| # | csapat | pont |
|---|---|---|
| 01. | Soroksár SC | 19 |
| 02. | Tiszakécskei LC | 15 |
| 03. | Kecskeméti TE | 14 |
| 04. | Gyirmót FC Győr | 13 |
| 05. | Kolorcity Kazincbarcika SC | 13 |
| 06. | FC Ajka | 11 |
| 07. | Karcagi SC | 10 |
| 08. | Videoton FC Fehérvár | 9 |
| 09. | Mezőkövesd Zsóry FC | 9 |
| 10. | Szentlőrinc | 7 |
| 11. | FC Nagykanizsa | 6 |
| 12. | Szeged | 6 |
| 13. | BVSC-Zugló | 4 |
| 14. | DVTK | 4 |
| 15. | Aqvital FC Csákvár | 4 |
| 16. | HR-Rent Kozármisleny | 3 |
| 17. | A LEGFRISSEBB NB 2-es TABELLA ITT LÁTHATÓ: www.mlsz.hu | 0 |
Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 17. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!
A jubileumi 120. évét májusban ünneplő szegedi futballt bemutató 14 részes cikksorozatom 5. fejezetének zárásakor az alábbiakat írtam:"Így a háború előtti utolsó befejezett NB I-es küzdelemsorozat (1943-1944) a patinás SZAK nélkül kezdődött, persze, nem sokáig maradtak távol a pár éve még bronzérmes Tisza-partiak…De ez már megint csak egy újabb nagyszerű fejezethez, a 14 részes ünnepi cikksorozatunk "hatodik etapjához" tartozik majd…" Ráadásként a harmincas-negyvenes évek néhány kiváló szegedi labdarúgójának, a válogatott balszélső, Nagy Antal (csapatfotónkon a legendás szegedi intéző Kertes Mihály mellett!) ill. a Kalmár György utáni "második szegedi gólgyáros", Vörös Mihály értékes statisztikáival fűszerezve...
A Szeged 1946-os kiváló erőkből álló csapata.
Balról: Kakuszi, Szőcs, Báló, Galgóczi, Hernádi, Vörös Mihály, Kertes Mihály intéző, Nagy Antal. Guggolnak: Szabó, Ludas (kapus), Harangozó és Gyuris.
Képzeletbeli “futball-időutazásunk” során a 120 éves szegedi futball 1926-os élvonalbeli premierjét, majd az 1932-1943 közti újabb sikerkorszakát követően ezúttal már a negyvenes évek közepe ill. vége felé járunk...
Amint azt az előző részben is említettem, 1943 nyarán másodszor esett ki az NB I-ből Szeged reprezentatív labdarúgó-csapata, de azonnal vissza is küzdötték magukat az élvonalba, sőt… Három évvel később már újra az NB I negyedik (!) helyezettjei voltak a Tisza-partiak!
Címlapfotónkon jól látható az a kiváló erőkből álló szegedi gárda Bálótól Vörös Mihályig és Gyuristól Nagy Antalig. (Második archív fotónkon épp a válogatott balszélső szerzi - stílszerűen bal lábbal... - a győztes gólt a lengyelek egyik élcsapata, a Polonia elleni nemzetközi meccsen, A szerk.)
Cikksorozatom 6. részében most a szegediek legendás – 1943 - 1951 közti – élvonalbeli szerepléséről írok, mintegy méltó folytatásaként a legutóbbi két, számtalan szegedi sikerről szóló visszapillantásomnak...
Az 1898-1899-es idénytől általam nagy gonddal végigkísért, immár a 120. évében járó szegedi labdarúgás 46. szezonja, az 1943/1944-es rövid "őrségváltást" hozott a helyi futballban: a lelkes kis vasutascsapat, az SZVSE az NB I-ben indulhatott, de - csakúgy, mint 1941-42-ben - rögvest ki is esett.
A "nagy" Szeged, a SZAK viszont az NB II Déli csoportját nyerte meg fölényesen (28 bajnoki meccsén 137 találatot szerezve!!) és a másodosztályú gólkirályi címet a SZAK kitűnő balszélsője, Nagy Antal nyerte, így újra csak az NB I-re készülhettek a szegediek a háborús években!
