| # | csapat | pont |
|---|---|---|
| 01. | Soroksár SC | 19 |
| 02. | Tiszakécskei LC | 15 |
| 03. | Kecskeméti TE | 14 |
| 04. | Gyirmót FC Győr | 13 |
| 05. | Kolorcity Kazincbarcika SC | 13 |
| 06. | FC Ajka | 11 |
| 07. | Karcagi SC | 10 |
| 08. | Videoton FC Fehérvár | 9 |
| 09. | Mezőkövesd Zsóry FC | 9 |
| 10. | Szentlőrinc | 7 |
| 11. | FC Nagykanizsa | 6 |
| 12. | Szeged | 6 |
| 13. | BVSC-Zugló | 4 |
| 14. | DVTK | 4 |
| 15. | Aqvital FC Csákvár | 4 |
| 16. | HR-Rent Kozármisleny | 3 |
| 17. | A LEGFRISSEBB NB 2-es TABELLA ITT LÁTHATÓ: www.mlsz.hu | 0 |
Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 17. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!
email:
szeged1899@freemail.hu vagy gyvitos@freemail.hu
telefon:Vitos György, Főszerkesztő: +36/70-264-1595
figyelmeztetés:copyright 2012. Vitos György, szeged2011.eu; majd szeged1899.hu. Az itt található írott, képi anyagok csak a forrás megjelölésével, internetes felhasználás esetén élő hivatkozás elhelyezésével használhatóak fel!
A dicsőségekkel teli 120 éves szegedi futballhistória sorrendben 63. idénye, az 1959/1960-as számított a SZEAC-sikerkorszak kezdetének! Már 1959 őszén tündökölt az NB I újonca és a forduláskor – kiesési gondok nélkül – a kiválónak mondható 9. helyen álltak! Az átlagos hazai nézőszám akkortájt 15 ezer(!!) körül mozgott, ami új csúcsot jelentett Szegeden! S a címlapfotónkon látható teltházas szegedi összecsapások a hatvanas évek elején sűrűn követték egymást a napjainkban már lebontásra ítélt jó öreg Felső Tisza-parti stadionban...
Az ex-szegedi Sándor “Csikar” által fémjelzett MTK elleni hazai idénynyitón – 1959. augusztus 9-én – például 26.000-en szurkoltak és örültek, amikor 0:2-es félidő után Portörő Gábor, majd Hajós Imre találataival kiegyenlítettek!
De közel 15-15 ezren voltak a Szegeden mindig kiemelt jelentőségű Bp. Vasas és a Bp. Honvéd elleni összecsapásokon is, ahol 1:1-re végeztek az angyalföldiekkel és 1:0-ra megverték Polyvás Dániel 82. percben szerzett találatával a Bozsikkal, Tichy Lajossal, továbbá az ex-szegedi válogatott Gilicz Istvánnal felálló kispestieket!
1960. február 28-án nem kevesebb, mint 18. 000 (!) drukker látogatott ki az Újpest elleni rangadóra, de tavasszal még erre is rátettek egy lapáttal Portörőék…
Akkor született meg a máig is érvényben lévő abszolút nézőcsúcs a Tisza-parti stadionban: még leírni is borzongató, nemhogy átélni, pontosan 30 ezer (!) szurkoló figyelte a Ferencváros elleni összecsapást, melyen a Fradi a későbbi Aranylabdás Albert Flórián szemfüles góljával 1:0-ra győzött…
Így hát sporttörténeti tényként leszögezhetjük: sem előtte, sem azóta nem voltak ennyien szegedi labdarúgó-mérkőzésen!
S a csapat meghálálta a bizalmat, az óriási érdeklődést, hisz újoncként a kiválónak mondható 8. helyen végzett!
Sőt, 1960/1961-ben a Mészáros – Szabó, Portörő, Kürtösi – Dezsőfi, Zallár – Benák, Nemes, Hajós, Polyvás, Nyári összeállítású SZEAC (fenti csapatfotónkon a bal szélen álló korábbi szegedi válogatott, Gyarmati-Gyurcsó János edzősége alatt) ezúttal már 2:0-ra verte a sokszoros bajnok Ferencvárost – több, mint 25 ezer néző előtt!
