| # | csapat | pont |
|---|---|---|
| 01. | Soroksár SC | 19 |
| 02. | Tiszakécskei LC | 15 |
| 03. | Kecskeméti TE | 14 |
| 04. | Gyirmót FC Győr | 13 |
| 05. | Kolorcity Kazincbarcika SC | 13 |
| 06. | FC Ajka | 11 |
| 07. | Karcagi SC | 10 |
| 08. | Videoton FC Fehérvár | 9 |
| 09. | Mezőkövesd Zsóry FC | 9 |
| 10. | Szentlőrinc | 7 |
| 11. | FC Nagykanizsa | 6 |
| 12. | Szeged | 6 |
| 13. | BVSC-Zugló | 4 |
| 14. | DVTK | 4 |
| 15. | Aqvital FC Csákvár | 4 |
| 16. | HR-Rent Kozármisleny | 3 |
| 17. | A LEGFRISSEBB NB 2-es TABELLA ITT LÁTHATÓ: www.mlsz.hu | 0 |
Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 17. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!
Több, mint 120 szegedi futballévünket felölelő - időutazásunk előző, 27. részében az 1952-53-as Szegedi Honvéd (címlapfotónkon) legeredményesebb támadó csatáráról, a félkezű Csáki Béla fantasztikus vállalásáról írtunk, ezúttal pedig az 1953-as élvonalbeli pontvadászatot vesszük részletesen is górcső alá...
A szegedi kiválóságok közül állnak balról: Baráth János, Bodzsár Sándor, Zallár Andor, Rábay László, Böjtös János, Sipos István, Faragó Gyula. Guggolnak: Gilicz István, Cziráki József, Mészáros Károly (kapus) és Rózsavölgyi Lajos.
SZEGED 26. ÉLVONALBELI IDÉNYE:
1953-ban az ötvenes évek legjobb szegedi csapata
– 8. lett a Szegedi Honvéd!
Eddig minden évtizednek megvolt a szegedi sikercsapata. A '20-as évek sokszoros vidékbajnok ill. Corinthian Kupa-győztes SZAK kiválóságai, a '30-as évek Magyar Kupa-döntős Bástyája és a '40-es évek Szeged FC-je, majd élvonalbeli bronzérmes Szeged AK-ja után a Szegedi Honvéd gárdája is méltán kiérdemelte a fenti büszke címet!
Különösen 1953-ra alakult ki egy olyan ütőképes csapat, amely méltó ellenféllé vált bármelyik világ-és Európa-klasszisokból álló magyar együttes számára!
A bajnoki rajt – 1953. március 15-én – az Üllői útra szólította a szegedieket. De nem az FTC, hanem a bajnoki mérkőzéseit szintén ott rendező Bp. Postás volt az ellenfél...
A 18.000 (!!) néző előtt kiharcolt gól nélküli döntetlen értékes eredmény volt a fővárosban.
Egy hét múlva viszont a Bp. Kinizsi néven szereplő Ferencváros látogatott a Felső-Tisza-parti stadionba és 15 ezer szurkoló bánatára győzelemmel távozott. Az egyetlen gól egyébként a 80. percben szöglet utáni fejesből született. Így két forduló után a honvédcsapat még gólt sem szerzett.
De a harmadik forduló az 1953-as év egyik legnagyobb diadalát hozta.
Íme a lényeg:
Bp. Dózsa-Szegedi Honvéd 1:4 (0:1)!!!
Megyeri úti Dózsa-stadion, 6000 néző. Vezette Dorogi. Góllövők: Machos (10. p.), Rózsavölgyi (60. p.), Cziráki (68. p.), Egresi (79. p.), Baráth (88. p.).
Szegedi Honvéd: Palotai – Sipos, Mednyánszky, Bodzsár – Baráth, Macsali – Böjtös, Machos, Csáki, Rábay, Rózsavölgyi.