Sajnos, itt épp a "háborús éveken" volt a hangsúly, hisz 1944 őszén elindult ugyan a Szeged 17. élvonalbeli idénye, de a kegyetlen világháborús események, nevezetesen a szovjet és román "felszabadító csapatok" már 4, azaz négy forduló után romba döntötték az NB I-es bajnokságot, sőt, az egész országot is... A II. világégés befejezése előtti legutolsó NB I-es meccset Szegeden játszották a hazaiak épp a Ferencvárossal, ahol a legendás "házi gólkirály", Nagy Antal szerezte meg a vezetést, majd a Fradi gólrekordere, az 1938-ban világbajnoki ezüstérmes dr. Sárosi György egyenlített (1-1)! A Szeged az NB I félbeszakításakor egyébként a tabella 8. helyén vesztegelt...
NEGYEDSZER IS 4. HELY AZ NB I-BEN!
S az 1899 óta létező szegedi futball 48. idénye ismét "bombasikert" hozott 1945/1946-ban!
Ennek megértéséhez azonban tudni kell, hogy a II. világháború után az MLSZ két 14-es létszámú NB I-es csoportban szervezte újjá a bajnokságot, a korábbi években elért eredmények alapján. S bizony, - az ugyancsak 14 fős Nyugati mellett - a Keleti csoportban a SZAK a későbbi bajnok Újpest és a Bp. Vasas mögött az értékesnek mondható 3. helyet szerezte meg!
A már akkoriban is fölöttébb népszerű Vasutas Stadionban például a Szeged 5:0-ra (!!) valósággal "lelépte" az angyalföldieket, a gólokat Kolozsi Kálmán (3), Szőcs Ferenc ill. Vörös Mihály szerezték! A legnagyobb vidéki rivális Debreceni VSC együttesét pedig oda-vissza egyaránt 4:1-re megverték...
S a "hab a tortára" 1946. június 23-án jött Szegeden, 5000 helyi drukker óriási örömére, amikor a Szeged a néhány évvel korábbi 5:0-ás diadala után ezúttal 6:3-ra "verte agyon" a Ferencvárost, a gólokat Nagy Antal (3), Hernádi (2) Vörös ill. Mike (2) és Gyetvai szerezték!
Egyébként a csoportok első öt helyezettje jutott a 10-es "nagydöntőbe", ahol a Szeged - 1935, 1940 ill. 1942 után negyedszer! - a szenzációsnak mondható NB I-es 4. helyen végzett!
A SZAK abban a "hosszú bajnokságban" 36 meccset játszott a legjobbak között, 21-szer nyertek és 98 gólt rúgtak a Tisza-partiak, ami azóta is az egyik legjobb NB I-es eredményünk!
Érdekességként említhető, hogy az 1945-46-os bajnoki szezon gólkirálya a pestszentlőrinci Deák Ferenc volt 66 (!!) góllal (ez azóta is rekord a magyar ill. az európai futballban!), őt a két újpesti világklasszis, Zsengellér Gyula(51) és Szusza Ferenc (46) követte, míg a góllövőlista 5.helyén holtversenyben Vörös Mihály (Szeged), valamint a kispesti vagány, Puskás Ferenc végzett 35-35 találattal! Később az olasz Bari élvonalbeli együttesében is eredményesen szereplő Vörös ezzel beállította Kalmár György 1941-42-ben elért 35 gólos szegedi NB I-es idénycsúcsát, de amíg ez négy évvel korábban a gólkirályságot jelentette Kalmár számára, addig Vörös "csak" ötödik lehetett ugyanezzel a teljesítménnyel, igaz, világklasszisok között... (A legendás szegedi gólgyáros, Vörös Mihály is jól látható a címlapfotónkon Kertes Mihály intéző mellett balról!, A szerk.)
ÚJABB ÉLVONALBELI SIKEREK...
Ezt követően már - 1946/1947-től - stabil középcsapattá vált a SZAK az NB I-ben, de a 16-os mezőnyben azért kissé meglepő volt, hogy az első 7 helyet kizárólag budapestiek foglalták el és a 9. helyezett Szegedet mindössze a Debreceni VSC előzte meg a vidéki csapatok közül! Bárcsak ma is elmondhatnánk ugyanezt az NB I-ben...
Azért a pestiek hiába szedtek már akkoriban is össze minden tehetséges vidéki srácot, a szegedi futball jubileumi 50. idényében, 1947/1948-ban is alaposan megszórták ill. "megfricskázták" a fővárosiakat...
Az akkori NB I sorsolása már az első fordulóban a Fradi oroszlánbarlangjába szólította Nagy Antalékat, akik 20 000 pesti fanatikus előtt 3:0-ra kiütötték a zöld sasokat! Góljainkat Ladányi László(2) ill. Vörös Mihály szerezték és egy különleges sztori foglalta a meccset "díszkeretbe"...
