan felrázta a Tisza Volán SC csapatát, 2009 őszén például szinte végig a dobogós helyért küzdöttek a szegedi fiatalok! Sajnos, azért akadt egy súlyos gond: hiába szerepeltek idegenben sorozatban is bravúrosan a Buchholcz-tanítványok, a jó öreg Felső Tisza-parti stadionban viszont rendre begörcsöltek a tinik, így rengeteg értékes pontot elhullajtva elúszott a bajnoki cím...


S  2010 nyarától - köszönhetően Nógrádi Tiborék rendkívül lelkes és fanatikus mozgalmának - már  újabb szálon kezdtek futni az immár 117  éves szegedi futballhagyományok...


Létrejött a KITE-Szeged együttese és a vezetői (Kiss-Rigó László, Bozóky Imre, Bakai Csaba, Nógrádi Tibor)) ezúttal is a kék-fekete klubtradíciókra vezették vissza az egyesület szekerét!


S ez a " szekér"  Major László egykori kiváló Szeged SC-játékos irányításával nagyon jól futott, hisz az újonc (!) KITE-Szeged másodikként végzett az NB III-ban és a Tisza Volán SC-t is alaposan felülmúlva új fejezetet nyitott a patinás múltú szegedi labdarúgásban!

Vitos György

(Befejező részünk következik!)

Forrás: www.szeged2011.eu
Készült: 2016.02.18.

Nézzük hát a XX. század legutolsó futball-évtizedét, amely hosszú évekre "bebetonozta" a  patinás múltú szegedi labdarúgást a "futottak még" kategóriába...


1990/91: A Szeged SC és jogelődjei 1965 óta 7-szer bizonyultak könnyűnek az élvonal mérlegén. Egészen pontosan 9 volt az a 7, ám 1970-ben és 1976-ban a bajnokságok átszervezése miatt nem volt kieső. Az akkori  Szeged SC-re várt hát a feladat, hogy tisztázza a klub negyedszázada kérdéses - se NB I-es, se nem NB II-es - státuszát...


Sajnos tisztázta, hiszen a Szeged SC a jubileumi, sorrendben 50. élvonalbeli idényében - olykor feledhetetlen győzelmeket is aratva - az élvonal 13. helyén végzett, majd a Diósgyőr elleni osztályozókon, csakúgy, mint két évvel korábban a Vasassal szemben, újra elbukott...


Annak a Szalai "Dzsínó" István által irányított csapatnak a legemlékezetesebb sikerei a Békéscsaba elleni kettős győzelem mellett a Vasas, a Videoton, a Tatabánya, majd a Vác kétvállra fektetése volt, de mint később kiderült, hiába verték meg a Győri ETO együttesét is 4-1-re a zárófordulóban, a velük azonos pontszámmal végző Vasas egyetlen (...) góllal megelőzte őket a 12.helyen, így a 13. szegediek mehettek a balul sikeredett DVTK elleni osztályozóra...


Sőt, még ennél is rosszabbak történtek 1991/92-től számítva...


Szinte hihetetlen, de 25 év, azaz negyedszázad távlatából nézve a '90-es évek eseményei sötét foltként kerültek be a szegedi futballtörténelem immár 117. éve íródó könyvébe.


A '91-92-es szezonban még élt a remény, a gyors visszajutás lehetősége adott volt az Orosházi László által vezetett csapat előtt, hisz fél szezon után késhegyre menő harcot vívott egymással az ugyancsak kieső Békéscsaba, a Debrecen és a Szeged SC! 1992 tavaszán viszont elfogyott a lendület (no, meg az a fránya pénz...), a Békéscsaba nyerte a bajnoki címet, míg a Szegedet, s a rivális DVSC-t még a Nyíregyháza és a Kaba is megelőzte...


1992/93-ban megtörtént az, amire soha azelőtt nem volt példa: a Szeged SC együttese - financiális csődje miatt - óriási zuhanásba, valóságos "mélyrepülésbe" kezdett, de nem ám az első, hanem a másodosztályban...


Minden szurkolót megdöbbentett az őszi idény végeredménye: 16. (utolsó) a Szeged SC 11 ponttal... 1993 nyarán végül is az utolsó meccsen (!) dőlt el a kék-feketék NB II-ben maradása.


