| # | csapat | pont |
|---|---|---|
| 01. | Vasas FC | 61 |
| 02. | Budapest Honvéd FC | 56 |
| 03. | Kecskeméti TE | 48 |
| 04. | Mezőkövesd Zsóry FC | 46 |
| 05. | HR-Rent Kozármisleny | 42 |
| 06. | Aqvital FC Csákvár | 40 |
| 07. | Videoton FC Fehérvár | 39 |
| 08. | BVSC-Zugló | 37 |
| 09. | Karcagi SC | 35 |
| 10. | FC Ajka | 33 |
| 11. | Szeged | 33 |
| 12. | Tiszakécskei LC | 32 |
| 13. | Soroksár SC | 30 |
| 14. | Szentlőrinc | 27 |
| 15. | Budafoki MTE | 25 |
| 16. | Békéscsaba 1912 Előre | 25 |
Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!
A jubileumi 120. évét tavaly májusban ünneplő szegedi futballt bemutató 120 részes cikksorozatom 19. fejezetének zárásakor az alábbiakat írtam:"Szeged búcsúzni kényszerült az élvonaltól, így a háború előtti utolsó befejezett NB I-es küzdelemsorozat (1943-1944) a patinás múltú SZAK nélkül kezdődött..." Persze, nem sokáig maradtak távol a pár évvel előtte még bronzérmes Tisza-partiak az első osztálytól!! Akkoriban ez még nem volt "divat"! Ez főként a legutóbbi évtizedek "halkópálgézás", majd "ademkapicsos korszakában" lett szomorú tendencia...
A Szeged egyik '40-es évekbeli - kiváló erőkből álló - csapata! Balról: Kakuszi Ferenc, Szőcs Ferenc, Báló Ferenc, Galgóczi Károly, Hernádi, Vörös Mihály, Kertes Mihály intéző, Nagy Antal. Guggolnak: Szabó Lajos (a szegedi klubhűség egyik etalonja!), Ludas (kapus), Harangozó Sándor és Gyuris János.
Képzeletbeli “futball-időutazásunk” során az immár 121 éves szegedi futball 1926-os élvonalbeli premierjét, majd az 1932-1943 közti újabb sikerkorszakát követően ezúttal már a negyvenes évek közepén járunk...
Amint azt az előző, 120/19. részben is említettem, 1943 nyarán másodszor esett ki az NB I-ből Szeged reprezentatív labdarúgó-csapata, de azonnal vissza is küzdötték magukat az élvonalba, sőt…
Három évvel később már újra az NB I negyedik (!) helyezettjei voltak a Tisza-partiak!
Címlapfotónkon jól látható az a kiváló erőkből álló szegedi gárda Báló Ferenctől Vörös Mihályig és Gyuris Jánostól Nagy Antalon át Szabó Lajosig - óriási emocionális kötődéssel fölvértezve!!
Második archív fotónkon épp a válogatott balszélső szerzi - stílszerűen bal lábbal... - a győztes gólt a lengyelek egyik élcsapata, a Polonia Varsó elleni nemzetközi meccsen!
120 részes cikksorozatom jubileumi 20. szemelvényében ezúttal a szegediek legendás – 1943 - 1945 közötti – élvonalbeli szerepléséről írok, mintegy méltó folytatásaként a legutóbbi 19 számtalan szegedi sikerről szóló visszapillantásomnak...
Az 1898-1899-es idénytől - e sorok írója által - nagy gonddal végigkísért, immár a 121. évében járó szegedi labdarúgás 46. szezonja, az 1943/1944-es rövid "őrségváltást" hozott a helyi futballban: a lelkes kis vasutascsapat, a tavaly már a 100 éves fennállását is megünneplő Szegedi Vasutas SE az NB I-ben indulhatott, de - csakúgy, mint 1941-42-ben - rögvest ki is esett.
A "nagy" Szeged, a SZAK viszont az NB II Déli csoportját nyerte meg fölényesen (28 bajnoki meccsén elképesztő mennyiségű találatot szerezve!!) és...
A Szeged AK 1943-44. évi NB II-es bajnokcsapata imponáló fölénnyel végzett az első helyen: 28 meccsen 23 győzelemmel, 3 döntetlennel és csupán 2 vereséggel, 137:34-es gólaránnyal ill. 49 bajnoki ponttal! Állnak balról: Szabó Lajos (a klubhűség egyik örök példaképe), Gyuris János, Szőcs Ferenc, Vörös Mihály, Nagy Antal (az egyik legnagyobb szegedi "gólzsák"!), Mihályfi II. és Kakuszi Ferenc. Guggolnak balról: Baróti Lajos (a későbbi rekorder magyar szövetségi kapitány!), Bognár Kálmán, Ludas (kapus) és Harangozó Sándor.