A Fradi előtte egy hónapig Mexikóban és az Egyesült Államokban sikert sikerre halmozott, ezután jött nekik a Szeged, s akkor született az elkeseredett, ám rendkívül találékony Fradi szurkolók rigmusa: "TEMPIKÓ! TEMPIKÓ! SZEGED JOBB, MINT MEXIKÓ!!!"!
TEMPIKÓ! TEMPIKÓ! SZEGED JOBB, MINT MEXIKÓ! – A fáradt Ferencváros ellen biztosan győzött a Szeged
A SZAK végül is a 20. NB I-es idényében a 12. helyen végzett a 17-es mezőnyben, mert fájdalom, de nemcsak a Fradival kellett játszania...
Gyakran a derék "sporik" ugyancsak kőkeményen segítették a szegediek nevesebb ellenfeleit... Eklatáns példa erre a következő, az 1948/1949-es I. osztályú idény is... A SZAK 21. élvonalbeli szezonja sajnos, a kártyával ellentétben nem bizonyult nyerőnek... Fellángolások persze, akadtak, s ha a szegediek jobbak is voltak több meccsen az ellenfelüknél, akkor bizony, a játékvezetők "tettek" arról, hogy ne szerezzenek bajnoki pontot...
Kiváló példa erre 1948. november 28-a, amikor a világklasszis Bozsik József és Puskás Ferenc csapata, a Kispest látogatott el a Tisza-parti városba. S a pesti Molnár István bíró több, mint egy perccel a befejezés előtt (...) pontosan akkor fújta le a játékot, amikor a szegediek szögletéből beívelt labda éppen a Kispest hálójába tartott... Még Puskás Öcsiék sem lehettek büszkék arra a 2:1-es sikerükre... A Szeged pedig meg sem állt a 14., kieső helyig...
Így aztán az 1949-50. évi NB I megintcsak a szegediek nélkül indult, s a bajnoki címet első ízben a Bp. Honvéd szerezte meg, ugyanakkor az NB II 4 csoportjának bajnokságait a Diósgyőri VTK, a Tatabánya, a Bp. Bőripari DSE ("ezredik" fővárosi csapatként...) és a Tisza-partiak nagy örömére a SZAK-ból a vörösök nyomására "átalakított" Szegedi Szikra Munkás Torna Egylet (micsoda kommunista névförmedvény...) szerezte meg!
Olyan csapatokat vertek a mieink laposra, mint a Békéscsaba és a Szolnoki MÁV, a '20-as évektől örökös riválisunknak számító csabaiaknak például két meccsükön 11-et rámoltak be a szegedi fiúk, ezáltal ismét az NB I-re készülhettek...
1950 őszén az oroszok utasítására át kellett térnünk a naptári éves bajnoki rendszerre, így akkor csak félidényes bajnokságot rendeztek... A még mindig SzSzMTE néven futó gárda derekasan helytállt az 1950 őszi egyfordulós bajnokságban, ahol a "pesti nagyok" (Bp. Honvéd, MTK, Újpest, Csepel, Vasas, FTC) mellett csupán a Dorog, a Salgótarján, a Diósgyőr, a Győr és a Szombathely előzte meg őket. Az újoncként kiharcolt 12. helyezés, no meg a másik szegedi klub, a Szegedi Honvéd feljutása pedig azt jelentette, hogy 1941-42 után másodszor - és eddig utoljára a futballhistóriában - Szegedet két csapat képviselhette az NB I-ben!!
Ez persze, még tovább fokozta a helyi klubok örökös széthúzását, s ennek a levét isszuk sajnos, a mai napig is...
Bizony, 1951-ben - immár 68 esztendeje! - az NB I 14-es mezőnyében egyszerre két szegedi csapatot is találhattunk: a SZAK-ból és SzSzMTE-ből ismételten "átnevezett" Szegedi Petőfit illetve az újonc Szegedi Honvédot!
Az az év mai szemmel nézve különleges találkozást jelentett, mivel a későbbi legendás SZEOL AK (nem tévesztendő össze a Tisza Volánból "halkósan átalakított" mai szeolosokkal..., A szerk.), majd Szeged SC és FC két korábbi jogelődje került szembe egymással, ráadásul rögtön egy NB I-es bajnoki szezonban!