A mérkőzés legszebb góljának története: „A 68. percben Csáki Béla egy előre vágott labdával elfut, Farsang nem tudja szerelni, a középcsatár a 16-oson belül oldalra perdíti a labdát, s a támadást követő Cziráki 12 méterről, kapásból lő a jobb alsó sarokba, 3:0”!!
A bravúros újpesti győzelmet Soroksáron újabb pontszerzés követte, majd a Szombathely ellen is kiütéssel nyertek a szegediek (4:1, "szokásos" gólszerzőink: Csáki Béla 2, Rózsavölgyi és Cziráki)!
Egy héttel később a Salgótarjáni BTC is 2:0-ás vereséggel (góllövőink: Cziráki, Csáki) távozott a Szegedi Honvéd otthonából. A bajnokság élcsoportja ekkor így festett: 1. Bp. Honvéd 10, 2-3. Bp. Vörös Lobogó (MTK) és Bp. Dózsa (Újpest) 9-9, 4. Szeged 8 ponttal!
Ezt követően már nem ment úgy a szegedieknek, ahogy a szurkolók elvárták volna. Kikaptak Csepelen és Dorogon, majd hazai pályán is 1:2 a Hidegkúti Nándor által vezérelt Bp. Vörös Lobogóval (az akkori MTK-val) szemben...
Utolsó tavaszi sikerüket viszont ezúttal is a fővárosban aratták, hiszen az újpesti diadal után a Bp. Vasas otthonából is győztesen távoztak a Tisza-partiak! A találkozó egyetlen szépségdíjas gólját Baráth János szerezte a 63. percben.
Ezután a győriekkel l:l-re mérkőztek, majd az előző évi bajnok Bp. Honvéd elleni 1:4-es vereséggel zárták a tavaszi idényt. A Szegedi Honvéd ezzel fél szezon után a 9. helyen állt, azaz biztos középcsapatnak számított.
Az őszi első fordulóban aztán ismét a világklasszisokból álló Bp. Honvéd volt az ellenfél...
A Felső Tisza-parti stadionban - mintegy 12.000 néző előtt - megrendezett találkozót a fővárosiak a három legnagyobb ászuk, Czibor Zoltán (2), Kocsis Sándor (az „egybenyakú”) ill. Puskás Ferenc (csupa olimpiai bajnok és leendő világbajnoki ezüstérmes!) góljaival 4:0 arányban nyerték...
Ezt követően Győrben 2:2-re mérkőztek a honvédek, majd a Vasas Szegeden vágott vissza a tavaszi vereségért (1:2)...
Az 1953-as bajnok MTK (Vörös Lobogó...) elleni 0:5 után a 11. helyre csúsztak Rózsavölgyiek, de ezután már újra magára talált a szegedi együttes.
A Dorogot l:0-ra, a Salgótarjánt Csáki és Machos találataival idegenben verték meg 2:0-ra akkoriban! A Soroksár elleni hazai 2: l-es sikere után pedig már a 7. helyen találta magát a Tisza-parti gárda!
Végül az utolsó, a 26. fordulóban az újpestiek utaztak Szegedre, s céljuk egyértelmű volt: kőkeményen visszavágni a tavaszi 1:4-ért! Ám a címlapos archív fotónkon látható szegediek 1953-as búcsúja örökre emlékezetes marad:
Szegedi Honvéd–Bp. Dózsa 4:1 (0:1)!!!
Szeged, 6.000 néző. Vezette Szigeti.
A gólok sorát az újpestiek nyitották meg, az Európa-klasszis Szusza Ferenc átadását Aspirány értékesítette. Szünet után a szegediek hatalmas erővel támadtak, és 9 (!) perc alatt Csáki (2), Cziráki ill. Machos révén négy gólt szereztek, így a végén óriási ünneplésben részesültek!
Mai, "kapicsos szemmel" nézve szinte hihetetlen: a szegediek egy bajnokságban két alkalommal is 4:1 arányban gázolták le az újpestieket, amire azóta sem akadt példa!
