Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

Az 1954-es évad a magyar labdarúgás fényes sikereit és nagy bukását hozta (Már amennyiben egy világbajnoki ezüstérem bukásnak számít. Akkoriban igen!! Manapság?! Még a vb-re való kijutásnak is fölöttébb örülnénk...) !

Szegednek azonban fájdalmas kudarcot, keserű csalódást jelentett ez az évad…

De több, mint hat évtized távlatából nyugodtan állíthatjuk: a Szegedi Haladás kiesése nem a szakosztály vezetőin, nem az edzőn és nem a játékosokon múlt elsősorban...

A csapat gyenge szereplésének az árnyéka már előrevetődött akkor, amikor a szegedi sportkörök csak hosszas huzavona után állapodtak meg abban, ki is vegye át a Honvédelmi Minisztérium által erőszakosan, egyetlen tollvonással(!!) megszüntetett és az előző évben az első osztály 8. helyén (!) végző, így nagy reményekre jogosító Szegedi Honvéd örökét?!

Döntő hiba volt az is, hogy az előző évi együttes 11 állandó tagja közül öt (Palotai, Sipos, Mednyánszky, Machos, Macsali), tehát a csapatnak majdnem a fele eltávozott Szegedről, mivel a Szegedi Honvéd kivégzése után könnyedén elszipkázták őket a fővárosi klubok…

Így Jeny Rudolf vezetőedzőnek mindent elölről kellett kezdenie – ez pedig időt jelentett. Hogy mennyit, az a csapat szerepléséből egyértelműen kiderült.

Egy biztos: az egyetem, mint új bázis első ízben képviselte a Tisza-parti város labdarúgósportját a legmagasabb szinten. Pedig az egyetemi futball (az 1920-as "trianoni megcsonkítástól", majd az 1921-es kolozsvári áthelyezéstől számítva...) szintén nagy hagyományokkal rendelkezett!

A II. világháború után azonban a KEAC, majd a SZEAC jogutódja, a Szegedi Haladás mindössze megyei szinten képviselte a városi labdarúgást. S így 1954-ben jött el a nagy lehetőség az egyetemisták számára.

Az NB l-es szereplés jogát azonban nem a pályán, hanem a zöld asztalnál „harcolták ki”... A szegedi sportvezetők és sportkörök – hosszú viták után – végülis abban állapodtak meg, hogy a Sz. Honvéd helyére hivatalos jogutódként a Szegedi Haladás (a régi "Kitartás Egyetemi Atlétikai Club" egyesülete) léphet!

De az egyetem által patronált Szegedi Haladás NB l-es bemutatkozása – a már akkor is állandó széthúzások miatt – nagyon gyengén sikerült...

A márciusban megrendezett négy bajnoki fordulót a szegediek nyeretlenül zárták, s ezzel utolsó helyen álltak a bajnoki táblázaton.

Az 1954. április 4-i, 5. fordulóban az akkor Bp. Kinizsi néven szerepelt Ferencváros látogatott a Tisza-parti városba...

A Mészáros – Benák, Baráth, Bodzsár – Rábay, Zallár – Böjtös, Cziráki, Csáki, Csányi, Rózsavölgyi összeállítású gárda végre győzni tudott és 12.000 fanatikus drukker határtalan örömére Rózsavölgyi Lajos találatával 1:0-ra verték a fővárosi zöld-fehéreket!

Ezt követően az újabb Tisza-parti sikerig megint egy hónapot kellett várni…

A Szegedi Haladás ezúttal Győrben diadalmaskodott 1:0 arányban, de ilyen győzelem százévenként, ha egyszer születik!

Idézet az akkori Népsportból: „Az 55. percben egy veszélytelennek látszó szegedi támadás végén Kárpáti szerezte meg a labdát. A 16-os közvetlen közelében az ex-szegedi kapus, Palotai kifutott Kárpáti elé, a középhátvéd saját kapuja felé fordult, s anélkül, hogy felnézett volna, puhán hazaadta a labdát, amely a kint álló Palotai mellett a kapu közepén került a hálóba... Öngól, 1:0 a Szeged javára.”

A ritkán látható szerencsés győzelmet nem követte több, sőt a Sztálinváros (ma Dunaújváros) elleni sorsdöntő kiesési rangadót a saját pályájukon vesztették el Rózsavölgyiek...

Az 1954-es svájci világbajnokság miatt csak 9 mérkőzést játszottak csapataink a tavaszi szezonban, amelyet a Szegedi Haladás az utolsó előtti, a 13. helyen zárt két győzelemmel, egy döntetlennel és 6 vereséggel, mindössze öt ponttal...