De az előző évi aranyérmes Újpest sem úszta meg nagy verés nélkül a szegedi kirándulást, akkor meg 18 ezer néző tombolhatott Hajós Imre (3) ill. Nemes István parádés góljainak, s ezzel 4:2-re verték a lilákat!
Az 1961-ben kiharcolt NB I-es 6. helyezés pedig a SZEAC-korszak legjobb eredményét jelentette, amit még megtoldott a csapat egy parádés nemzetközi győzelemmel is. Brassóban, 30 ezer fanatikus helyi drukker előtt a Szeged Nyári Tibor góljával 1:0-ra megverte(!) a Nunweiler-testvérekkel, a Steaua későbbi BEK-győztes trénerével, Jenei Imrével, továbbá Ionescuval, Szeredaival és Tataruval felálló Románia nagyválogatottját!
Majd következett az 1961/1962-es idény és bizony, újra az 1960-as bajnok Újpest ellen parádézott az alábbi értékes archív fotóinkon épp a góllövés pillanataiban látható Nemes István, aki az egész védelmet és a kapust is kicselezve lőtte a győztes gólt, s erre megint 18 ezer hazai drukker ünnepelt önfeledten!
Sőt, idegenben is eredményesek voltak a szegediek, Kispesten például 10 ezer néző előtt Boros és Nemes találataival verték 2:1-re a Bozsikkal, Tichyvel felálló Bp. Honvéd együttesét!
Végeredményben a 9. helyet szerezték meg az NB I-ben, és csupán egyetlen (!) bajnoki ponton múlott, hogy nem indulhattak az akkoriban rendkívül népszerű Nyári Intertotó Kupában, ahol többek között az Ajax Amszterdam, a rotterdami Feyenoord, a PSV Eindhoven vagy éppen a Bayern München is eljöhetett volna Szegedre nemzetközi kupameccset játszani…
Az 1962/1963-as idény azért volt nevezetes, mert a Szeged 34. élvonalbeli idényében, 1962 őszén sokáig vezette az NB I-es tabellát is!
A Ferencváros elleni fantasztikus idénynyitót (Nemes István gyönyörű góljával 1:0 !!) több, mint 26 ezren látták, az MTK elleni összecsapást már “csak” 16 ezren…
A valósággal szárnyaló csapat sorra aratta szebbnél szebb győzelmeit a szeptemberi fordulókban, de még október elején, a Debrecenben aratott nagyszerű 2:0-ás diadallal ( természetesen Nemes István “köszönt be” kétszer…) az Újpesttel azonos pontszámmal álltak a 2. helyen Hajósék!
Sőt, ha a novemberi utolsó fordulóban legyőzik a Tatabányát, az őszi bajnok Újpesttel holtversenyben fejezték volna be a bajnoki idény első felét! A szegedi “catenaccio” akkoriban kiválóan működött, hisz az őszi 13 mérkőzésen 9-szer (!) maradt érintetlen Mészáros Károly kapuja. A tavaszi idényben már gyengébb forma következett (a Fraditól pl. a Népstadionban 50 ezer néző előtt kaptak ki 3:1-re…), így a SZEAC csupán a 11. helyen végzett, de bárcsak elmondhatnánk ugyanezt a mai Szeged-Grosics Akadémia újabb NB I-es szereplésekor…
1963 őszén aztán ismét átszervezte a bajnokságot az MLSZ, ekkor tértek vissza ugyanis másodszor a szovjet mintára, az őszi-tavaszi helyett a naptári éves bajnoki rendszerre. Így az 1963 őszi egyidényes bajnokság töltötte ki az átmeneti időt, kiesők nélkül, ezáltal az NB I 14 csapata nyugodtan játszhatott és készülhetett az 1964. évi pontvadászatra…
A SZEAC talán túlságosan is megnyugodott, hisz a 13 meccsen szerzett 11 pontjukkal a 12. helyen végezve csupán a Pécs és a Debreceni VSC együttesét előzték meg, ám mindössze 6 ponttal maradtak el a bajnok Győri ETO együttesétől… Az előző évi bajnok Fradit 2:1-es győzelmükkel elütötték az újabb bajnoki címtől, így dorogi és szegedi segédlettel 1944, a Nagyvárad legelső aranyérme után ismét vidéki csapat nyerte a magyar bajnokságot…
Az 1964. évi NB I-es bajnokság a tokiói olimpiára való tekintettel már szeptember közepén befejeződött, a csapatok ugyanis egész nyáron játszottak – szünet és pihenő nélkül! A 10. helyen végzett SZEAC is így tett és legemlékezetesebb győzelmét a sokszoros bajnok Bp. Vasas otthonában aratta! A Korányi – Szabó, Kürtösi dr., Sándor – Dezsőfi, Pataki T. – Arató, Csömör, Popov, Reményik, Boros dr. összeállítású szegediek 1:0-ra győztek 15 ezer néző előtt a Fáy utcában!
