| # | csapat | pont |
|---|---|---|
| 01. | Soroksár SC | 19 |
| 02. | Tiszakécskei LC | 15 |
| 03. | Kecskeméti TE | 14 |
| 04. | Gyirmót FC Győr | 13 |
| 05. | Kolorcity Kazincbarcika SC | 13 |
| 06. | FC Ajka | 11 |
| 07. | Karcagi SC | 10 |
| 08. | Videoton FC Fehérvár | 9 |
| 09. | Mezőkövesd Zsóry FC | 9 |
| 10. | Szentlőrinc | 7 |
| 11. | FC Nagykanizsa | 6 |
| 12. | Szeged | 6 |
| 13. | BVSC-Zugló | 4 |
| 14. | DVTK | 4 |
| 15. | Aqvital FC Csákvár | 4 |
| 16. | HR-Rent Kozármisleny | 3 |
| 17. | A LEGFRISSEBB NB 2-es TABELLA ITT LÁTHATÓ: www.mlsz.hu | 0 |
Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 17. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!
Alighogy kikászálódtunk - kereken 120 részes szegedi futballtörténeti "időutazásunkban" - a II. világháború vérzivataros időszakából, Szeged mindenkori legjobb labdarúgócsapata újfent halmozta a szebbnél szebb bravúrokat az első osztályban! Hiába, no....nem "halkópálgézás" vagy "ademkapicsos időket" éltek meg akkoriban a szegedi drukkerek...
NEGYEDSZER IS 4. HELY AZ NB I-BEN!
S az 1899 óta létező -immár 121. évében járó - szegedi futball sorrendben 48. idénye ismét "bombasikert" hozott 1945/1946-ban!
Ennek megértéséhez azonban tudni kell, hogy a II. világháború után az MLSZ két 14-es létszámú NB I-es csoportban szervezte újjá a bajnokságot - a korábbi években elért eredmények alapján.
S bizony, - az ugyancsak 14 fős Nyugati mellett - a Keleti csoportban a Szegedi AK a későbbi bajnok Újpest és a Bp. Vasas mögött az értékesnek mondható 3. helyet szerezte meg! Bronzérmet, csakúgy, mint az 1940-41. évi NB I-ben, a bajnok Ferencváros ill. az ezüstérmes Újpest mögött!!
A már akkoriban is fölöttébb népszerű Vasutas Stadionban például a Szeged 5:0-ra (!!) valósággal "lelépte" az angyalföldieket, a gólokat Kolozsi Kálmán (3), Szőcs Ferenc ill. Vörös Mihály szerezték! (5:0 a Bp. Vasas ellen...ez a híres-hírhedt '89-es osztályozón "felnőtt mai generációknak" valóságos "Kánaán" lett volna...)
A legnagyobb vidéki riválist, a későbbiek során már sikert sikerre halmozó Debreceni VSC együttesét pedig oda-vissza egyaránt 4:1-re megverték a Tisza-partiak...
S a "hab a tortára" 1946. június 23-án jött Szegeden, 5000 helyi drukker óriási örömére, amikor a Szeged a néhány évvel korábbi 5:0-ás (!!) diadala után ezúttal 6:3-ra "verte agyon" a Ferencvárost, a gólokat Nagy Antal (3), Hernádi (2) Vörös ill. Mike (2) és Gyetvai szerezték!
(Megjegyzés: A Szeged-Fradi 6:3-as bajnoki a II. félidő 21. percében az óriási vihar miatt félbeszakadt. Később a sötétedés miatt nem tudták a hiányzó időt lejátszani. Molnár Béla, az FTC új szövetségi képviselője később az MLSZ-nek bejelentette, hogy a Fradi nem kéri a mérkőzés újrajátszását! így az MLSZ 6:3-as eredménnyel igazolta az örökké emlékezetes összecsapást a Szeged javára!)
Egyébként a csoportok első öt-öt helyezettje jutott a 10-es "nagydöntőbe", ahol a Szeged - 1935, 1940 ill. 1942 után negyedszer! - a szenzációsnak mondható NB I-es 4. helyen végzett!
A SZAK abban a "hosszú bajnokságban" 36 meccset játszott a legjobbak között, 21-szer nyertek és 98 gólt rúgtak a Tisza-partiak, ami azóta is az egyik legjobb NB I-es eredményünk!
Érdekességként említhető, hogy az 1945-46-os bajnoki szezon gólkirálya a pestszentlőrinci Deák Ferenc volt 66 (!!) góllal (ez azóta is rekord a magyar ill. az európai futballban!), őt a két újpesti világklasszis, Zsengellér Gyula(51) és Szusza Ferenc (46) követte, míg a góllövőlista 5. helyén - holtversenyben - Vörös Mihály (Szeged), valamint a kispesti vagány, Puskás Ferenc (a legendás "Öcsi"!) végzett 35-35 találattal!