A győztes idényzáró után egyébként a Kónya Sándorral akkortájt folyamatosan perben és haragban álló Bodó Antal klubelnök feszülten várhatta a Debrecenből érkező híreket, hisz azon múlt a Szeged NB II-ben maradása, hogy nyert-e a "LOKI" az Eger ellen?! Nos, nyert, de rá egy évre már nem volt menekvés.


1993/94: Abban a szezonban élhettük át a szegedi futball addigi legnagyobb csődjét... A több, mint 100 milliós államadósság "lenyelése" végett újabb névváltoztatások következtek a sanyarú sorsú egyesület életében: először a Szeged SC-ből Szeged TE, majd a Szeged TE-ből Szeged FC lett, az egykor szebb napokat látott klub sorra veszítette el legjobb játékosait, edzőit, így nem is lehetett más a vége, mint a kiesés! De már nem az NB I-ből, hanem az NB II Keleti csoportjából...


1994/95: Soha ilyen mélyen nem volt még Szeged reprezentatív csapata: 94 év után a Szeged FC az NB III Alföld-csoportjában kezdhette a bajnoki küzdelmeket, s hiába tűnt egyértelműen  bajnokesélyesnek, a játékosok alaposan rácáfoltak az előzetes várakozásra és csupán a 9. helyet szerezték meg a harmadosztályban! Holott pár éve még az élvonalban játszottak a Fradi, az Újpest, a Vasas és a Honvéd ellen...


1995 nyarán Nagylaki Kálmán volt a Szeged FC ügyvezető elnöke, és azon dolgozott az anyagi gondok tonnányi súlya alatt, hogy 1999-re, a klub centenáriumára legalább újra megközelítsék az NB I-et! De néhány hónappal később már egy vadonatúj tulajdonos, Bereczk Imre (a "festékgyáros") nyilatkozhatta Nagylaki helyett ugyanezt, mivel a Szeged FC elnevezés is megszűnt és a Budalakk Titán igazgatója létrehozta a klub legendás neve alapján a SZEAC együttesét...


Ám a sikerek még várhattak magukra, hisz a '95-96. évi NB III-ban is csak a 10. helyen végzett a Szeged FC-ből lett SZEAC csapata...


1996/97: A szegedi futballhistória jubileumi 100. idénye is még mindig az NB III-ban találta az együttest, és az évad legnagyobb igazolása az volt, hogy Bereczk Imre az egykori győri mágust, Verebes Józsefet szerződtette az NB III-ba szakmai igazgatónak! Verebes nemsokára távozott, Híres Gábor lett a vezetőedző, de az NB III átszervezése miatt a SZEAC 4. helyezése is feljutást jelentett az NB II-be! S ez már két évtizede is legalább akkora sikernek számított, mint 2011 nyarán az újonnan létrehozott Szeged 2011 NB II-be jutása!


Az 1997/98. évi NB II-es szezonban csupán a 30. (utolsó) fordulóban dőlt el az újonc Szegedi EAC sorsa. Tóth Győző edző tanítványai Kalocsán léptek pályára és 2-1-es győzelmükkel kiharcolták a bennmaradást! De az NB II-ben elért 13. hely nem sok jót jelentett a Tisza-parti szurkolóknak, mert ez akkoriban - az átszervezések miatt - csupán a 3. vonalnak számított, míg a Kiskundorozsmából lett Szeged-Dorozsma (Nagylaki Kálmán újabb csapata...) akkor már az NB I/B-ben - labdarúgásunk második vonalában - vitézkedett...


Így hát sok változást hozott 1998 nyara a szegedi labdarúgásban, a helyi szurkolók  csak kapkodhatták a fejüket a váratlan húzások, visszaléptetések, városi átszervezések hallatán...


Egyrészt tovább folytatta NB II-es (akkor harmadosztályú!) szereplését a SZEAC együttese, de már csak fél évig. 1998 december 5-én ugyanis az MLSZ közgyűlésén Bereczk Imre tulajdonos visszaléptette a fél szezon után 15. helyen álló csapatát az NB II-től!