Sőt, a Szabadtéri Kupán nyáron, a Tisza-parti városban rangos külföldi együtteseket (a cseh Zbrojovka Brnot és a 3-szoros román bajnok Petrolul Ploiestit) vertek a szegediek, így semmi nem utalt arra, ami egy évvel később történt…
Ha az immár 120. évében lévő szegedi labdarúgás történetét vizsgáljuk, s visszatekintünk az elmúlt évtizedek jobbnál jobb helyi csapatainak élvonalbeli szereplésére, úgy nyugodtan állíthatjuk: az 1926-os első profi bajnokság óta az egyik legsikertelenebb, legfájóbb évad az 1965-ös NB I-es bajnokság volt…
Hiába verte a SZEAC április 11-én 2:1-re a listavezető újpestieket, s állt 5 játéknap után 2 győzelemmel a középmezőnyben, a következő 21 (!) fordulóban nyeretlenek maradtak a kék-fehérek… Az utolsó pontjukat (1:1) a Népstadionban szerezték Nemes Istvánék éppen a Ferencváros bajnokcsapata ellen, akik mellesleg pontosan akkor nyerték el a mai Európa-Liga egyik előd-trófeáját, a VVK-t, a VásárVárosok Kupáját…
Az 1899-től e sorok írója által nagy gonddal nyilvántartott 120 éves szegedi futballhistória 70. idényében, 1966 elején az NB I-ből váratlanul kiesett SZEAC csapatát alaposan átszervezték a másodosztály küzdelmeire!
Nehezen, de sikerült a reményteljes fiatalok (Kozma Mihály, Pusztai László) beépítése a csapatba és nemsokára már jöttek is a jobbnál jobb eredmények.
Debrecenben például – több mint 10 ezer néző előtt – a SZEAC 0:1-es félidő után 3:1-re verte a DVSC-t, s góljainkat a későbbi NB I-es gólkirály Kozma Mihály (2) ill. Hajós Imre szerezték. Az is érdekes sporttörténeti kuriózumnak számított, hogy a Szeged 29 fordulón keresztül egyszer sem vezette a másodosztályú táblázatot, mégis bajnokként (!) jutott vissza az első osztályba, mivel épp a 30. fordulóban az addig listavezető Eger együttesét is megelőzték…
Újabb élvonalbeli szereplések – botlásokkal…
1967 : Nagyszerű idény, parádés győzelmek, emlékezetes gólok, újfent 20 ezer néző a bajnok Fradi ellen, s a SZEAC megint 9. volt az NB I-ben! (Értékes archív fotónkon az 1967-ben Aranylabdás Albert Flórián éppen gólt szerez a Tisza-parti teltházas meccsükön...)
A sok feledhetetlen élmény közül talán egy igazi “gólzápor” érdemel még említést: a néhány évvel később élvonalbeli bronzérmes Salgótarjáni BTC látogatott a Tisza-parti stadionba és 10 ezer drukker előtt a szegediek pazar játékkal, "angolosan, 6:3-ra lelépték” a bányászokat, az immár legendás gólszerzőink a nemrég elhunyt Vass Ferenc (2), valamint Boros László, Hajós Imre, Pusztai László ill. Dobó János voltak…
Az 1968-as idény pedig különös történet volt a mexikói olimpia évében, annyi szent… (Olimpiai válogatottunk egyébként Helsinki és Tokió után ott nyert harmadszor is aranyérmet, ami még mindig ötkarikás rekordnak számít a világ legnépszerűbb sportágában, A szerző)
A SZEAC az NB I első 7 fordulója után még a 3. helyen állt, a 12. játéknapot megelőzően pedig a 6.-on, de sajnos, az igazi visszaesés a Ferencvárostól (1:6) és az Újpesti Dózsától (0:11) elszenvedett katasztrofális vereségek után következett be…
A Fradi elleni hazai meccset megint csak 20. 000 néző láthatta, a Megyeri úti “kivégzésen” pedig – szegény Rábay László edző mesélte nekem később… – mire kisétált a szegedi tréner a kispadhoz, máris 2:0-ra vezetett a Tisza partján oly gyakran megalázott Újpest… Megtörték hát lelkileg is őket a dörzsölt pestiek, egyre lejjebb csúsztak a táblázaton, így újra búcsúzniuk kellett az NB I-től, 1926-tól számítva immár a 8. alkalommal…
De az 1969-es év újabb fordulópontot hozott az immár 120 éves szegedi labdarúgásban!