De ez már megintcsak egy újabb érdekes, mellesleg fölöttébb tanulságos szegedi futball-fejezethez tartozik....
Vitos György (Folytatjuk)
Forrás: www.szeged1899.hu , továbbá
http://www.tempofradi.hu/1942-v-17-szeged-ferencvaros-50
Készült: 2019.04.09.
Csakúgy, mint egy hete a Dabas elleni 1-0-ás mérkőzésen, ezúttal is a már-már veteránnak számító Andorka Péter (fotónkon) találata jelentette a Szeged-Grosics Akadémia számára a rendkívül fontos három bajnoki pontot! Most vasárnap a kiesés ellen harcoló paksiak tartalékcsapata nehezítette meg igencsak a szegedi kék-feketék dolgát, hisz a vendégek rutinos csatára alig néhány perccel a lefújás előtt tudott csak a hálóba találni... Ráadásul a PMFC megtette azt a szívességet, amit a Dabas elleni meccs után megjósoltam: megverték az eddig listavezető Szentlőrincet a Baranya megyei rangadón! Így hosszú idő után ismét a Szeged vezet a bajnokságban...
Paksi FC II. - Szeged-Grosics Akadémia 0-1 (0-0)
Paks, 50 néző. Vezette: Jakab Géza (Mohos Milán, Baráth Noémi)
Paks: Rácz G. - Berdó, Báló, Lőrincz, Bognár, Opavszky, Szalai, Adamcsek, Bartha (Györgye, 63'), Nagy Á., Süvöltös (Pál, 83'). Vezetőedző: Tököli Attila.
Szeged: Aleksic - Tóth G., Germán, Pászka, Zvara (Coroian, 6'), Farkas M., Cigan, Oláh G. (Popin, 78'), Erdei (Zabari, 70'), Achim, Andorka. Vezetőedző: Joao Janeiro.
Gólszerző: Andorka (87')
Sárga lap: Nagy Á. (92') ill. Coroian (6'), Tóth G. (54'), Oláh G. (71'), Pászka (88')
Piros lap: Bognár (65'), ill. Germán (94')
Persze, senki ne gondolja, hogy a Szentlőrinc a pécsi zakót követően máris kipukkadt volna...
Annál is inkább, mert április elején - a szegedi vezetők nem kis megrökönyödésére... - a rendkívül lelkes és élelmes baranyaiak ugyancsak beadták licensz-kérelmüket a jövő évi, vagyis a 2019-2020-as NB II-re!!
Így a feljutásért folytatott harc most kezdődik csak igazán az NB III Középcsoportjának élcsapatai között, amely jelen állás szerint csupán a májusi rangadókon dől majd el...
Vitos György
Forrás: FOTÓ: szeged-grosicsakademia.hu
Készült: 2019.04.07.
A jubileumi 120. évét májusban ünneplő szegedi futballt bemutató 14 részes cikksorozatom 4. fejezetének zárásakor az alábbiakat írtam: az 1940/1941-es évad volt a patinás múltú szegedi labdarúgás máig is legjobb bajnoki helyezése, ám ez már cikksorozatunk következő, 5. részéhez tartozik - a bajnok és kuparekorder Ferencváros 5:0 (!!) arányú kiütésével együtt... Ráadásként az eddigi egyetlen (!!) szegedi NB I-es gólkirály, Kalmár György(címlapfotónkon) értékes visszaemlékezéseivel fűszerezve...
1940/1941-ben tehát az eddigi legnagyobb bajnoki sikert, az NB I-es bronzérmet jegyezhettük föl! Summázva: az az évad volt az immár 120 éves (!) múltra visszatekintő szegedi labdarúgás máig is legjobb NB I-es helyezése, hiszen 3. lett Szeged proficsapata a legjobbak között!
Akkoriban ez volt legtöbbször a paprikamezesek összeállítása: Tóth György – Szabó, Raffai – Ladányi, Baróti, Bertók – Bognár, Kisutzky, Kalmár György, Mester, Nagy Antal.
Játszott még a “bronzos” csapatban Polyák, Marosi, Lukács, Harangozó, Török és Lakat Károly, a későbbi olimpiai bajnok mesteredző is!
A szegedi oroszlánbarlangban, az újszegedi SZAK-pályán szinte mindenki elvérzett, így a bajnok Ferencváros is, miután Kalmár György, Nagy Antal és Mester góljaival 3:2-re elvertük a világhírű, vb-ezüstérmesekkel (Lázár Gyula, Sárosi György, Polgár Gyula) kiálló zöldeket!