...a másodosztályú gólkirályi címet a SZAK kitűnő balszélsője, Nagy Antal (egy korábbi archív fotón Tóth György egykori kiváló kapussal, mindketten nagyválogatottak is voltak!) nyerte, így újra csak az NB I-re készülhettek a szegediek a háborús években!
Sajnos, itt épp a "háborús éveken" volt a hangsúly, hisz 1944 őszén elindult ugyan a Szeged 17. élvonalbeli idénye, de a kegyetlen világháborús események, nevezetesen a szovjet és román "felszabadító csapatok" már 4, azaz négy forduló után romba döntötték az NB I-es bajnokságot, sőt, az egész országot is...
A II. világégés befejezése előtti legutolsó NB I-es meccset Szegeden játszották a hazaiak épp a Ferencvárossal, ahol a legendás "házi gólkirály", Nagy Antal szerezte meg a vezetést, majd a Fradi gólrekordere, az 1938-ban világbajnoki ezüstérmes dr. Sárosi György egyenlített (1-1)!
A Szeged az 1944-45. évi NB I félbeszakításakor egyébként a tabella 8. helyén vesztegelt...
Vitos György
(Folytatjuk!)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.03.26.
Még csak most kezdődik a korona vírus okozta világjárvány tömeges hatása, az emberek többsége otthonába kényszerül és ott kell dolgoznia, edzenie, értelmes, hasznos dolgokat végeznie. Mialatt az NB II-es szegedi klub hivatalos honlapja éppen azt taglalja, hogyan kell dekázni otthon egy wc-papírral (https://www.szeged-grosicsakademia.hu/hir/1351/karasz-krisztian-kezilabdara-valtott-vagy-mit-csinal-egy-wc-papirral )... addig pl. az M4 Sport korábbi diadalmas magyar focimeccseket közvetít (most hétvégén a '86 tavaszi magyar-brazilt ill. a 2016-os magyar-osztrák EB-meccsünket láthatjuk!), míg rajongói portálunk eleget téve korábbi ígéretének: a 120 részes szegedi futball-történeti cikksorozatából ad - ezután hetente többször is! - tanulságos szemelvényeket...
120 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunkban egyébként a szegedi labdarúgás sorrendben harmadik sikerkorszakánál tartottunk: a '20-as évek SZAK-, majd a '30-as évek Szeged FC-éráját követően ezúttal már a '40-es évek elején jártunk...
( http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1526 )
...és az előző részből azt is megtudhattuk, hogy az NB I-ben bronzérmes, számos kiváló válogatottal teletűzdelt szegedi sikercsapatból (lásd lentebb a bajnok Ferencvárost sem kímélő bombaerős Szegedet!) mindössze öten maradtak meg hírmondónak.
Így aztán 11 megszakítás nélküli NB I-es idényt követően az 1942-43. évi fájdalmas élvonalbeli búcsú is törvényszerű volt...
A Fradit 5:0-ra (!!) "letaglózó" Szeged csapata... Állnak, balról: Gyuris János, Kalmár György, Harangozó Sándor, Toldi Géza, Kis-Kalkusz Károly, Báló Ferenc, Tóth György kapus. Guggolnak: Bognár Kálmán, Baróti Lajos, Lakat Károly (két későbbi világhírű mesteredzőnk!!) és a szegedi klubhűség mintaképe, Szabó Lajos.
Csupán érzékeltetésként egy rövid kitérő a mai kor ismerőinek, köztük a fiatalabb szegedi fanatikus szurkolók - főként a Szeged Ultras vezéreinek... Hogy megértsék végre és érzékelni tudják a korábbi szegedi futballsikerek ill. a mai "szegedi foci" közti hatalmas, szinte égbekiáltó különbségeket!
A XXI. század első két évtizedében az ún. "halkópálgézás-korszakban" ill. a "kapicsi érában" az immár 121. évében járó szegedi futball többnyire a megyeegy és az NB III, újabban pedig az NB III - NB II között ingázott, a 120 részes cikksorozatunk mostani "etapjában" viszont a megszakítás nélkül (!!) 11 első osztályú bajnoki idényt derekasan végig küzdő Szeged FC, majd Szeged AK legelső élvonalbeli búcsújáról írunk...