Az egyetem mellé ugyanis még egy komoly patronáló, az olajtröszt került és a SZEAC-ból létrehozott SZEOL SC (Szegedi Egyetemi és Olajipari Sport Club, amely nem tévesztendő össze a Halkó Pálék által a Tisza Volánból nem kevés inszinuációval "átnevezett" mai NB III-as szeolosokkal, a jelentésük szerint "Szegedi Egységesített Oktatási Labdarúgó Sport Clubbal"...)), markáns fejezetet jelentett a nagy múltú szegedi egyesület igencsak szövevényes történetében!
Az akkori NB I B-ben rajtoló együttest már a gazdag patronáló késztette minél jobb teljesítményre. A fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülést meghálálták a szegediek és a bajnok Videoton mögött az újonnan létrehozott SZEOL SC ezüstérmesként visszajutott az első osztályba, az “aranyos” fehérváriakat például 4:0-ra megverték a Tisza-partiak…
1970 tavasza volt a jubileumi 40. élvonalbeli idénye a Szegednek, de akkor először SZEOL SC (a fentebb említett Szegedi Egyetemi és Olajipari Sport Club) néven! 1970 tavaszán egyébként egyidényes bajnokságot szerveztek, mivel az MLSZ – ki tudja, hányadszor – ismét visszatért az Európában megszokott őszi-tavaszi rendszerre, de ez már egy újabb különleges Tisza-parti futballtörténet…
Vitos György (Folytatjuk)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2019.05.01.
Már öt pontra nőtt a Szeged-GA előnye!
2019.04.28.Kilencedik meccsét nyerte egygólos különbséggel a Szeged-GA az NB III Közép csoportjában, de mint tudjuk, ezekért is három pontot adnak! A Kozármisleny elleni győztes találatot egyébként Cristian Cigan (első fotónkon) szerezte, akinek már az édesapját, Sorin Cigant (második fotónkon honlapunk szerkesztőjével) is erősen istápolta a Szeged SC 1990-91. évi NB I-es csapatánál e sorok írója...
Szeged-Grosics Akadémia - Kozármisleny 1-0 (1-0)
Gyula, Grosics Akadémia, vezette: Káprály Mihály (Kovács II. Gábor, Kovács Gábor)
Szeged: Aleksic - Tóth G., Germán, Pászka, Zvara, Farkas M., Cigan (Coroian, 34'), Oláh G., Achim, Andorka (Erdei, 75'), Popin (Máté, 81'). Vezetőedző: Joao Janeiro.
Kozármisleny: Ipacs - Rácz Á., Wittrédi (Kiss M., 61'), Havasi (Pergel, 56'), Horvát, Kocsis, Racskó, Tóth M. (Rácz F., 27'), Füredi, Turi, Bodor. Vezetőedző: Németh Zsolt.
Gólszerző: Cigan (24')
Sárga lap: Wittrédi (5'), Bodor (71'), Füredi (92')
Mint látható, a Szeged-Grosics Akadémia az elmúlt hetekben hozta a "papírforma győzelmeket"!
De a bajnoki cím sorsáról mindenképpen a most következő rangadók döntenek majd: először Dunaújvárosban, egy hétre rá Szentlőrincen, május 26-án, az európai választások napján pedig a SZEOL/Tisza Volán által kibérelt és ugyancsak felújításra váró Vasutas-stadionban...
Vitos György
Forrás: FOTÓ: szeged-grosicsakademia.hu ill. magánarchívum
Készült: 2019.04.28.