Másrészt, de még ezelőtt, 1998 nyarán a szegedi önkormányzat a július 9-i közgyűlésén úgy döntött, hogy hivatalosan is szétválasztja a Szeged-Dorozsma másodosztályú csapatát. Az addigi jogelőd kiskundorozsmai klubot - anyagi szolgáltatás ellenében - a Csongrád megyei III. osztályba küldte vissza, míg a Szeged-Dorozsmából megalakították a Szeged LC nevű csapatot, s itt, ennél a klubnál már a régi szegedi jogelőd-klub eredményeit vették újra számításba. Nevezetesen a színösszeállítása is megváltozott, a kiskundorozsmai sajátosságnak számító zöld-fehér szín és az 1923-as alapítási év egyaránt eltűnt (azaz "visszament" az ismét önálló klubként rajtoló Kiskundorozsmával együtt a megyei III. osztályba...), és Nagylaki Kálmán - akkoriban  még boldog - klubelnök a SZEOL-korszak óta tradicionálisnak számító kék-fehér-fekete színösszeállítást, a hagyományos szegedi diszkoszvetős címert és ezzel együtt az 1899-es alapítási évet vezette be, hozta vissza a Szeged LC számára! Akik pedig feljutással, a '98-99. évi másodosztályú bronzérem megszerzésével hálálták meg a fenti gondoskodást!

1999/2000: A Szeged LC - a klubtörténet 51. NB I-es idényében - fantasztikusan kezdte szereplését az NB I-ben, ám a cseppet sem szokványos történet totális csőddel és az élvonalból történő kizárással végződött...


Holott Szeged futballszurkolói valósággal ki voltak éhezve az NB I-re, hisz 1991. június 15 (Győri ETO ellen 4-1) és 1999. augusztus 7 között nem láthattak élvonalbeli mérkőzést a Tisza-parti stadionban.


Nyolc silány és küzdelmes évad után újra a Győr volt az ellenfél, és akkor több ezer drukker felejthetetlen hangulatot varázsolt a sok csatát megélt jó öreg stadionba!


Szeged LC - anno 1999 őszén...bizony, a magyar futball minden betegségét magában hordozta ez az elnevezés, a sokak által csodált „vidéki fellegvár”-kategóriát, a több, mint 10 ezres hazai nézőszámokat, a máig kideríthetetlen tulajdonviszonyokkal, és néhány NB I-es forduló után garantálható súlyos anyagi problémákkal megspékelve...

Rendkívül sajnálatos volt, hogy a futballt "ízig-vérig" szerető Nagylaki Kálmán az önkormányzati és hazai vállalkozói szféra megfelelő támogatásainak híján déli szomszédainknál keresett és kapott (...) a futballklubhoz üzleti partnereket... Mint később kiderült, az 1999-es szerb maffiózó tulajdonosaik kivétel nélkül a Balkánról érkeztek nagy titokban, feltűnésmentesen, majd a magyar rendőrség, az adóhatóság, esetleg rivális gengszterek érdeklődésére ugyanolyan "angolosan" léptek le a belgrádi forgatagba vagy éppen a boszniai hegyek közé, a boszniai szerbek "szabadcsapataiba"...

Íme a szerbekkel és vajdasági magyarokkal alaposan "felturbózott" Szeged LC 1999-2000. évi NB I-es csapata:

Legfelül balról: Miljan Markovics, Palágyi Szabolcs, Vladimir Kovacsevics, Udvari Szabolcs, Major László, Németh Norbert, Kenesei Zoltán. Alattuk balról: Oláh Lóránt, Ivan Kirsner, Dejan Godar, Dobó Csaba, Szulyovszky Ákos (kapusok), Nenad Markovics, Nagypál Tibor, Tamás Attila, Igor Kozos. Középen balról: Kurai László technikai vezető, Zakar Sándor szakosztályvezető, Hriszto Kaljevics klubigazgató, Nagylaki Kálmán elnök, Strausz László vezetőedző, Beszédes Sándor pályaedző, Borbély László szakmai igazgató, dr. Erdélyi Endre csapatorvos, Jónás László masszőr. Ülnek balról: Kurucsai András, Urbán Flórián, Mikler Lajos, Vörös Péter, Bencze Zsolt, Herczku Szabolcs, Faragó István, Vjacseszlav Jeremejev, Popovics Lajos.