Később az olasz Bari élvonalbeli együttesében is eredményesen szereplő Vörös ezzel beállította a fotónkon látható Kalmár György 1941-42-ben elért 35 gólos szegedi NB I-es idénycsúcsát...
...de amíg ez négy évvel korábban a gólkirályságot jelentette Kalmár számára, addig Vörös "csak" ötödik lehetett ugyanezzel a teljesítménnyel, igaz, világklasszisok között... (A legendás szegedi gólgyáros, Vörös Mihály is jól látható archív csapatfotónkon Kertes Mihály intéző mellett balról!, A szerk.)
Az 1945-46. évi NB I-ben a 3., majd a 4. helyen végzett - kiváló erőkből álló - Szeged csapata! Balról: Kakuszi Ferenc, Szőcs Ferenc, Báló Ferenc, Galgóczi Károly, Hernádi, Vörös Mihály, Kertes Mihály intéző, Nagy Antal. Guggolnak: Szabó Lajos (a szegedi klubhűség egyik etalonja!), Ludas (kapus), Harangozó Sándor és Gyuris János.
ÚJABB ÉLVONALBELI SIKEREK...
Ezt követően már - 1946/1947-től - stabil középcsapattá vált a SZAK az NB I-ben, de a 16-os mezőnyben azért kissé meglepő volt, hogy az első 7 helyet kizárólag budapestiek foglalták el és a 9. helyezett Szegedet mindössze a Debreceni VSC előzte meg a vidéki csapatok közül! Bárcsak ma is elmondhatnánk ugyanezt az NB I-ben...
Azért a pestiek hiába szedtek már akkoriban is össze minden tehetséges vidéki srácot, a szegedi futball jubileumi 50. idényében, 1947/1948-ban is alaposan megszórták ill. "megfricskázták" a fővárosiakat...
Az akkori NB I sorsolása már az első fordulóban a Fradi oroszlánbarlangjába szólította Nagy Antalékat, akik 20 ezer (!!) pesti fanatikus előtt 3:0-ra kiütötték a zöld sasokat! Góljainkat Ladányi László(2) ill. Vörös Mihály szerezték és egy különleges sztori foglalta a meccset "díszkeretbe"...
A Fradi előtte egy hónapig Mexikóban és az Egyesült Államokban sikert sikerre halmozott, ezután jött nekik a Szeged, s akkor született az elkeseredett, ám rendkívül találékony Fradi szurkolók rigmusa: "TEMPIKÓ! TEMPIKÓ! SZEGED JOBB, MINT MEXIKÓ!!!"!
TEMPIKÓ! TEMPIKÓ! SZEGED JOBB, MINT MEXIKÓ! – A fáradt Ferencváros ellen biztosan győzött a Szeged - ez olvasható a címlapos fotónkon...
S bizony, azóta sem nyert tétmeccset háromgólos különbséggel a bajnok ill. kuparekorder Ferencváros "oroszlánbarlangjában" a Szeged (legutóbb is immár 47 éve, 1973 szeptemberében a Bundzsák Dezső által gardírozott SZEOL SC - Antal Péter duplájával - diadalmaskodott 2-1-re a Fradi akkori otthonában, a Népstadionban úgy, hogy Mészár Lajost kiállították, azaz 9 mezőnyjátékossal!!)...
Visszatérve az 1947-48-as élvonalbeli bajnokságra, a SZAK végül is a sorrendben 20. NB I-es idényében a 12. helyen végzett a 17-es mezőnyben, mert fájdalom, de nemcsak a Fradival kellett játszania...
Vitos György
(Folytatjuk!)
Forrás: Fotók: tempofradi.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.03.29.
A jubileumi 120. évét tavaly májusban ünneplő szegedi futballt bemutató 120 részes cikksorozatom 19. fejezetének zárásakor az alábbiakat írtam:"Szeged búcsúzni kényszerült az élvonaltól, így a háború előtti utolsó befejezett NB I-es küzdelemsorozat (1943-1944) a patinás múltú SZAK nélkül kezdődött..." Persze, nem sokáig maradtak távol a pár évvel előtte még bronzérmes Tisza-partiak az első osztálytól!! Akkoriban ez még nem volt "divat"! Ez főként a legutóbbi évtizedek "halkópálgézás", majd "ademkapicsos korszakában" lett szomorú tendencia...
A Szeged egyik '40-es évekbeli - kiváló erőkből álló - csapata! Balról: Kakuszi Ferenc, Szőcs Ferenc, Báló Ferenc, Galgóczi Károly, Hernádi, Vörös Mihály, Kertes Mihály intéző, Nagy Antal. Guggolnak: Szabó Lajos (a szegedi klubhűség egyik etalonja!), Ludas (kapus), Harangozó Sándor és Gyuris János.