S bizony, a II. világháború éveinek gyötrelmei akkortájt alaposan éreztették a sportban, így a legnépszerűbb sportágban is a negatív hatásukat.
Ezáltal a Szeged AK - az előző részben taglalt legfőbb okok miatt - alaposan meggyengülve vágott neki az 1942-43. évi NB I küzdelmeinek...
Ennek pedig az lett az eredménye, hogy már az őszi idényben is sorra jöttek a fájdalmas vereségek és fél szezon után az előző évek messze legjobb vidéki csapata, a Szeged szinte biztos kiesésre volt ítélve.
De még akkoriban sem adták föl a népszerű "paprikamezesek" és 1943 tavaszán is értek el országra szóló hatalmas bravúrokat!
Ilyen volt például az 1943. március 21-i szegedi diadal, amikor 3:0-ára verték a bajnok Ferencvárost!
A bajnok Fradi elleni diadalt követően a Szombathelyi Haladás (6:1), a Diósgyőr (5:2), a Kispest (4:3) ill. a Szolnoki MÁV (4:2) elleni nagyszerű hazai győzelmek jelezték: "élet-halál harcot" vív a kiesés ellen Szeged első osztályú csapata!
Ám idegenben továbbra is eredménytelen volt a Tisza-parti gárda (Csepelen 2:4, Bp. Vasas otthonában 1:3, Újvidéken és Kolozsváron egyaránt 1:5, míg Nagyváradon, az archív fotónkon látható 61-szeres román, majd magyar válogatott Bodola Gyula vezérelte NAC ellen 0:8, majd 1:8!!), így hosszú idő után bele kellett törődnie a kiesés szomorú sorsába...
Szeged akkori reprezentatív futballcsapata pedig mindössze egyetlen bajnoki idényt töltött távol az NB I mezőnyétől, mert a fölényes biztonsággal megnyert NB II-es bajnoki címet követően - a gólkirály Nagy Antal (fotónkon az ugyancsak válogatott Tóth György kapus mellett) vezérletével - újra a Fradival, az Újpesttel és a többi naggyal játszhattak a szegediek!
De erről majd legközelebb, a 120 részes futballtörténeti cikksorozatom 20. etapjában...
Forrás: Fotók: szeged-csanád-ga.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.03.22.
A koronavírus okozta világjárvány miatt megállt az élet a magyar futball-pályákon is - óvatos becslések szerint minimum két-három hónapig... De ettől még a fanatikus drukkerek tízezrei kérdeznek-vitatkoznak-válaszolnak! A "holtidőt" rajongói portálunk - a "naponta sokszor moss kezet " súlykolása helyett - szeretné értelmesen átvészelni és - a folyamatban lévő 120 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunk rendszeres megjelenítése mellett - hetente válaszolunk a szurkolók kérdéseire, jogos felvetéseire is...
Sokszor és sokan megkérdezték már tőlem, de az utóbbi hónapokban egyre többen: Szegeden kívül egyáltalán létezett-e olyan csapat ill. magyar város, amelyik ilyen hosszú idő után jutna majd egyszer(...) vissza labdarúgásunk első vonalába?!
Nos, létezett ilyen klub, nem is egy, nem is kettő…de nem kellene követni őket!!
Erről szól ez a sporttörténeti kuriózumokkal teli visszapillantó írásom…
Az alábbi, igencsak megdöbbentő számadatokat, futballsztorikat elolvasva, végigböngészve már nem is tűnik olyan “borzalmasan nagy időnek” az a 20 vagy - Adem Kapicsékat sajnos, jól kiismerve... - uram bocsá’ 25-30 esztendő, amit Szeged legjobb együttese immár az 1999-2000-es idénytől számítva távol töltött (töltene…) az első osztálytól…
Holott előtte Szeged mindenkori legjobb proficsapata nem kevesebb, mint 51 (!!) idényt húzott le 1926 nyarától 2000-ig a legjobbak között...
Hát akkor kezdjük néhány valóban kirívó, sőt, szinte hihetetlen, ám megtörtént esettel!