Minderről az ezredforduló derekán a fölöttébb népszerű "Sport Plusz" c. országos hetilapban közöltem rövid részleteket, ám hamarosan jött a burkolt szerbiai üzenet: nemsokára a Tisza fenekén találom magamat - bebetonozva...


De nézzük inkább  a "szakmát", a Szeged LC  1999-2000.évi NB I-es szereplését, amely az immár 117 éves szegedi futball máig is legutolsó megmérettetése az első osztályban!


Sporttörténeti tényként közölhetem, a Szeged LC- Győri ETO élvonalbeli nyitómeccsre (1-1) bizony, 15 ezren mentek ki  a legendás hírű Felső Tisza-parti stadionba és a legfanatikusabbak fergeteges hangulatot teremtettek!


Persze, azonnal hozzáteszem az akkori ultrákról: gyakran eksztázisba eső szurkolótáboruk kiváló produkciókat nyújtott, s még manapság is bármelyik magyar brigáddal felveszik a versenyt. Egyedülálló módon senki sem utálja őket, mármint a rivális ultrák közül (szakmai berkekben és különösen a bírói karból annál inkább..., A szerző), mivel a teljesítményükkel kapcsolatban  nincs ott a „DE…” kitétel.  S ez bizony, a kőkemény igazság, mert többször is láttuk őket fantasztikus koreográfiákat felvonultatva, élőben, a saját szemünkkel!


Tény, hogy ez is kevés volt a Szeged LC üdvösségéhez, mert rajtuk, a kiváló szurkoláson kívül a futballhoz csupán három dolog kell: pénz, pénz és megint csak a pénz... Az meg még akkor sem volt, amikor  több, mint 10 ezer fizető néző pénze ott lapult a jegyárusítóknál, ugyanis az agyafúrt szerbek azt is elvitték az utolsó fillérig elegáns fekete autóikkal, s meg sem álltak vele Belgrádig... Így történt az NB I-es Szeged LC "kivéreztetése", szegény Nagylaki Kálmán mást már nemigen tehetett 2000 elején, minthogy nemes egyszerűséggel csődöt jelentett...


Az persze, feltétlenül a javukra írható, hogy a Szeged LC - óriási nehézségek árán, de még - lejátszotta mind a 17 őszi NB I-es mérkőzését, ám a 2000 elején bekövetkezett totális klubcsőd és az NB I-ből való kizárás a mai napig fájó emlék az emiatt sokat szenvedett Tisza-parti drukkerek számára...


2000 tavaszán sajnos, Nemzeti Bajnokságban szereplő csapat nélkül (!) maradt Szeged városa, amire az NB 1935-ös bevezetése óta még nem volt példa! Aztán 2000 őszén a Tisza Volán Focisuli elindította az ificsapatát a harmadosztályban, az NB II Alföld-csoportjában (FC Szeged néven), majd 2001 tavaszán az átszervezések miatt már az NB III Alföld-csoportjába kerültek, ami akkor a negyedosztálynak (!) felelt csak meg...


Az új klub, tehát az FC Szeged a SZEOL AK-korszak óta tartó hagyományoknak megfelelően a kék-fehér-fekete színösszeállítást választotta hivatalos színnek, a keret zömét az utánpótlásbázis neveltjei alkották, a csapat pedig a megyebajnok Szőregi Rákóczi jogán juthatott - méltányossági alapon - a Nemzeti Bajnokság harmad, majd negyedosztályába.

A szövevényes részletek már a kétezres évek krónikájához tartoznak...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: FOTÓ: Vitos György 100 éves a szegedi futball! A SZAK-tól a SZEAC-ig c. könyvéből
Készült: 2016.02.17.

Pörgessük hát tovább a kronológiát...

1981/82-ben a SZEOL AK 47. élvonalbeli idénye nem sikerült valami fényesen, a 17. hely csak a sorrendben 12. búcsút jelentette az első osztálytól. De augusztusban még semmi nem utalt erre, sőt...

