Érdekes részletek Tóth-Szenesi Attila 2020. 01. 08-i finnországi tudósításából:

„Harminc éve él a finnországi Mikkeliben Gruborovics Tibor, gyermekkorom szegedi középpályás hőse, a magyar futball egyik nagy tehetsége. Ha becsukom a szemem, tisztán látom, ahogy a kaputól 20 méterre szabadrúgáshoz készülődik. Nem áll előtte színpadias terpeszbe, nem teszi csípőre a kezét, nem is fut neki, csak lép egyet, és gól. A magyar labdarúgásból úgy, ahogy van, eltűnt, a ritka vezetéknevével mégis sűrűn lehetett találkozni a Nemzeti Sport hasábjain, mivel a fia, Tamás is futballista lett, a finn első ligában az egyik legtechnikásabb játékos…

1984 ősze Szegeden. Tartott még a fociláz a városban, de már látszott, hogy nem olyan erős a csapat, mint az előző, 1983-84. évi NB I-ben, amikor a SZEOL AK a szinte csupa válogatottal felálló Bp. Honvédot 4-3-ra, a Verebes-féle győri csodacsapatot, a bajnok Rába ETO-t 4-2-re verte!

Ennek a csapatnak volt az esze Gruborovics Tibor. Emlékszem, ahogy a meccsek után – vagy csak egy meccs után? – kiment a SZVSE-stadion játékterét a nézőktől elválasztó kerítéshez, és megszeretgette a pár hónappal korábban született kisfiát, Tamást…

Így, együtt, akkor láttam őket utoljára. Tibor Véménden, Komlón, az MTK-ban, a ceglédi katonacsapatban, a SZEOL AK-ban, Békéscsabán, végül a Mikkeliben játszott több száz mérkőzést, Tamás pedig a finn első osztály vagy nyolc csapatában, és majdnem a Fradiban is…

Mára mindketten befejezték a futballt, és most ott állnak a Raatihuoneenkatu és a Mikonkatu kereszteződésében. Tibor hatvanéves múlt, semmi súlyfölösleg nincs rajta, Tamás harmincöt, kinézetre még simán játszhatna. A két utca sarka valójában a helyi hétezres stadion bejárata, a jegyszedők nagy ovációval fogadják az apát és fiát, már amekkora ováció a finnektől kitelik, tudják, kik a látogatók, és a meccs előtt felengednek minket fotózkodni a pályára... (Tóth-Szenesi Attila fotóján a két Grubó, apja és fia...) Meccs lesz, az annak idején nagy sikereket, bajnoki dobogót, finn kupagyőzelmet megélt városi csapat jelenleg a harmadik ligában senyved, ezt a szeptember végi meccset 3-0-val zárja és az idény végén feljut a második ligába...

A két „Grubó” a finn Mikkeli stadionjában...

A meccset már nem látjuk, mert elmegyünk a közeli Ramen cukrászdába, szeret idejárni a család, amikor éppen együtt vannak.

„Mikkeli cég, komoly hálózat, nemcsak itt vannak boltjaik – mondja Tibor egy igazi mikkeli polgár lokálpatrióta büszkeségével. – Eredetileg 32-33 ezres a város, de hozzácsatoltak kisebb településeket, most már tehát nagyváros. Jól elvagyunk, nagyon szép hely.”

De nézzük inkább az idősebb „Grubó” SZEOL AK-s emlékeit!

„Szegeden máig aranykorként tekintenek az 1983–84-es bajnokságra. A SZEOL AK újoncként, változatlan kerettel, egy nagy jövő előtt álló, pár évvel később autóbalesetben elhunyt edzővel, az akkor 36 éves Kaszás Gáborral a kispadon 9. helyen végzett a 16 csapatos bajnokságban. Négyet rúgtak a bajnok Honvédnak, az ezüstérmes Győrnek és a negyedik Újpestnek!! A játszótéren a gyerekek Deákok, Kozmák, Kun Lajosok akartak lenni, én speciel Gruborovics…"

A SZEOL AK 1983-as csapata, állnak balról: Dudás Tivadar (szakosztályvezető), Kozma Zoltán, dr. Kováts Gábor, Hornyák Béla (kapus), Szabó Gyula, Újhelyi István (kapus), Repka János, Szélpál László, Zádori Gyula (technikai vezető). Középen: Weitner János, Gőgitz József, Takó Ferenc, Kaszás Gábor (vezetőedző), Orosházi László, Csölle János, Kutasi László, Pádár János (gyúró). Guggolnak balról: Szalai István (pályaedző), Somogyi József, Gruborovics Tibor, Deák Ferenc, Segesvári Csaba, Tóth János, Pióker Sándor (gyúró).