Aztán a "berni sokkot" követően (a csoportmeccseken 8:3-ra legyalult németek 0:2-ről fordítottak Puskásék ellen a vb-döntőn...) az ősszel már többször megmutatta a szegedi gárda, hogy mennyit fejlődött. Egyénileg és csapatmunkában egyaránt.  A Csepelt ill. a Szombathelyi Haladást egyformán 4:2-re, a Diósgyőrt 3:0-ra verték akkoriban a szegediek!

Az országos visszhangot kiváltó legszebb siker azonban az Újpest elleni hazai mérkőzésük volt, amikor 8.000 fanatikus drukker előtt, Rózsavölgyi Lajos 4 góljával, 6:2-re győztek az újpestiek akkori elitklubja, a  Dózsa ellen! Íme a lényeg:

Szegedi Haladás - Bp. Dózsa 6:2 (3:1)

Felső Tisza-parti stadion, 8.000 néző. vezette: Páldi.

Szeged: Mészáros (Cserhalmi, 62. p.) - Faragó, Subits (Rábay, 54. p.), Bodzsár - Baráth, Zallár - Böjtös, Cziráki, Csáki, Csányi, Rózsavölgyi. Vezetőedző: Jeny Rudolf.

Gólszerzők sorrendben: Aspirány (6.p.), Csányi (9.p.), Rózsavölgyi (21., 36., 53., majd 75. p.), Tóth (61.p.) és Cziráki (87.p.).

Bizony, Rózsavölgyi (archív fotónkon még korábbi nevén: Rosenthal) Lajos "mesteri négyese"  a Henni, Várhidi, Farsang, Egresi és Szusza Ferenc által fémjelzett újpestiek ellen - önmagáért beszél!!

De bizony, előfordult egy óriási kisiklás is, 0:14(!) a Bp. Vörös Lobogó (MTK) világklasszisai ellen a Népstadionban… Négy napon belül óriási "hullámvasút"!!

„Nem tudom mi történt azon a napon velünk – emlékezett vissza Böjtös János, a csapat jobbszélsője arra a súlyos vereségre –, talán fáradtak vagy "túlünnepeltek" voltunk az Újpest elleni nagyszerű teljesítménytől. Négy nappal előbb értük el a lilák elleni  6:2-es győzelmünket Szegeden... Az első bekapott gól után összeroppantunk, mintha meg lettünk volna babonázva, így a csúcsformában lévő Hidegkúti Nándoréknak és az ex-szegedi Sándor Csikaréknak sajnos, minden sikerült...”

Azután az utolsó forduló véglegesen eldöntötte a csapat sorsát. 1954. december 31-én, Újpesten:

Bp. Dózsa–Szeged 3:1, az újpestiek részben visszavágtak az előző 2:6-ért, de az akkori archív fotóink is Mészáros Károly kiváló védéseiről ill. az újpesti világklasszis csatár, Szusza Ferenc örökre emlékezetes párharcairól szóltak...

Vagyis 1930/31, 1942/43, 1948/49 és 1951 után ismét búcsú az élvonaltól...

„Így esett ki Szeged, s így maradt az NB I – fennállása óta elég ritkán, de sajnálatosan most is – szegedi csapat nélkül. Reméljük, ezután sem kell sokáig Szeged fiait nélkülöznünk a magyar labdarúgás élvonalából” – hangzott a Képes Sport nekrológja a kiesést követően.

A két utolsó helyére az osztályozók után a Pécsi Dózsa és a Szolnoki Légierő csapata került. Az 1954-es gólkirály Kocsis Sándor (Bp. Honvéd) lett 33 góllal. A Szegedi Haladás legeredményesebb csatára Rózsavölgyi Lajos volt 13 góllal a 9 találatig jutó Cziráki József ill. a 7 gólos Csáki Béla előtt, s ezzel az egykori "Rosenthal" a góllövőlista 10. helyén végzett.

De a Szeged akkoriban még - "jó szokásához híven" -  azonnal visszajutott az NB I-be , hosszú évtizedeken keresztül!

Ellentétben az utóbbi, siralmasnak mondható "kapicsi ill. halkópálgézás évtizeddel", amikor már azt is "sikernek kell titulálni a helyi, kilóra megvett médiának", ha az első számú szegedi proficsapat egyáltalán visszajut ( 5 éven belül kétszer is) az NB III-ból az NB II-be... Hurrá!!!

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.26.