A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy hosszú kórházi ápolás után Csáki Béla ismét csatasorba állt... (Lásd az előző 27. részben a teljes történetet! A szerk.)
Mint ismeretes, október végén a szegediek legeredményesebb csatára súlyos balesetet szenvedett: jobb keze teljesen összeroncsolódott és a kézfejét le kellett vágni... Sokak szerint ezzel a fiatal játékos sportpályafutása befejeződött. De nem úgy Csáki Béla szerint!
Ő nem volt hajlandó beletörődni ebbe! Hatalmas akaraterővel, jobb karján rögzítő kötéssel - hat gyötrelmes hét után... - ismét vállalta a játékot. Sőt, az 51. ill. az 56. percben két remekbe szabott góljával fő részese volt a szegediek fölényes győzelmének az újpestiek elleni idényzárón!
Az 1953. évi NB I gólkirálya Puskás Ferenc (Bp. Honvéd) volt 27 góllal, aki a londoni 6:3-as magyar -angol előtt személyesen is meglátogatta a szegedi kórházban az amputálás után lábadozó Csákit!
Az NB I-ben az öt pesti sztárklub (MTK, Honvéd, Vasas, Újpest, Fradi) és a Győri ETO ill. a Szombathely mögött a 8. helyen végzett Szegedi Honvéd házi gólkirálya ezúttal is Csáki Béla lett. A szegedi középcsatár - hosszú kihagyása ellenére... - 12 gólt rúgott, s ezzel a góllövőlista 11. helyén végzett.
Méltó örököse volt az NB I-es szegedi gólkirály, Kalmár György, továbbá Nagy Antal és Vörös Mihály korábbi kiváló teljesítményének...
Vitos György
(Folytatjuk!)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.22.
Több, mint 120 szegedi futballévünket felölelő - időutazásunk előző, 26. részében külön kihangsúlyoztuk: az 1952-53-as Szegedi Honvéd legeredményesebb támadó csatáráról, Csáki Béláról (címlapfotónkon) a következő részben egy igencsak megdöbbentő, mai szemmel nézve hihetetlen, de igaz történettel is szolgálunk! Következzék hát Csáki Béla fantasztikus vállalása...
Aztán 1947-ben - 17 évesen! - a Szegedi MTE-hez igazolt, amely egy évvel később fuzionált az NB I-es Szegedi AK-val, így máris az élvonalban szerepelhetett!
Az 1953-as Honvéd-megszüntetést követően pedig az ugyancsak NB I-es Szegedi Haladásban játszott befejező csatárként - egészen 1954 végéig!
Annyira szerette Szegedet, hogy amikor a későbbi - ugyancsak kiváló erőkből álló - Hajós Imre, Nemes István, Portörő Gábor által fémjelzett SZEAC csapatával találkozott a Salgótarjáni BTC – egy meccs kivételével... – nem lépett pályára. Azon a bizonyos szegedi találkozón viszont, 1960. március 13-án a Nógrád megyeiek az ő mesterhármasával nyertek 3:0-ra...
S a 15.000 fanatikus szegedi drukker előtt ( 8 ezres befogadó képességű és manapság rendre "fél-vagy negyedházas" Szent Gellért Fórum szereplői, figyelem!, A szerk.) lejátszott vidéki NB I-es derbi után azonnal bocsánatot kért a szegediektől. Hát ilyen kiváló sportember volt Csáki Béla. De ez még nem minden...
Történt ugyanis, hogy 1953. október 25-én a Szegedi Honvéd Csáki Béla ill. Machos Ferenc parádés góljaival 2:0 arányú bravúr-győzelmet aratott Salgótarjánban!