A SZVSE-stadionban – a legendás Felső Tisza-parti Stadion játéktere már akkoriban is évekig alkalmatlan volt arra, hogy meccset rendezzenek… – 10-12 ezer néző lelkendezett hétvégenként… A drukkerek arra készültek, hogy a következő évben még feljebb jut a csapat, és akár már a dobogóért harcolhat!! Végül nem így lett… A SZEOL AK utolsó helyezettként zúgott ki az NB I.-ből, még a másik kieső Eger is tizenegy pontot vert rájuk…

Közben megszületett Tamás, a félig pesti, félig pécsi Gruborovics család pedig jól érezte magát Szegeden. Tibort a kiesés után is hívták NB I-es csapatok, de nem akartak költözni. Szombathelyen, Csepelen vagy a Vasasban sem lett volna jobb, a Szeged pedig az 1985-ös kiesés utáni NB II-es bajnokságoknak úgy vágott neki, hogy a következő évben visszakerül az első osztályba. Nem így történt, mindig egy kicsin múlt a feljutás, így esett, hogy Gruborovics az NB II talán legtechnikásabb középpályásaként a másodosztályban ragadt…

A harmadik évben végül Csank János megkérdezte: akar-e menni Csabára?! Akart, de a család Szegeden maradt. Elege volt az NB II-ből, és kicsit a szegedi fociból is. Két évet húzott le Csabán, az elsőben megnyerték a Magyar Kupát, a másodikban hetedik lett a csapattal.

„Mikkeli és Békéscsaba testvérvárosok, a finnek minden évben nálunk edzőtáboroztak egy hétig. Egymás ellen játszottunk edzőmeccset, amikor kinéztek maguknak. A következő edzőmeccsünkön próbából a Mikkeliben játszottam a Csaba ellen. Kérdezték utána, hogy kimennék-e játszani. Telefonáltam a feleségemnek. Mondom neki, úgy néz ki, indulunk Finnbe… Kötöttünk egy hároméves szerződést. Ez volt 1989 áprilisában."

S azóta is kinn él az egykori SZEOL AK-legenda, Gruborovics Tibor a fenti közös fotón látható – ugyancsak ex-focista fiával ill. feleségével és a már kint született Réka nevű lányával együtt…

Háááát...így tékozoltuk el az 1980-as évek második felében a jobbnál jobb, kiválóbbnál kiválóbb szegedi labdarúgóinkat, sajnos...

De a 120 részes cikksorozatunk szerzőjeként megvallom őszintén: az egykori legendánk, Gruborovics Tibornak, az akkori sikeredzőnkre, Kaszás Gáborra vonatkoztatott kritikája kapcsán egy kissé "kinyílt a bicska a zsebemben"... Ilyenkor pedig örök érvényű a megoldás: "hallgattassék meg a másik fél is!"

Ergo: legközelebb az áldott emlékű, egy tragikus autó-balesetben teljesen váratlanul elhunyt Kaszás Gábor bemutatása következik!

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók:Tóth-Szenesi Attila, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.06.22.

Nézzük hát az 1941/1942-es, a sorrendben 15. első osztályú szegedi idényünket, amely az 1940/1941-es élvonalbeli bronzérem után is fantasztikus Tisza-parti eredményeket hozott!

Az 1941-es bajnok Ferencvárost az ősszel idegenben verték 3:2-re a szegediek, íme a korabeli újságcikkek:

Majd tavasszal 5:0-ra (!!!) vertük a zöld-fehéreket Kalmár György mesternégyesével ill. Báló Ferenc góljaival, íme:

Bizony, 1942 tavaszán következett a bajnoki címvédő Ferencváros számára az igazi "feketeleves", mondhatni a "méregerős szögedi halászlé"...( a szenzációs tudósítás a fenti fotónkon, míg a csodálatos siker legfontosabb adatai lentebb olvashatók!):

A Fradit 5:0-ra "letaglózó" Szeged csapata. Állnak, balról: Gyuris János, Kalmár György, Harangozó Sándor, Toldi Géza, Kis-Kalkusz Károly, Báló Ferenc, Tóth György kapus. Guggolnak: Bognár Kálmán, Baróti Lajos, Lakat Károly és Szabó Lajos, a szegedi klubhűség egyik örök etalonja!              A pirossal jelöltek külön-külön fejezettel szerepelnek az idén kiadásra kerülő legújabb, sorrendben 31. kötetemben:  http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1729

Ez a szegedi "aranycsapat" számos nagy diadalt aratott akkoriban, hiszen...(alig győzöm elővenni a sikereiktől duzzadó vaskos régi albumokat!)...