Íme az NB I-es tabella akkori élcsoportja:
1. Ferencváros 45,
2. Újpest 34,
3. SZEGED AK 32 ponttal.
Az 1941/1942-es, a sorrendben 15. első osztályú szegedi idény is fantasztikus Tisza-parti eredményeket hozott: a bajnok Ferencvárost 5:0-ra (!!!) vertük Kalmár György mesternégyesével ill. Báló góljaival, íme a korabeli újságcikkek a "TempóFradi!" kiváló honlapjáról:
A Fradit 5:0-ra legyőző Szeged csapata. Állnak, balról: Gyuris, Kalmár, Harangozó, Toldi, Kis-Kalkusz, Báló, Tóth. Guggolnak: Bognár, Baróti, Lakat, Szabó.
nyertek például 9:2-re (Újvidéki AC ellen), 8:1-re (Kolozsvár ill. Szegedi Vasutas SE!!), 8:0-ra (Bp. Lampart), 6:2-re (Bp. MÁVAG) és 6:4-re (a Diósgyőr ellen) is az NB I-ben!
Ami viszont a legfontosabb: a Szeged AK 95 gólt rúgva az előző évi bronzérem után az NB I negyedik helyén végzett 40 ponttal, de játékerejüket tekintve akár a bajnoki címet is megszerezhették volna a szegediek!
Az eddigi egyetlen szegedi NB I-es gólkirályról, Kalmár Györgyről pedig az összes fontos részletet, sztorit, adatot elolvashatjuk a korábban kiadott sporttörténeti könyveimben, íme néhány kuriózum a legendás "Gyusza Bá" humoros visszaemlékezéseiből és csodálatos hagyatékából, melyeket egytől egyig e sorok írójára testált:
- A Fradi elleni 5:0-ás meccsünkön szerzett "mesteri négyesemről" való igaz, hosszú órákig tudnék mesélni...- kacsintott rám ilyenkor vidáman a '70-es,'80-as években a szegedi Centrum Áruházban totót-lottót árusító Kalmár György - és...tényleg órákig mesélt, kiszínezve, elém tárva minden apró részletet. Íme az egyik: - Polgár "Drumi", a Fradi válogatott középhátvédje 20 méterről visszapasszolt egy labdát kapusának, Csikósnak. A hazaadás egy kicsit rövidre sikerült, így elrobogtam Polgár mellett és a kétségbeesetten kifutó hálóőrt is kicselezve a kapuba gurítottam a labdát! Részemről élvezet volt hallgatni, ahogyan megállás nélkül szidták egymást...
Arra a kérdésemre, "hogyan is lett gólkirály?", nekem sokszor és sokféleképpen válaszolt.
Íme az egyik frappáns "Kalmár-megfogalmazás": - Elsőként a csapattársaimnak köszönhettem... Másodszor: soha nem ismertem elveszett labdát! Állandóan szívvel-lélekkel játszva aztán a gólok is jöttek szép sorjában... -mondta mosolyogva és szerényen. Az élvonalbeli 35 gólos elsőséghez pedig már "csak" egy erőszakos, jól fejelő, minden idegszálával gólratörő, vérbeli befejező középcsatár kellett...- tette hozzá mindig e sorok írója.
Ezek után szinte hihetetlen, ám 1942/1943-ban bizony, egyáltalán nem várt, óriási zuhanás történt a SZAK életében… Ennek legfőbb oka az lehetett, hogy az előző évi bravúrcsapatból – a világháborús borzalmak miatt... – mindössze öten (Szabó, Gyuris, Baróti, Harangozó és Nagy Antal) maradtak meg hírmondónak... A fiatalok pedig képtelenek voltak pótolni a rutinos, válogatott szintű és gólerős játékosokat.
Ennek következtében - 1931 után - másodszor esett ki az NB I-ből Szeged reprezentatív együttese...
Így a háború előtti utolsó befejezett NB I-es küzdelemsorozat (1943-1944) a patinás SZAK nélkül kezdődött, persze, nem sokáig maradtak távol a pár éve még bronzérmes Tisza-partiak…
De ez már megint csak egy újabb nagyszerű fejezethez, a 12 részes ünnepi cikksorozatunk "hatodik etapjához" tartozik majd…
Vitos György (Folytatjuk)
Forrás: www.szeged1899.hu , továbbá
http://www.tempofradi.hu/1942-v-17-szeged-ferencvaros-50
Készült: 2019.04.02.