Képzeletbeli „futball-időutazásunk” során az immár 120 éves szegedi labdarúgás addigi jelentősebb eseményeit, az 1926-os élvonalbeli premiert, az 1932-1943 közötti sikerkorszakot ill. az 1945-46. évi NB I-es 4. helyezést tekintettem át, majd a Szegedi Honvéd-korszakot követően ezúttal már az ötvenes évek közepén járunk! Amint azt az előző rész zárósoraiban említettem, 1954 elején - a pestiek diktálta kényszerből - a szegedi sportvezetők végül abban állapodtak meg, hogy a helyi "lenullázott Honvéd" hivatalos jogutódjaként az egyetemi sportkör, a KEAC-ból, majd a SZEAC-ból átnevezett Szegedi Haladás szerepelhet - Wikipédia-szerkesztők, figyelem: jogfolytonossággal - tovább az NB I-ben. De ez már egy újabb érdekes, sőt, rendkívül tanulságos fejezethez, a Haladás- (címlapfotónkon az NB II-es bajnokcsapat tablója!), majd a SZEAC-korszakhoz tartozik - a jubileumi 120 éves szegedi cikksorozatunk 8. "etapjában"...
S ezek után jött az ominózus 1954-es idény...
Az olimpiai bajnok és Európa Kupa-győztes magyar aranycsapat vb-ezüstérmének évében bizony, Szegednek is súlyos csalódást jelentett az az évad: újra csak egy NB I-es kiesés következett. Igaz, ebbe a Honvédelmi Minisztérium is alaposan belejátszott, mivel egyszerűen megszüntette a bajnok Bp. Honvéd 100 %-os előtérbe helyezése mellett a Szegedi Honvéd támogatását, valósággal lenullázták őket...
Így a szegedi sportvezetők végül abban állapodtak meg, hogy a helyi Honvéd hivatalos jogutódjaként az egyetemi sportkör, a KEAC-ból, majd a SZEAC-ból lett Szegedi Haladás szerepelhet tovább az NB I-ben!
De az egyetemistáknak még szokniuk kellett az élvonal légkörét... Hiába verték meg Rózsavölgyi 4 góljával 6:2-re(!!) a Szuszával felálló újpestieket, mégiscsak a 13. hely, vagyis - sorrendben ötödszörre - kiesés lett a "nóta vége"...
A MAGYAR "ARANYCSAPAT" SZEGEDEN!
Sporttörténeti kuriózum, de mégis a következő idény, az 1955-ös hozta meg a magyar "aranycsapat" legelső szegedi vendégjátékát!
Tudni kell, hogy abban az évben az egykori NB I-es szegedi gólkirály, Kalmár György vezetőedző azonnal visszavezényelte a Szegedi Haladást az 1955. évi NB II Keleti csoportjából az NB I-be! (Fentebb a szegedi aranyérmesek tablója!)
Ennek elismeréseként 1955. április 13-án a Szeged még a magyar aranycsapattal is megmérkőzhetett közel 20 ezer(!!) néző előtt a Felső Tisza-parti stadionban és a Puskással, Hidegkutival, Sándorral, Kocsissal, Bozsikkal ill. a többi klasszissal felálló vb-ezüstérmesek csupán 2:0-ra nyertek (mégpedig Kocsis Sándor és Szojka Ferenc góljaival) a címlapfotón is látható Szegedi Haladás ellen!
Az NB II-es rangadókon pedig a mai hétszeres bajnok Debreceni VSC ellen kilencet (!) rúgtak a szegediek (6:0,3:0), így simán jutottak vissza a legjobbak közé.
A Szegedi Haladás csapata. Álló sor balról: Rábay, Benák, Zallár, Cziráki, Faragó, Városi, Pozsgai. Guggolnak balról: Rózsvölgyi, Mészáros (kapus), Nemes, Baráth, Vass, Cserhalmi (kapus).
Az 1956-os évad egy kupamérkőzéssel kezdődött: Szegedi Haladás - Pécs 4:0! Ezzel a szép győzelemmel a csapat 1952 után újra bejutott az MNK legjobb 4 együttese közé! Az elődöntőre azonban csak 1957 februárjában került sor, ráadásul épp a későbbi győztes Fradi otthonában...