A május elején befejezettnek nyilvánított másodosztályú bajnokság 18. és 19. helyén végző együttesei is NB II-es licenckérelmet nyújtottak be. A Tiszakécske megkapta a másodosztályú licencet, míg a Vác FC-t hiánypótlásra kötelezték, amelyet június 2-ig tehet meg.

Az NB III-ból feljutó két csapat, a nagymúltú Pécsi MFC ill. a DVSC "fiókcsapata", a Debreceni EAC szintén megkapta a licencet, a Nyugati csoport első helyén végző Érdi VSE viszont nem adott be ilyen kérelmet...

A harmadosztály legjobb másodikjaként végző Szentlőrinc SE viszont NB II-re érvényes licencet kapott. Ez utóbbi azért érdekes, mert feltöltés esetén – a feltöltési szabályokat figyelembe véve – a baranyaiakat kérheti fel az MLSZ a másodosztályú indulásra.

Ilyenre egyébként már volt példa a legújabbkori szegedi focitörténelemben is! Legutóbb például 2014 nyarán a Soroksár mögött NB III-as másodikként végző Szeged 2011 juthatott föl a másodosztályba, mivel a Keleti csoport bajnoka, a Létavértes későn adott be licenckérelmet...

Vitos György

Készült: 2020.05.23.

SZEGED 26. ÉLVONALBELI IDÉNYE:

1953-ban az ötvenes évek legjobb szegedi csapata
– 8. lett a Szegedi Honvéd!

Eddig minden évtizednek megvolt a szegedi sikercsapata. A '20-as évek  sokszoros vidékbajnok ill. Corinthian Kupa-győztes SZAK kiválóságai, a '30-as évek Magyar Kupa-döntős Bástyája és a '40-es évek Szeged FC-je, majd élvonalbeli bronzérmes Szeged AK-ja után a Szegedi Honvéd gárdája is méltán kiérdemelte a fenti büszke címet!

Különösen 1953-ra alakult ki egy olyan ütőképes csapat, amely méltó ellenféllé vált bármelyik világ-és Európa-klasszisokból álló magyar együttes számára!

A bajnoki rajt – 1953. március 15-én – az Üllői útra szólította a szegedieket. De nem az FTC, hanem a bajnoki mérkőzéseit szintén ott rendező Bp. Postás volt az ellenfél...

A 18.000 (!!) néző előtt kiharcolt gól nélküli döntetlen értékes eredmény volt a fővárosban.

Egy hét múlva viszont a Bp. Kinizsi néven szereplő Ferencváros látogatott a Felső-Tisza-parti stadionba és 15 ezer szurkoló bánatára győzelemmel távozott. Az egyetlen gól egyébként a 80. percben szöglet utáni fejesből született. Így két forduló után a honvédcsapat még gólt sem szerzett.

De a harmadik forduló az 1953-as év egyik legnagyobb diadalát hozta.

Íme a lényeg:

Bp. Dózsa-Szegedi Honvéd 1:4 (0:1)!!!

Megyeri úti Dózsa-stadion, 6000 néző. Vezette Dorogi. Góllövők: Machos (10. p.), Rózsavölgyi (60. p.), Cziráki (68. p.), Egresi (79. p.), Baráth (88. p.).

Szegedi Honvéd: Palotai – Sipos, Mednyánszky, Bodzsár – Baráth, Macsali – Böjtös, Machos, Csáki, Rábay, Rózsavölgyi.

A mérkőzés legszebb góljának története: „A 68. percben Csáki Béla egy előre vágott labdával elfut, Farsang nem tudja szerelni, a középcsatár a 16-oson belül oldalra perdíti a labdát, s a támadást követő Cziráki 12 méterről, kapásból lő a jobb alsó sarokba, 3:0”!!

A bravúros újpesti győzelmet Soroksáron újabb pontszerzés követte, majd a Szombathely ellen is kiütéssel nyertek a szegediek (4:1, "szokásos" gólszerzőink: Csáki Béla 2, Rózsavölgyi és Cziráki)!

Egy héttel később a Salgótarjáni BTC is 2:0-ás vereséggel (góllövőink: Cziráki, Csáki) távozott a Szegedi Honvéd otthonából. A bajnokság élcsoportja ekkor így festett:        1. Bp. Honvéd 10, 2-3. Bp. Vörös Lobogó (MTK) és Bp. Dózsa (Újpest) 9-9, 4. Szeged 8 ponttal!

Ezt követően már nem ment úgy a szegedieknek, ahogy a szurkolók elvárták volna. Kikaptak Csepelen és Dorogon, majd hazai pályán is 1:2 a Hidegkúti Nándor által vezérelt Bp. Vörös Lobogóval (az akkori MTK-val) szemben...