A csapat hazatérte után a szenzációs diadalt a kelleténél tovább ünneplő szegedi középcsatár az éjszakai órákban a Kálvária téri villamos sínek mentén tért nyugovóra... S a remízbe tartó villamos olyannyira összeroncsolta a sokszoros "B"-ill. utánpótlás válogatott támadó jobb karját, hogy a kizárólagos műtéti megoldást - az amputálás jelentette...
Akkoriban az olimpiai bajnok "Magyar Aranycsapat"(lenti fotónkon középen Grosics Gyula mellett Puskás Ferenc!) már javában készült az Anglia elleni londoni "Évszázad meccsére", ám szinte valamennyien egymásnak adták a kilincset Csáki Béla Rókusi kórházbeli betegágyánál...
A világ akkori legjobb játékosa, Puskás Ferenc amolyan "puskásöcsisen" biztatta örökös barátját, Csáki Bélát:
Így aztán az immár félkarú csatár november közepén újra játékra jelentkezett dr. Kalocsay Gézánál, a Szegedi Honvéd akkori mesterénél. Jóval később, már a '90-es évek elején a 2006 tavaszán, 75 évesen elhunyt Csáki Béla így emlékezett vissza az akkori gyötrelmes időszakra:
- Bizony, a műtétet követő első edzések előtt úgy izgultam, mintha az ifiből kerültem volna Rózsavölgyi Lajosék, Machos Feriék közé... Aztán kiderült, hogy még mindig tudok futni, fejelni, cselezni! A gyakorlások végén rendre megkértem két remek kapusunkat, Palotai Janit és Mészáros Karcsit, hogy túlórázzanak velem! Fölváltva álltak a háló elé, én meg 25-30 méterről bombáztam a kapujukat, órákon át... S a gólok HITET adtak az újrakezdéshez...
Így ma már szenzációs sporttörténeti tény, hogy 1953. december 6-án, az akkori NB I-es idényzárón 6 ezren voltak kíváncsiak a Szegedi Honvéd ill. az Újpest (akkor Bp. Dózsa) örökös rangadójára, de különösen Csáki Béla visszatérésére...
Szeged városának színeiben, azaz a kék-sárga szerelésben pompázó hazaiak fantasztikus játékkal 4:1-re verték a világklasszis Szusza Ferenccel (harmadik fotónkon) felálló újpestieket!!
Íme az örökre emlékezetes Tisza-parti összecsapás jegyzőkönyve:
Szegedi Honvéd–Bp. Dózsa 4:1 (0:1)!!!
Szeged, Felső Tisza-parti stadion, 6.000 néző. Vezette Szigeti.
A gólok sorát az esélyesebb újpestiek nyitották meg, Szusza átadását Aspirány értékesítette. Szünet után viszont a Tisza-partiak hatalmas erővel támadtak, és 9 (!) perc leforgása alatt a visszatérő Csáki Béla (2), továbbá Cziráki József és Machos Ferenc révén egymás után négy gólt szereztek! Így a szegediek egy bajnokságban két alkalommal is 4:1 arányban gázolták le az akkoriban mindig bajnokesélyes újpestieket!
Forrás: Fotók: szeged1899.hu, magyarfutball.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.17.
Képzeletbeli - a több, mint 120 szegedi futballévünket felölelő - időutazásunk előző, 25. részében külön kihangsúlyoztuk: 69 éve két szegedi klub is elrajtolhatott az NB I akkor éppen 14 fős mezőnyében! Egy évvel később már csak a legendás hírű Szegedi Honvéd (címlapfotónkon) maradt az első osztályban, így most - folytatva a kronológiát - ezt az 1952-es élvonalbeli pontvadászatot vesszük górcső alá...
A Szeged sorrendben 25. - ergo jubileumi! - élvonalbeli idénye 1952-ben bravúros bennmaradással végződött, konkrétan az akkori NB I 14-es mezőnyében a 11. helyen végzett a Sz. Honvéd!