A 12 csapatos bajnokságban (ahol Kalmár György helyett Lakat Károly lett az edző, aki Baróti Lajossal 1940-43 közt remek fedezetpárt alkotott a Tisza-partiaknál!) a szegediek 20 meccset lejátszottak, amikor október közepén a forradalom miatt végérvényesen félbeszakadtak a küzdelmek. A szegediek hivatalosan lejátszott bajnoki mérkőzései (pl. 25.000 fanatikus pesti drukker előtt a Fradi elleni...) az egyes csapatok elleni "örök-mérlegekbe" beleszámítanak ugyan, de az 1956. évi NB I küzdelmeit az MLSZ mégsem tudta befejezett, egész bajnokságként elkönyvelni...
Régi archív fotónkon egyébként tévesen szerepel az október 10-i dátum, hiszen az akkori élvonalbeli meccsüket fél évvel korábban, április 15-én játszották az Üllői úton, előtte egy héttel pedig 1:1-re mérkőztek a Hidegkutival, Palotással, Sándor Csikarral felálló MTK-sok otthonában!
ÚJABB ÉLVONALBELI SZEREPLÉSEK...
Majd az immár 120. évében járó szegedi futball 60. idényében, 1957 elején az MLSZ úgy határozott, hogy az NB I 12 csapata számára 1957 tavaszán egyfordulós, kiesés nélküli bajnokságot rendez, míg az NB II két csoportjában folytatódik az előző év őszén félbeszakadt pontvadászat.
De a bajnoki rajt előtt - 1957. február 17-én - az 1955 óta húzódó MNK elődöntőit rendezték meg. A hosszabb idő után újra Szegedi EAC néven szereplő gárda kikapott a későbbi kupagyőztes Ferencváros otthonában, így 1952 után ezúttal is az MNK 3. helyén végzett!
Az egyfordulós bajnokságban idegenben vertük az Újpestet 2:1-re, végül pedig a világsztárjait elveszítő Bp. Honvédot és a Szombathelyi Haladást megelőzve a 10. helyen végeztek a Lakat Károlyt váltó Polyák Gyula edző szegedi tanítványai!
Az 1957/1958-as idény sajnos, nem sok jót hozott... Ugyanis tovább bővült azoknak a dátumoknak a száma, amelyek Szeged NB I-es csapatainak a kiesését jelzik: 1930-31, 1942-43, 1948-49, 1951, 1954 és ezúttal egy újabb 14. helyezéssel 1957-58 is az érzékeny búcsút jelentette a SZEAC számára... De közelsem a végsőt!
Abban az idényben egyébként ismét szerepelt szegedi játékos az A-válogatottban! Gilicz István (fotónkon), a SZEAC és a Bp. Honvéd balösszekötője háromszor húzhatta magára a nemzeti csapat meggypiros mezét, ő volt akkoriban a 15. labdarúgó, aki szegedi csapatból került a legjobbak közé! A 16. szegedi klubból kikerülő válogatott labdarúgónk sajnos, még mindig várat magára, legalábbis a felnőttek között, mivel utánpótlás szinten se szeri, se száma a Tisza-parti tehetségeknek! Nem beszélve azokról, akik Szegedről eligazolva más klub játékosaként kerültek a nemzeti 11-be...
De a bajnokságban megint csak hasonló volt a koreográfia...
1958/1959-ben az NB I-ből kiesett SZEAC újra kevés időt töltött másodosztályúként, hisz Hajósék egymás után aratták szebbnél szebb győzelmeiket, a 30 meccsükből 23-at nyertek és 4 döntetlen mellett mindössze 3-szor szenvedtek vereséget!
A Mészáros - Benák, Portörő, Vass - Baráth, Zallár - Szabó (Polyvás), Reményik, Hajós, Nemes (Rábay), Nyári összeállítású gárda sorra aratta gólzáporos győzelmeit, s nem kevesebb, mint 11 (!) pontos előnnyel nyerte meg a bajnoki címet a jelenkor egyik sikercsapata, az 1999-től napjainkig 19(!!) trófeát begyűjtő Debreceni VSC, a népszerű LOKI előtt!
S még csak ezután következtek a dicsőséges hatvanas évek, amikor 30.000 (!) szegedi drukker látogatott ki az Albert Flóriánnal felálló Ferencváros vagy éppen a Sándor "Csikaros" MTK ellen... Igen, harmincezer! Ez szinte hihetetlenül hangzik az elmúlt két évtized "futball-nihilljéhez szoktatott" itteni drukkereknek...
Vitos György (Folytatjuk)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2019.04.23.