Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

Az immár 121. évében járó szegedi futball sorrendben 60. idényében, 1957 elején az MLSZ úgy határozott, hogy az 1956. évi NB I 12 csapata számára 1957 tavaszán egyfordulós, kiesés nélküli bajnokságot rendez, míg az NB II két csoportjában tovább folytatódik az előző év őszén félbeszakadt pontvadászat.

De a bajnoki rajt előtt - 1957. február 17-én - az 1955 óta húzódó MNK elődöntőit rendezték meg. A hosszabb idő után újra Szegedi EAC néven szereplő gárda kikapott a későbbi kupagyőztes Ferencváros otthonában, így 1952 után ezúttal is az MNK - a Magyar Kupa - 3. helyén végzett!


Az egyfordulós bajnokságban pedig -többek között - idegenben vertük az Újpestet 2:1-re és ez mindig is hatalmas bravúrnak számított! Íme az 1957. április 14-i Megyeri úti összecsapás jegyzőkönyve:

Újpesti Dózsa - Szegedi EAC 1:2 (0:2)

Megyeri út, 10.000 néző. Vezette: Rigó

SZEAC: Mészáros - Szabó, Pozsgai, Benák - Baráth, Bánáthy - Polyvás D., Rábay, Nemes, Gilicz, Halász.

A meccs első gólját az újonc szegedi csatár, Nemes István szerezte a 3. percben, majd a 3-szoros válogatott Gilicz István a 14. percben már kétgólos vezetéshez juttatta a Szegedet!! S az újpesti csatár, Bencsics csupán a 87. percben tudott szépíteni...

Végeredményben pedig a világsztárjait elveszítő Bp. Honvédot és a Szombathelyi Haladást megelőzve a 10. helyen végeztek a Lakat Károlyt váltó Polyák Gyula edző szegedi tanítványai!

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.30.

Az 1956-os évad egy kupamérkőzéssel kezdődött:

Szegedi Haladás-Pécsi Dózsa 4:0 (2:0)!

Ezzel a szép győzelemmel a csapat elsőként jutott az akkori MNK(a mai Magyar Kupa) legjobb négy együttese közé!

Az elődöntőre azonban csak 1957. februárjában került sor…

Aztán az 1956. március 4-i rajt is sikert hozott, mivel a Mészáros – Faragó, Városi, Vass – Baráth, Zallár – Böjtös, Cziráki, Budai, Gilicz, Rózsavölgyi összeállítású gárda 2:l-re verte a szombathelyieket. Gólszerzőink Vass István és Baráth János voltak.

Ekkor irányította először a csapatot – bajnoki mérkőzésen – az egykori szegedi NB I-es gólkirály Kalmár György helyett az új edző, Lakat Károly ( aki Baróti Lajossal 1940-43 közt remek fedezetpárt alkotott az élvonalbeli bronzérmes Szegednél!), és a győzelemnek  több, mint 10 ezer néző tapsolt a legendás Felső Tisza-parti stadionban!

Majd a Bp. Honvéd elleni 4:0-s vereség után a Dorogot is – újra 10 ezer néző előtt – 2: l-re győzték le a szegediek és a góljainkat Böjtös János ill. az "A"-válogatott Gilicz István szerezték!

Ekkor még az 5. helyen álltak, de ezután egyre lejjebb csúsztak a táblázaton. Holott a Hidegkúti Nándor és az ex-szegedi, Sándor "Csikar" által vezérelt MTK (akkor épp Vörös Lobogó) ellen idegenben értek Baráth János találatával bravúros 1:1-es döntetlent, azok után, hogy az 1954-es kieséskor ugyanattól az MTK-tól 14:0-ra kikaptak...

Október közepén pedig a bajnokság a forradalom miatt végérvényesen félbeszakadt…

A szegediek ekkor már az utolsó, a 12. helyre estek vissza, s 20 meccsükből 4 győzelem, 5 döntetlen, 11 vereség volt a mérlegük. Gólkülönbségük 21-42, erősen negatív. Csak a Bp. Vasas elleni két találkozójuk maradt el, de volt olyan csapat, amelyik 4-5 meccsel játszott kevesebbet...

A szegediek hivatalosan lejátszott 20 mérkőzésének eredményei (pl. a lenti fotón látható 25.000 fanatikus pesti drukker előtt lejátszott Fradi elleni...) az egyes csapatok elleni "örök-mérlegekbe" beleszámítanak ugyan, de az 1956. évi NB I küzdelmeit az MLSZ mégsem tudta befejezett, egész bajnokságként elkönyvelni...