Ennek azonban érdekes előzményei is voltak... Az előző évadban kiharcolt 10. hely és az ezt követő Magyar Kupa-bronz után bizakodva vágott neki a Sz. Honvéd az újabb küzdelemsorozatnak.
Ráadásul a csapat összetétele az előző évihez képest alig változott, sőt az NB I-től elbúcsúzott Petőfi (az egykori SZAK) gólerős csatárának, Csáki Bélának a leigazolása határozott erősödést jelentett a csatársor számára!
A február 24-i bajnoki rajt a Dózsa-stadionba szólította a honvédeket. A Palotai – Sípos, Mednyánszky, Kovács – Rábay, Baráth – Csáki, Cziráki, Rózsavölgyi, Kotász, Nyári összetételű csapat értékes, 2:2 arányú döntetlenre végzett a bajnokesélyes újpestiekkel! Az idény végére házi gólkirály Csáki Béla 2:0-ás újpesti vezetés után szépített, majd Kovács János a mérkőzés hajrájában kiegyenlített!
Ezt követően viszont elég hullámzó teljesítményt nyújtottak a szegediek. Az első 6 mérkőzésen 6 pontot szereztek és a tabella 7. helyén álltak.
Ebben az időszakban különösen a Buzánszkyval felálló Dorog elleni 3:0-ás győzelem érdemel említést, melyen a gólszerzőink - 10.000 fanatikus szegedi drukker legnagyobb örömére - Böjtös János, Cziráki József és - természetesen - Csáki Béla voltak!
Ezek után viszont erőteljes visszaesés következett, mivel a következő hat találkozó mindössze egyetlen pontot eredményezett számukra...
Ráadásul ezt a döntetlent idehaza 12.000 néző előtt a Ferencvárossal (akkor éppen a Kinizsivel...) szemben érték el a szegediek (az 1:1-es derbi hazai találatát Csáki Béla szerezte!), így 12 meccs után a 12. helyen álltak.
Az őszi rajt viszont jól sikerült. A honvédek ugyanis színvonalas, jó játékkal 2:2-es döntetlent értek el a Bp. Vasas ellen. A 8.000 néző előtt lejátszott találkozón Csáki Béla és Nyári Tibor góljaival már 2:0-ra vezettek a hazaiak, de a Vasas nem adta fel, és végül kiegyenlített!
Ezután két győzelem (Diósgyőr, PVSK) és három vereség (Dorog, Csepel, Győr) következett. Ekkor már az utolsó előtti, a 13. helyen álltak a Tisza-partiak. Ráadásul igen nehéz sorozat elé néztek…
Először a Szegedről elszármazott Sándor "Csikar", továbbá az ugyancsak világklasszis Hidegkúti, Palotás és Lantos vezérelte előző évi bajnokcsapat, a Bp. Bástya (ma MTK) volt az ellenfelük. A fővárosban megrendezett találkozón Csáki Béla szerzett vezetést a vendégeknek, majd Hidegkúti és Palotás góljaira a félidő utolsó percében Nyári Tibor válaszolt! Szünet után azonban a fővárosi játékvezető „ ocsmány percei” következtek: két perc alatt három(!!!) szegedi játékost küldött le a pályáról (Csáki Bélát, Nyári Tibort és Kotász Antalt), így ezzel el is dőlt a mérkőzés: "minő véletlen", de 5:2-re nyert a Bp. Bástya…
A 20. és a 21. fordulóban egymás után kétszer hazai pályán játszott a Szegedi Honvéd, de a megszerezhető négy pontból csak egyet tartott odahaza (Bp. Dózsa ellen 1:2, Bp. Postás ellen 1:1)...
Ezek után sokan már biztos kiesőnek könyvelték el a csapatot, de a játékosok abszolút nem adták fel!
Határtalan balszerencséjükre azonban a Bp. Vasassal (3:4) és a Bp. Honvéddal (2:3) szemben a játékidő utolsó percének utolsó másodperceiben kapott gólokkal veszítettek...