Utolsó tavaszi sikerüket viszont ezúttal is a fővárosban aratták, hiszen az újpesti diadal után a Bp. Vasas otthonából is győztesen távoztak a Tisza-partiak! A találkozó egyetlen szépségdíjas gólját Baráth János szerezte a 63. percben.

Ezután a győriekkel l:l-re mérkőztek, majd az előző évi bajnok Bp. Honvéd elleni 1:4-es vereséggel zárták a tavaszi idényt. A Szegedi Honvéd ezzel fél szezon után a 9. helyen állt, azaz biztos középcsapatnak számított.

Az őszi első fordulóban aztán ismét a világklasszisokból álló Bp. Honvéd volt az ellenfél...

A Felső Tisza-parti stadionban - mintegy 12.000 néző előtt - megrendezett találkozót a fővárosiak a három legnagyobb ászuk, Czibor Zoltán (2), Kocsis Sándor (az „egybenyakú”) ill. Puskás Ferenc (csupa olimpiai bajnok és leendő világbajnoki ezüstérmes!) góljaival 4:0 arányban nyerték...

Ezt követően Győrben 2:2-re mérkőztek a honvédek, majd a Vasas Szegeden vágott vissza a tavaszi vereségért (1:2)...

Az 1953-as bajnok MTK (Vörös Lobogó...) elleni 0:5 után a 11. helyre csúsztak Rózsavölgyiek, de ezután  már újra magára talált a szegedi együttes.

A Dorogot l:0-ra, a Salgótarjánt Csáki és Machos találataival idegenben verték meg 2:0-ra akkoriban! A Soroksár elleni hazai 2: l-es sikere után pedig már a 7. helyen találta magát a Tisza-parti gárda!

Végül az utolsó, a 26. fordulóban az újpestiek utaztak Szegedre, s céljuk egyértelmű volt: kőkeményen visszavágni a tavaszi 1:4-ért! Ám a címlapos archív fotónkon látható szegediek 1953-as búcsúja örökre emlékezetes marad:

Szegedi Honvéd–Bp. Dózsa 4:1 (0:1)!!!

Szeged, 6.000 néző. Vezette Szigeti.

A gólok sorát az újpestiek nyitották meg, az Európa-klasszis Szusza Ferenc átadását Aspirány értékesítette. Szünet után a szegediek hatalmas erővel támadtak, és 9 (!) perc alatt Csáki (2), Cziráki ill. Machos révén négy gólt szereztek, így a végén óriási ünneplésben részesültek!

Mai, "kapicsos szemmel" nézve szinte hihetetlen: a szegediek egy bajnokságban két alkalommal is 4:1 arányban gázolták le az újpestieket, amire azóta sem akadt példa!

A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy hosszú kórházi ápolás után Csáki Béla ismét csatasorba állt... (Lásd az előző 27. részben a teljes történetet! A szerk.)

Mint ismeretes, október végén a szegediek legeredményesebb csatára súlyos balesetet szenvedett: jobb keze teljesen összeroncsolódott és a kézfejét le kellett vágni... Sokak szerint ezzel a fiatal játékos sportpályafutása befejeződött. De nem úgy Csáki Béla szerint!

Ő nem volt hajlandó beletörődni ebbe! Hatalmas akaraterővel, jobb karján rögzítő kötéssel - hat gyötrelmes hét után... - ismét vállalta a játékot. Sőt, az 51. ill. az 56. percben két remekbe szabott góljával fő részese volt a szegediek fölényes győzelmének az újpestiek elleni idényzárón!

Az 1953. évi NB I gólkirálya Puskás Ferenc (Bp. Honvéd) volt 27 góllal, aki a londoni 6:3-as magyar -angol előtt személyesen is meglátogatta a szegedi kórházban az amputálás után lábadozó Csákit!

Az NB I-ben az öt pesti sztárklub (MTK, Honvéd, Vasas, Újpest, Fradi) és a Győri ETO ill. a Szombathely mögött a 8. helyen végzett Szegedi Honvéd házi gólkirálya ezúttal is Csáki Béla lett. A szegedi középcsatár - hosszú kihagyása ellenére... - 12 gólt rúgott, s ezzel a góllövőlista 11. helyén végzett.

Méltó örököse volt az NB I-es szegedi gólkirály, Kalmár György, továbbá Nagy Antal és Vörös Mihály korábbi kiváló teljesítményének...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.22.