...nyertek például 9:2-re ( a jelenlegi szerb Vojvodina Novi Sad legendás magyar elődje, az Újvidéki AC ellen), 8:1-re (a Kolozsvár, a mai CFR Cluj régebbi "úttörői" ill. ugyancsak 8:1-re a nemrég centenáriumát ünneplő és újfent az NB III-ból kieső Szegedi Vasutas SE, a ma is népszerű SZVSE ellen!!).

De 8:0-ra "agyonverték" az akkori NB I-es Bp. Lampart együttesét, míg a szintén fővárosi Bp. MÁVAG-ot "csak" 6:2-re ill. a manapság is az egyik legnagyobb szurkolótáborral rendelkező Diósgyőrt 6:4-re és 3:1-re lépték le (Egy évvel korábban pedig 5:1-re plusz 4:1-re, ergo: lesz miről írnom a 2021-22-es Szeged-DVTK NB II-es rangadók előtt...) !

Rögvest aláhúzandó:  a fenti csodálatra méltó szegedi diadalok az NB I-ben - figyelem, itteni "megélhetési focivezetők": Adem Kapicsék, Halkó Pál Gézáék!! - és nem az NB III-ban születtek... De még csak nem is az NB II-ben!! Khmmm...

Visszatérve az IGAZI FUTBALLRA...

Ami akkoriban a legfontosabb volt: a Szeged AK 30 bajnoki meccsén 95 (!) gólt rúgva az előző évi bronzérem után az NB I negyedik helyén végzett 40 ponttal, de játékerejüket tekintve akár a bajnoki címet is megszerezhették volna a Tisza-partiak!

 

Az eddigi egyetlen szegedi NB I-es gólkirályról, Kalmár Györgyről pedig az összes fontos részletet, sztorit, adatot elolvashatjuk a korábban kiadott sporttörténeti könyveimben, sőt, még az ideiben is!

Íme néhány kuriózum a legendás "Gyusza Bá" humoros visszaemlékezéseiből és csodálatos hagyatékából, melyeket egytől egyig e sorok írójára testált:

- A Fradi elleni 5:0-ás meccsünkön szerzett "mesteri négyesemről" való igaz, hosszú órákig tudnék mesélni...- kacsintott rám ilyenkor vidáman a '70-es,'80-as években a szegedi Centrum Áruházban totót-lottót árusító Kalmár György (lenti archív fotónkon Szeged eddigi egyetlen NB I-es gólkirálya!) - és...tényleg órákig mesélt, kiszínezve, elém tárva minden apró részletet... S ezeket egyszerűen nem lehetett megunni!!! (Ilyenkor irigyeltem csak igazán az áldott emlékű Dobsa Sándor Nagyapámat, aki mindezt "testközelből", az első meccsüktől az utolsóig - 35-40 éves fanatikus drukkerként - egytől egyig átélte. A mai "kapicsos generációknak" pedig mi is jutott?! Taksony, Iváncsa, Dunaharaszti és a többiek..., A szerk.)

Íme az egyik Kalmár-gól története azon a Ferencváros elleni fantasztikus derbin:

- Polgár "Drumi", a Fradi válogatott, sőt, az olaszok ellen világbajnoki döntős(!!) középhátvédje 20 méterről lazán visszapasszolt egy labdát kapusának, Csikósnak... A hazaadás egy kicsit rövidre sikerült, így villámgyorsan elrobogtam Polgár mellett és a kétségbeesetten kifutó hálóőrt is kicselezve a kapuba gurítottam a lasztit! Részemről élvezet volt hallgatni, ahogyan Rudasék és az ugyancsak vb-döntős Sárosi Gyurkáék megállás nélkül szidták egymást...

Arra a kérdésemre, "hogyan is lett gólkirály?", nekem sokszor és sokféleképpen válaszolt...

Íme az egyik frappáns "Kalmáros megfogalmazás":

- Elsőként a csodálatos csapattársaimnak köszönhettem... Másodszor: soha nem ismertem elveszett labdát! Állandóan szívvel-lélekkel játszva mentem bele a meccsekbe, aztán a gólok is jöttek szép sorjában... - mondta ilyenkor mosolyogva és szerényen.

"Az élvonalbeli 35 gólos elsőséghez pedig már "csak" egy erőszakos, jól fejelő, minden idegszálával gólra törő, vérbeli befejező középcsatár kellett..."- tette hozzá mindig e sorok írója.

Vitos György

(Folytatjuk!)

Szeretnél még többet megtudni Szeged 1899-től eredeztetett futball-múltjáról?!