Elég megrázó, sőt, idegtépő idézetek a korabeli Népsportokból:
„3:3 után erősen rohamoznak a szegedi csatárok, szorongatják az otthonában játszó Bp. Vasas kapuját! A szegediek egymás után öt(!!) szögletet érnek el, de ezeket a Vasas egytől egyig kivédekezi. Az óramutató már az utolsó másodperceket jelzi, amikor ellentámadást vezet a Vasas: Illovszky Rudolf Berendihez játszik, aki 8 méterről a bal alsó sarokba lő: 4:3 a Bp. Vasas javára! A bíró véget vet a mérkőzésnek…”
Egy hét múlva pedig a 23. fordulóban:
„Puskás és Kocsis góljaira a szegedi Csáki Béla kettővel válaszolt! Már-már úgy látszik, ennyi marad az eredmény, amikor a lefújás előtti másodpercekben nagy kavarodás támad a szegediek kapuja előtt, a labda Budai II. elé pattan. A válogatott jobbszélső mintegy 12 méterről, laposan a hálóba lő: 3:2 a Bp. Honvéd javára.”
Ilyen határtalan balszerencse-sorozat után feltehetően minden csapat a padlóra került volna... De a Szegedi Honvéd kivételt jelentett!
Először Szombathelyen győztek l:0-ra (góllövő Csáki Béla!), majd az utolsó előtti fordulóban a Salgótarjánt „gázolták le” 5:1 arányban (Gólszerzőink: Cziráki 2, Böjtös, Rózsavölgyi és Csáki)!
Az utolsó sípszó előtt így álltak: 12. Sz. Honvéd 17, 13. Diósgyőr 16, 14. Pécsi VSK 16 ponttal...
A Diósgyőr otthonában fogadta a Bp. Dózsát, a Pécsi VSK Csepelre utazott, míg a szegedieknek a Fradi Üllői úti „oroszlánbarlangjában” kellett pályára lépniük...
S íme az eredmények: Diósgyőr-Bp. Dózsa 0:7 (0:3), Csepel-PVSK 4:3 (2:1) és...
Bp. Kinizsi (FTC)-Sz. Honvéd 0:1 (0:0)!!
Üllői út, 18 ezer néző. Vezette: Balla
A győztes és egyben a bennmaradást jelentő gól története: „Szinte állandóan a szegediek támadnak és a 87. percben megszerzik a vezetést: Czirákit ugratják ki a védők között, a Kinizsi védelme ismét lesre akar játszani és leáll. A szegedi csatár kapura tör és 16 méterről az eléje futó Szabóba lő. A labda a kapusról bal felé pattan és a támadással együtt futó Rózsavölgyi Lajos 6 méterről az üres kapu közepébe vágja: 1:0 a Szeged javára!” Az Üllői úti oroszlánbarlangban!!!
Az idényzáró bravúros idegenbeli sikere is alátámasztja: a Szegedi Honvéd megérdemelten harcolta ki a bennmaradást! Ezzel Polyák Gyula vezető edző a játékosaival együtt hatalmas sikert vitt véghez. A délkerületi II. osztályból pár év alatt az NB I-be tornázták fel magukat és az élvonalban is gyökeret vertek! Ezért volt meglepő, hogy Polyák Gyula helyét 1953-tól Kalocsay Géza vette át…
A két utolsó (Diósgyőr, Pécsi VSK) helyére az osztályozók után a Dunaújváros és a Soroksár került. A gólkirály ismét Kocsis Sándor (Bp. Honvéd) lett 36 góllal.
A Szegedi Honvéd legeredményesebb csatára a 14 gólos Csáki Béla volt, s ezzel a góllövőlista 8. helyén végzett! Róla egyébként a következő részben egy igencsak megdöbbentő, szinte hihetetlen, de igaz történettel is szolgálunk...
Vitos György
(Folytatjuk!)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.11.