Képzeletbeli “futball-időutazásunk” során az immár 121 éves szegedi futball 1926-os élvonalbeli premierjét, majd az 1932-1943 közti újabb sikerkorszakát követően ezúttal már a negyvenes évek közepén járunk...
Amint azt az előző, 120/19. részben is említettem, 1943 nyarán másodszor esett ki az NB I-ből Szeged reprezentatív labdarúgó-csapata, de azonnal vissza is küzdötték magukat az élvonalba, sőt…
Három évvel később már újra az NB I negyedik (!) helyezettjei voltak a Tisza-partiak!
Címlapfotónkon jól látható az a kiváló erőkből álló szegedi gárda Báló Ferenctől Vörös Mihályig és Gyuris Jánostól Nagy Antalon át Szabó Lajosig - óriási emocionális kötődéssel fölvértezve!!
Második archív fotónkon épp a válogatott balszélső szerzi - stílszerűen bal lábbal... - a győztes gólt a lengyelek egyik élcsapata, a Polonia Varsó elleni nemzetközi meccsen!
120 részes cikksorozatom jubileumi 20. szemelvényében ezúttal a szegediek legendás – 1943 - 1945 közötti – élvonalbeli szerepléséről írok, mintegy méltó folytatásaként a legutóbbi 19 számtalan szegedi sikerről szóló visszapillantásomnak...
Az 1898-1899-es idénytől - e sorok írója által - nagy gonddal végigkísért, immár a 121. évében járó szegedi labdarúgás 46. szezonja, az 1943/1944-es rövid "őrségváltást" hozott a helyi futballban: a lelkes kis vasutascsapat, a tavaly már a 100 éves fennállását is megünneplő Szegedi Vasutas SE az NB I-ben indulhatott, de - csakúgy, mint 1941-42-ben - rögvest ki is esett.
A "nagy" Szeged, a SZAK viszont az NB II Déli csoportját nyerte meg fölényesen (28 bajnoki meccsén elképesztő mennyiségű találatot szerezve!!) és...
A Szeged AK 1943-44. évi NB II-es bajnokcsapata imponáló fölénnyel végzett az első helyen: 28 meccsen 23 győzelemmel, 3 döntetlennel és csupán 2 vereséggel, 137:34-es gólaránnyal ill. 49 bajnoki ponttal! Állnak balról: Szabó Lajos (a klubhűség egyik örök példaképe), Gyuris János, Szőcs Ferenc, Vörös Mihály, Nagy Antal (az egyik legnagyobb szegedi "gólzsák"!), Mihályfi II. és Kakuszi Ferenc. Guggolnak balról: Baróti Lajos (a későbbi rekorder magyar szövetségi kapitány!), Bognár Kálmán, Ludas (kapus) és Harangozó Sándor.
...a másodosztályú gólkirályi címet a SZAK kitűnő balszélsője, Nagy Antal (egy korábbi archív fotón Tóth György egykori kiváló kapussal, mindketten nagyválogatottak is voltak!) nyerte, így újra csak az NB I-re készülhettek a szegediek a háborús években!
Sajnos, itt épp a "háborús éveken" volt a hangsúly, hisz 1944 őszén elindult ugyan a Szeged 17. élvonalbeli idénye, de a kegyetlen világháborús események, nevezetesen a szovjet és román "felszabadító csapatok" már 4, azaz négy forduló után romba döntötték az NB I-es bajnokságot, sőt, az egész országot is...
A II. világégés befejezése előtti legutolsó NB I-es meccset Szegeden játszották a hazaiak épp a Ferencvárossal, ahol a legendás "házi gólkirály", Nagy Antal szerezte meg a vezetést, majd a Fradi gólrekordere, az 1938-ban világbajnoki ezüstérmes dr. Sárosi György egyenlített (1-1)!
A Szeged az 1944-45. évi NB I félbeszakításakor egyébként a tabella 8. helyén vesztegelt...
Vitos György
(Folytatjuk!)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.03.26.
Még csak most kezdődik a korona vírus okozta világjárvány tömeges hatása, az emberek többsége otthonába kényszerül és ott kell dolgoznia, edzenie, értelmes, hasznos dolgokat végeznie. Mialatt az NB II-es szegedi klub hivatalos honlapja éppen azt taglalja, hogyan kell dekázni otthon egy wc-papírral (https://www.szeged-grosicsakademia.hu/hir/1351/karasz-krisztian-kezilabdara-valtott-vagy-mit-csinal-egy-wc-papirral )... addig pl. az M4 Sport korábbi diadalmas magyar focimeccseket közvetít (most hétvégén a '86 tavaszi magyar-brazilt ill. a 2016-os magyar-osztrák EB-meccsünket láthatjuk!), míg rajongói portálunk eleget téve korábbi ígéretének: a 120 részes szegedi futball-történeti cikksorozatából ad - ezután hetente többször is! - tanulságos szemelvényeket...