A Szeged1899 rajongói oldalt és a “120 éves szegedi futballhistória“című könyvet  – a korábbi kiadványainkkal együtt!! – itt éred el:

http://www.szeged1899.hu/webshop.php

A stílszerűen 120 részesre tervezett SZEGED1899 BLOG-história legelső hat fejezete pedig az alábbiakra kattintva olvasható...

(külön köszönet érte Kisházi Sándor Főszerkesztőnek!! Aki - felsőbb utasításra - már nem közölhette le a további részeket... Khmmm... De a www.szeged1899.hu rajongói portálunk viszont ezután is ezt fogja tenni!!!):

https://szeged365.hu/2020/07/26/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotoinkon-1-resz/

https://szeged365.hu/2020/08/08/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-2-resz/

https://szeged365.hu/2020/08/22/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-3-resz/

https://szeged365.hu/2020/09/06/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotoinkon-4-resz/

https://szeged365.hu/2020/09/19/120-szegedi-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-5-resz/

https://szeged365.hu/2020/10/03/120-szegedi-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-6-resz/

 

Az eddigi, összesen 18 BLOG-fejezetünket írták ill. segítették:

Vitos György,

a www.szeged1899.hu főszerkesztője,

( https://hu.wikipedia.org/wiki/Vitos_Gy%C3%B6rgy ), valamint...

Vitos Gergő (piros mezben a brazil-magyar válogatott, Leandro elleni párharcban, a 2018-as Szeged-Ferencváros tévés-teltházas MK-meccsen: https://www.youtube.com/watch?v=qTqmsNHctCw) és ifjabb Vitos György (sárga mezben a Csongrád megyei korosztályos válogatottban):

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.06.17.

S bizony, ugyancsak sporttörténeti tény, hogy a "legnagyobb csibész" volt az, aki a Kozma-testvérek közül a legtöbbet játszhatott a Szeged NB I-es csapataiban!

Kozma III. Zoltán (természetesen ő is ott volt a City Cafés könyv-dedikációnkon, melyet a fenti fotónk is egyértelműen bizonyít!) neve még manapság is fogalom az egykori SZEOL AK-s legendáink közül… Tény, hogy örökké hálásak lehetnek azok a tapasztaltabb Tisza-parti drukkerek, akik még látták őt ill. kiválóbbnál kiválóbb társait a szegedi NB I-es csapatokban játszani!

Róluk, így Kozma Zoliról is rengeteg interjú készült, ezúttal egy szülinapi beszélgetésből (is) idézünk:

Kozma, a legendás tápéi hármas…

(Részletek Mádi József 2015. február 27-i írásából)

Hatvanéves volt hétfőn a SZEAC, a SZEOL AK és a SZEOL-Délép SE egykori középhátvédje, Kozma Zoltán, aki az NB I-ről, az osztályok közötti liftezésről, Szegedről és Tápéról, az eligazolásáról és a tanítványokról is beszélt születésnapos írásunkban….

Kozma Zoltán 1955. február 23-án született Szegeden. A szegedi klubokban több mint 200 mérkőzést játszott az NB I-ben 1974 és 1986 között. Négy gyermeke van: Renáta 34, Zoltán 20, Roland 13, Tamás 8 éves, utóbbi kettő a SZEOL SC igazolt labdarúgója. Volt edző az NB III-ban játszott   Kiskundorozsmán és Tápén, illetve többek között Domaszéken is, valamint ifjúsági csapatoknál.

Ha a három fiútestvér közül a két nagyobb futballozik, akkor vajon milyen sportágat választ a legkisebb?! Nem húzunk meglepőt a megoldással: a labdarúgást!  Kozma Zoltán sorsa hamar eldőlt, hiszen a bátyjai, Mihály és György mellett az édesapa, idősebb Kozma Mihály volt az, aki a futball szeretetét a gyerekekbe nevelte...

– A két bátyámnak szedtem a labdát, sőt néha még aranytartalék is voltam. Két házra laktunk és most is lakom a tápéi pályától, mondhatom, hogy itt nőttem fel…

- Akkor még nem volt kerítés a pálya körül, de az öltözőépület nagyjából ebben a formában már állt – mutatott körbe a Budai Nagy Antal utcai létesítményben Kozma Zoltán, aki immár elmúlt 60 éves…

Ahogy az annak idején megszokott volt, az iskolacsapatban szerepelt a három Kozma, így Kozma III is – a római szám azt jelentette, hogy nem Zoltánból volt három, hanem Zoltán volt a harmadik Kozma…

- Emlékezetes volt az 1966-os Pajtás-kupa, amelyen az országból ezernél is több gyerekcsapat indult. A tápéi iskola színeiben bejutottunk a csillebérci országos döntőbe, ahol végül a hatodik helyet szereztük meg. Ezzel indult a futballpályafutásom. Később voltam ifjúsági válogatott, és a magyar ligaválogatottal eljuthattam Olaszországba, Bariba. Ez akkoriban nagy szó volt... – vélte Kozma Zoltán.