Ezáltal a Bp. Honvéd vagy a négy elmaradt meccsel záró MTK is szegényebb lett egy – amúgy alaposan megszolgált – bajnoki címmel…

Régi archív fotónkon egyébként tévesen szerepel az október 10-i dátum, hiszen az akkori élvonalbeli meccsüket fél évvel korábban, április 15-én játszották az Üllői úton, előtte egy héttel pedig 1:1-re mérkőztek a Hidegkutival, Palotással, Sándor Csikarral felálló MTK-sok otthonában! S persze, a Fradinak is - mint korábban mindig... - visszavágtak 12.000 szegedi drukker örömére május 9-én(2:1)!!

Mivel a bajnokság félbeszakadt, így a szegediek "megmenekültek" a kieséstől és 1957 tavaszán már SZEAC néven folytathatták az újabb élvonalbeli pontvadászatot...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.29.

Az előző évi kiesés után a vezetők és játékosok fogalmazták meg szurkolóik elvárását: „Vissza az NB I-be!”

Ennek szellemében kezdte meg a csapat 1955. évi NB II-es szereplését, és már a tavaszi szezon közepén nyilvánvaló lett: a Szegedi Haladást nem lehet megállítani az élvonalba vezető úton!

Az 1955. évi NB II Keleti csoportjának élmezőnye végeredményben így alakult:

1. Szegedi Haladás 44 pont,

2. Bp. Törekvés (ma BVSC) 41 pont,

3. Bp. Vörös Meteor 37 pont.

Érdekesség, hogy a nagymúltú vidéki klubok közül a Debreceni VSC, a Békéscsaba, a Kecskemét és az Ózd is csak a középmezőnyben végzett, míg a Nyíregyháza búcsúzni kényszerült az akkori NB II-től...

A szegediek bajnokcsapatának a leggyakoribb összeállítása pedig ez volt: Mészáros – Faragó, Bánáthy (Subits), Vass -Baráth, Zallár – Polyvás, Cziráki, Rábay, Gilicz, Rózsavölgyi.

Néhány érdekesség a sikersorozatból:

1955. április 3-án sport– és rádiótörténeti esemény színhelye volt a korzó Széchenyi téri szakasza. A Délmagyarország munkatársai, Markovits Tibor vezetésével, helyszíni közvetítésben számoltak be a Kecskemét-Szeged mérkőzés eseményeiről. Arról, hogy a szegediek 2:l-re győztek a „Hírős városban”, az alföldi rangadón!

1955. április 13-án pedig a magyar válogatott, a legendás "Aranycsapat" lépett pályára Szegeden! Mintegy elismerve a Szegedi Haladásnál folyó tervszerű és tudatos szakmai munkát.

Bizony, az akkoriban még csak NB II-es listavezető Szegedi Haladás nagyszerű ellenfélnek bizonyult, hiszen Puskás Ferencék – közel 20.000 néző előtt – mindössze 2:0-ra tudtak nyerni a rendkívül lelkes hazaiak ellen.

Az 1952-ben olimpiai bajnok, majd 1954-ben világbajnoki döntős válogatottunk góljait az 1954-es vb abszolút gólkirálya, Kocsis Sándor és a salgótarjáni Szojka Ferenc szerezték. Íme az emlékezetes találkozó jegyzőkönyve:

Magyar válogatott–Szegedi Haladás 2–0 (1–0)
Szeged, Felső Tisza-parti stadion, 20 ezer néző.

Magyar válogatott: Oláh (Grosics Gyula távollétében...) – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Szojka – Sándor (az ex-szegedi "Csikar"...) , Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Tóth M. (Czibor Zoltán helyett...)

Cserék: Danka, Várhidi, Dékány, Kárász, Szusza, Palotás.

Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Szegedi Haladás: Mészáros – Faragó, Subits, Vass – Baráth, Zallár – Polyvás, Cziráki, Bánáthy, Rábay, Gilicz.

Cserék: Cserhalmi(kapus), Szíjjártó, Boldis, Léber, Juhász.

Vezetőedző: Kalmár György

Gólszerzők: Kocsis Sándor, Szojka Ferenc

Az NB II-ben viszont nagyszerű szegedi győzelmek születtek - átlagban 6-8 ezer fanatikus Tisza-parti drukker előtt!

Csak néhány közülük: Debreceni VSC ellen 6:0 és 3:0 (utóbbi Debrecenben!), Békéscsaba ellen 5:0, Pereces ellen 6:0, KISTEXT ellen 4:0.

Így aztán az egykori NB I-es szegedi gólkirály, Kalmár György vezetőedző (lenti fotónkon) azonnal, úgymond "lendületből" visszavezényelte a Szegedi Haladást az 1955. évi NB II Keleti csoportjából az első osztályba!

Az 1956-os év kezdetére tehát ismét az NB I-ben találta magát Szeged reprezentatív labdarúgó-csapata!

Immár a 28. élvonalbeli idényükre készülődhettek a Tisza-partiak...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.27.