120 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunkban egyébként a szegedi labdarúgás sorrendben harmadik sikerkorszakánál tartottunk: a '20-as évek SZAK-, majd a '30-as évek Szeged FC-éráját követően ezúttal már a '40-es évek elején jártunk...
( http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1526 )
...és az előző részből azt is megtudhattuk, hogy az NB I-ben bronzérmes, számos kiváló válogatottal teletűzdelt szegedi sikercsapatból (lásd lentebb a bajnok Ferencvárost sem kímélő bombaerős Szegedet!) mindössze öten maradtak meg hírmondónak.
Így aztán 11 megszakítás nélküli NB I-es idényt követően az 1942-43. évi fájdalmas élvonalbeli búcsú is törvényszerű volt...
A Fradit 5:0-ra (!!) "letaglózó" Szeged csapata... Állnak, balról: Gyuris János, Kalmár György, Harangozó Sándor, Toldi Géza, Kis-Kalkusz Károly, Báló Ferenc, Tóth György kapus. Guggolnak: Bognár Kálmán, Baróti Lajos, Lakat Károly (két későbbi világhírű mesteredzőnk!!) és a szegedi klubhűség mintaképe, Szabó Lajos.
Csupán érzékeltetésként egy rövid kitérő a mai kor ismerőinek, köztük a fiatalabb szegedi fanatikus szurkolók - főként a Szeged Ultras vezéreinek... Hogy megértsék végre és érzékelni tudják a korábbi szegedi futballsikerek ill. a mai "szegedi foci" közti hatalmas, szinte égbekiáltó különbségeket!
A XXI. század első két évtizedében az ún. "halkópálgézás-korszakban" ill. a "kapicsi érában" az immár 121. évében járó szegedi futball többnyire a megyeegy és az NB III, újabban pedig az NB III - NB II között ingázott, a 120 részes cikksorozatunk mostani "etapjában" viszont a megszakítás nélkül (!!) 11 első osztályú bajnoki idényt derekasan végig küzdő Szeged FC, majd Szeged AK legelső élvonalbeli búcsújáról írunk...
S bizony, a II. világháború éveinek gyötrelmei akkortájt alaposan éreztették a sportban, így a legnépszerűbb sportágban is a negatív hatásukat.
Ezáltal a Szeged AK - az előző részben taglalt legfőbb okok miatt - alaposan meggyengülve vágott neki az 1942-43. évi NB I küzdelmeinek...
Ennek pedig az lett az eredménye, hogy már az őszi idényben is sorra jöttek a fájdalmas vereségek és fél szezon után az előző évek messze legjobb vidéki csapata, a Szeged szinte biztos kiesésre volt ítélve.
De még akkoriban sem adták föl a népszerű "paprikamezesek" és 1943 tavaszán is értek el országra szóló hatalmas bravúrokat!
Ilyen volt például az 1943. március 21-i szegedi diadal, amikor 3:0-ára verték a bajnok Ferencvárost!
A bajnok Fradi elleni diadalt követően a Szombathelyi Haladás (6:1), a Diósgyőr (5:2), a Kispest (4:3) ill. a Szolnoki MÁV (4:2) elleni nagyszerű hazai győzelmek jelezték: "élet-halál harcot" vív a kiesés ellen Szeged első osztályú csapata!
Ám idegenben továbbra is eredménytelen volt a Tisza-parti gárda (Csepelen 2:4, Bp. Vasas otthonában 1:3, Újvidéken és Kolozsváron egyaránt 1:5, míg Nagyváradon, az archív fotónkon látható 61-szeres román, majd magyar válogatott Bodola Gyula vezérelte NAC ellen 0:8, majd 1:8!!), így hosszú idő után bele kellett törődnie a kiesés szomorú sorsába...
Szeged akkori reprezentatív futballcsapata pedig mindössze egyetlen bajnoki idényt töltött távol az NB I mezőnyétől, mert a fölényes biztonsággal megnyert NB II-es bajnoki címet követően - a gólkirály Nagy Antal (fotónkon az ugyancsak válogatott Tóth György kapus mellett) vezérletével - újra a Fradival, az Újpesttel és a többi naggyal játszhattak a szegediek!
De erről majd legközelebb, a 120 részes futballtörténeti cikksorozatom 20. etapjában...
Forrás: Fotók: szeged-csanád-ga.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.03.22.