A legendás 3-asnak – ezt a számot viselte – pályafutása kizárólag szegedi állomásokból állt…

– 1968-ban lettem igazolt játékos a SZEAC-ban, és később is szegedi csapatban futballoztam. Megéltem a hetvenes, nyolcvanas évek ingázásait az NB I és az NB II között, és ha jól számoltam, háromszor jutottam fel és háromszor estem ki a szegedi csapatokkal… Az első meccsem?! Örökké emlékezetes... 19 évesen, 1974-ben a soroksári Egyetértés ellen léphettem pályára először az NB I-ben, mint jobbhátvéd. Kikaptunk, én pedig egy gyönyörű öngólt lőttem: haza akartam adni, de a kapusunk megdermedt... Nem ezért, de végül bekerültem az országos napilapban a forduló válogatottjába, igaz, a bajnokság végén kiestünk… – emlékezett Kozma Zoltán.

A folytatás közel 200 NB I-es meccset jelentett az előtte álló első osztályú idényekben – kizárólag szegedi színekben!

– Két emlékezetes momentumot emelnék ki: az egyik az 1986-os Magyar Kupa-elődöntő, amelyet a Felső Tisza-parti stadion egykori salakosán (!!) ötezer néző előtt játszottunk, és 3–0-ra kikaptunk a későbbi kupagyőztes Vasastól… A másik, az 1983–84-es NB I-es menetelésünk, amelyben szegény Kaszás Gabival (aki később 1990 februárjában hunyt el tragikus autóbalesetben…) élvonalbeli újoncként a 9. helyen zártunk! Kun Lajos volt a házi gólkirály 11 góllal, mögötte pedig én jöttem középhátvédként 9 találattal. Mondjuk ebből hetet 11-esből szereztem, de azokat is be kell lőni… – emlékezett vissza Kozma.

Kozma Zoltán a tápéi öltözőnél és az MK-elődöntős szegedi csapat fotójával ill. a saját mezével. (Fotók: Karnok Csaba/Délmagyarország)

Nem volt sűrűn sérült vagy eltiltott, a játékát középhátvéd létére nem a keménység, hanem az elegancia jellemezte…

– A kiváló szegedi sportújságíró, Bagaméry Laci (nemrég hunyt el ő is, A szerk.) mondta rólam: a játékom Franz Beckenbauert idézi. Nem vitatkoztam vele… Védő létemre valóban sokat és jól kapcsolódtam be a támadásokba, mentem előre, ahogy a német sztár, a Kaisernek, a Császárnak nevezett játékos is, és ez újdonság volt akkoriban, de tetszett – jegyezte meg.

A szegedi éveket még két izsáki levezető követte, majd több Csongrád megyei csapat kispadján is kikötött a legkisebb Kozma...

– Hála istennek azt csinálhattam, amit szerettem! S így 18 évig futballozhattam. Két szívfájdalmam volt: az egyik, hogy nem játszhattam a fivéreimmel egyszerre egy csapatban... A másik pedig… hogy nem igazolhattam el sehova. Pedig keresett a Bp. Honvéd, a Fradi, a Győr, a Tatabánya, Zalaegerszegen már a lakást is kinéztük, ám sehogy sem jött össze, hogy máshol is kipróbáljam magam… Mindezt azonban kárpótolja, hogy ha Tápén elindulok, sokan rám köszönnek, sőt egykori játékosaim jönnek át az utca másik feléről, és üdvözölnek, ha meglátnak. Tisztelnek… – tette hozzá végül a születésnapos Kozma Zoltán.”- zárult az akkori interjú.

S bizony, e sorok írója is megerősítheti a fentieket!

A Felső Tisza-parti stadion búcsúztatóján – 2019 nyarán – nagyon sok fanatikus szurkolóval találkoztam és amikor a régebbi kedvencekről kérdeztem őket: szinte kivétel nélkül valamennyiük megemlítette Kozma Zoltán nevét is, a legendás Kozma III-at!!

Aki természetesen akkor is, a mély érzelmektől sem mentes „stadion-búcsún” is ott volt velünk késő estig... Így aki csak tehette, barátságosan hátba veregette és megölelte az egykori legendás Tisza-parti középhátvédet!

Forrás: Fotók: délmagyar.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.06.16.