A Szolnoki MÁV (amely jelenleg is a Szeged-Csanád Grosics Akadémiával együtt szerepel a koronavírus miatt bizonytalan időre felfüggesztett másodosztályban...) a XX. század harmincas-negyvenes éveiben sokszoros magyar válogatottakkal - Szűcs Sándor, Kispéter Mihály, Kolláth Ferenc, Szántó József, Laborcz Lajos, Horváth Ferenc, Korom Mihály - teletűzdelt, Európa-hírű gárda volt – egészen az 1948-as kieséséig! Ezt követően csupán labdarúgásunk másod-, harmad- vagy éppen negyedosztályában kalandozott , így...
...“csekélyke” 62 (!!) éves szünetet követően jutott vissza 2010 nyarán az NB I-be… Hogy aztán 2011-ben villámgyorsan távozzon a magyar elittől, de remélhetőleg már nem újabb 62 esztendőre!
Csak "kissé van lemaradva" a szolnokiak mögött Nagykanizsa labdarúgócsapata, amely a legelső, 1949-50. évi NB I-es szereplését csupán 44(!) hosszú és gyötrelmes idénnyel később tudta megismételni 1994-95-ben, amit még két élvonalbeli megmérettetés követett 1999-2000-ben, majd 2000-2001-ben...
Azóta a megszűnések ill. megyei és NB III-as mélyrepülések egyaránt jelen voltak a kanizsai fociban, csakúgy, mint.... az immár 121. évében járó szegedi futball legutóbbi két dicstelen évtizedében: a "halkópálgézás" (2001-től 2019-ig ill. az "ademkapicsos" korszakokban (2011-től napjainkig)....
Az ugyancsak komoly szurkolótáborral rendelkező Békéscsaba esete sem szokványos… A jelenleg szintén NB II-es Előre FC jogelődje, a Békéscsabai Törekvés 1945-46-ban játszhatott legelőször az NB I-ben, ám a gyors kiesést követően csupán 1974 nyarán – azaz 28 év elteltével... – kapaszkodtak vissza a lilák az első osztályba.
Azóta váltakozó sikerrel szerepeltek, az 1994. évi NB I-es bronzéremtől (!) a 2005-2008 közötti NB III-as szereplésekig… Majd újra jött az NB I ill. az NB II közti "hullámvasút" és most is az a kérdés, hogy meddig?!
Az 1999-től napjainkig éppen 19 (!) trófeát begyűjtő DVSC példája mutatja legjobban: ha a nagyobb tömegeket felvonultató városok képesek megfelelően áthidalni egy-egy válságkorszakot (pl. tőkeinjekcióval, komoly szakmai hozzáértéssel, emocionális kötődéssel és a helyi potentátok támogatásával!!), úgy később bőséggel láthatnak neki az “ízletes lakomákhoz”…
Bizony, a cívisváros régebbi szurkolói álmukban sem gondolhatták volna 1950 - 1960, majd 1964 -1979 között, amikor 10 illetve 15 (!) hosszú évig voltak távol az élvonaltól, hogy “lesz még nyár, lesz még lágy kenyér”…
S bizony, lett!! Hét NB I-es bajnoki címmel, 6 MK-, 5 Szuperkupa meg egy Ligakupa győzelemmel ill. BL és Európa Liga csoportkörökkel fűszerezve… Kétségtelen tény, mostanában kissé lejjebb kerültek az NB I-es élmezőnytől, ám a "cívisek futballimádatát" ismerve, biztosan állíthatom: nem sokáig!!
Végezetül pedig egy szolnokihoz hasonló budapesti kuriózum…
A III. Kerületi TTVE a magyar labdarúgás egyik meghatározó klubja volt egészen a kezdetektől 1937-ig. Aztán “röpke 59 éves szünetet” követően 1996-ban jutottak ismét vissza az NB I-be, de már sokkal kevesebb sikerrel, mindössze két újabb szezont lehúzva a legjobbak között…
Sorolhatnám még a különleges hazai sőt, nemzetközi futball-visszatéréseket, de hely- és időhiány miatt nem teszem. A feladat ugyanis adott országunk 3. legnagyobb városában: Szeged első számú labdarúgóinak lehetőleg minél előbb vissza kell(ene) térniük a legnépszerűbb sportág első osztályába!
Ilyen fantasztikus szurkolótáborral ill. csodaszép stadionnal, stabil anyagi háttérrel kizárólag ott lehetne a helyük!!
S itt a hangsúly – tekintettel a városban és Szeged környékén élő szurkolók, játékosok tízezreire – a “KELL” szócskán van…
Vitos György
Készült: 2020.03.17.