Remek hangulatú bajnoki nyitány közel 15.000 néző előtt az Újpest ellen, s az esti villanyfényes meccsen 1-0-ás vendégsiker született, de...Szávó játékvezető sajnálatos "ténykedésére" jellemző, hogy az állandó válogatott Kardos József vitatható büntetőgólja után a szegediek két "ezerszázalékos" 11-esét nem adta meg...

Ráadásul mivel a két NB II-es bajnok, a Szeged és a Szombathely is egyforma pontszámmal zárt az előző szezonban, így az Újpest elleni érdemtelen vereséget követően négy nappal osztályozót kellett játszaniuk Budapesten a Közép-Európa Kupa-részvétel jogáért! Mivel a Haladás nyert, így a világhírű olasz AC Milan sajnos, nem Szegedre, hanem Szombathelyre utazhatott KK-meccset játszani... Óriási lehetőséget szalasztottak el Kun Lajosék, mert az oda-visszavágós Közép-Európa Kupában még a világfutball egyik szentélyében, az idén újra BL-döntőt rendező milánói San Siróban is felléphettek volna... Ehelyett a bajnok Fradit verték telt házas meccsen 2-1-re , de a bennmaradás szempontjából ez sem segített.

1982/1983: Ismét új edzővel (Kaszás Gábor), de változatlan csapattal vágtak neki a másodosztályú bajnokságnak a kék-feketék. Szinte végig a visszajutásért harcoltak, ám a Tisza-parti stadion felújítása miatt 1983 tavaszán kénytelenek voltak a régi, legendás hírű SZVSE-pályán szerepelni. A kényszerű albérlet annyira megzavarta őket, hogy a Vasutas-stadionban elhullajtott pontokat bravúros idegenbeli győzelmekkel kellett kompenzálni... Végeredményben a Bp. Volán SC mögött ezüstérmesként jutottak vissza az NB I-be!

S következett a '80-as évek csúcspontja,  1983/84-es évad! Az újonc SZEOL AK a felejthetetlen emlékű Kaszás Gábor irányításával az elmúlt 50 év legjobb szegedi szereplését produkálta: 9. helyen végzett az NB I-ben!

Már a Vasutas-stadionban is rendszeresen 10-12 ezer(!!) fanatikus drukker előtt játszhattak és sorra aratták fantasztikus győzelmeiket a bajnok Bp. Honvéd, az előző évek aranyérmese, a Verebes-féle Győri ETO, az UEFA Kupa-döntős Videoton, valamint a Ferencváros és az Újpest ellen!

Mindez kezdődött az Újpest 4-1 arányú megleckéztetésével és 1983. augusztus 20-án Kardos megintcsak 11-esből ért el gólt, ám ezúttal a "Kaszás-tanítványok" már néggyel válaszoltak Gruborovics Tibor ill. Segesvári Sándor(2-2) révén!

Majd jött a dicsőséges "tavaszi hadjárat" és a jó öreg Vasutas-stadion majd szétrepedt a 10-12 ezer fanatikus szurkoló - vasutasnyelven szólva - "menetrendszerű örömétől"...

Legelőször a nyolc(!) stabil válogatott játékossal felálló későbbi bajnok Bp. Honvédot verték óriási küzdelemben - Kun Lajos mesterhármasával és Somogyi József góljával - 4-3-ra, majd a bajnoki címet védő, Verebes József "mágus" által fémjelzett győrieket győzték le 4-2-re Kun Lajos (2), Gruborovics és Deák találataival!

Ezt még megelőzte az egy hónappal később a Real Madriddal UEFA kupa döntőt játszó Videoton kétvállra fektetése egy gyönyörű Segesvári találattal, végül pedig a bajnoki idényzárón "roskadásig teltház" előtt a Ferencvárossal játszottak szépségdíjas, hatgólos mérkőzést (3-3)!

S megint jött a derűre ború 1984/1985-ben...

A házi gólkirály, Kun Lajos Békéscsaba elleni  súlyos lábtörése után bizony, rosszul végződött a SZEOL AK 49. élvonalbeli idénye. S az őszi "vesszőfutást" követően hiába táltosodtak meg a tavaszra, a tetemes hátrányt már nem tudták ledolgozni a kék-feketék, így sorrendben 13.-szor is elbúcsúztak az NB I-től...

1985-1990 között pedig - először a történelemben - sajnos, csak az NB II-be kényszerült Szeged reprezentatív csapata.

1985 nyarán már új néven próbálkoztak a feljutással, a 8 évet megélt SZEOL AK anyagi megfontolásból fuzionált a Délép SC-vel és az újonnan létrehozott "SZEOL-DÉLÉP SE Szeged"  immár a 16. név lett a patinás múltú klub elég szövevényes  történetében... De a szponzorokkal alaposan "felturbózott" csapat az utolsó pillanatban kétszer is betlizett, így az élvonalba jutott Dunaújváros és Eger mögött csak a 3. helyen kötött ki...

A pontosan 117 éves szegedi futballhistória 90. idényében, 1986/1987-ben  a bajnoki idénynyitón a Szekszárd ellen parádés játékkal, 8-0-ás győzelemmel kezdett a Szeged, ám a végén újból nem sikerült a feljutás... Így csupán egyetlen momentum, egy újabb névváltoztatás számított jelentős dátumnak.

1987. március 30-án a SZEOL-DÉLÉP SE küldöttgyűlésén Zámbó Géza elnök bejelentette: a klub új elnököt (dr. Juratovics Aladár, az NKFV igazgatója) és újabb nevet (Szeged SC) választott.

Az új klub alapítási évének - a tradíciókat nagyon helyesen szem előtt tartva - természetesen 1899-et, a jogelőd SZAK alapítási évét jelölték meg, a klubszíneknek pedig a kék-fehér-feketét választották, s mindezt hivatalosan is alapszabályba foglalták!

Aztán 1987/88-ban az újonnan létrehozott Szeged SC harmadszor próbálkozott a feljutással, s noha képességei alapján NB I-es szintű volt az akkori csapat, megint csupán egy hajszállal maradtak le a feljutásról a jobban hajrázó Veszprém és  Dunaújváros mögött...

1988/89: különleges, sőt, a szegedieket erősen "megrázó idény" volt, annyi szent...

Az NB II-es bajnok Debreceni MVSC mögött biztosan szerezték meg az ezüstérmet a kék-fehér-feketék, így osztályozóra kényszerültek - nevezetesen a Bp. Vasassal az NB I-ért!

1989 nyarán Budapesten kezdte párharcát a két nagymúltú csapat és a Szeged SC már ott is sokkal közelebb állt a győzelemhez, az idegenbeli 1-1 az angyalföldiekre nézve volt hízelgő, ezáltal a szegedi visszavágó nem sok jót ígért nekik.

Akkor következett az évszázad csalása, mivel Szegeden 20.000 (!!) néző tombolva ünnepelte a hazaiakat, hisz egészen a 90. percig, 0-0-ra álltak, így a kuparendszer szabályai szerint a Szeged juthatott az NB I-be. Ám a békéscsabai bíró, az azóta már elhunyt Németh Lajos nem így gondolta, hisz az utolsó másodpercekben 11-est ítélt a Vasas javára. A büntetőt hatalmas herce-hurca után Szabadi értékesítette, melyet óriási botrány követett. A megdöbbentő eseményeket közel három évtized távlatából is nehéz megemészteni, s a lelkes szurkolók még mindig hajlamosak órákig vitatkozni rajta...

De megint jött a "gyógyír" 1989/90-ben! Az előző évi csalódást ugyanis a Szeged SC méltó "bosszúja" követte...

Az új mesteredző, a Videotont nemzetközi kupadöntőbe vezető Kovács Ferenc irányításával fölényesen nyerték meg az NB II Keleti csoportjának küzdelmeit! Nem kevesebb, mint 9 pontot vertek az ezüstérmes Kazincbarcikára és 13-at a 3. helyezett zuglói vasutascsapatra, a BVSC-re! Így öt esztendő elteltével a Szeged SC a híres elődökhöz méltóan újra csak az NB I-re készülődhetett...

S hogy milyen eredménnyel zártak Szalai "Dzsínó" István játékosai? Ez már bizony, a kilencvenes évek krónikájához tartozik...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: FOTÓ: Vitos György 100 éves a szegedi futball! A SZAK-tól a SZEAC-ig c. könyvéből
Készült: 2016.02.16.