Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

Amint azt cikksorozatom előző részében is jeleztem, 1970 tavaszán már a jubileumi 40. élvonalbeli idényére készülhetett a Szeged labdarúgó-csapata, de akkor először SZEOL SC (Szegedi Egyetemi és Olajipari Sport Club) néven!


1970 tavaszán egyébként egyidényes bajnokságot szerveztek, mivel az MLSZ - ki tudja, hányadszor - ismét visszatért az Európában megszokott őszi-tavaszi rendszerre. Sajnos, az újonc SZEOL a fiatalok rutintalanságának köszönhetően csak a 15. helyet szerezte meg a 16-os mezőnyben...


A Pécs elleni március 1-jei idénynyitón például azt láthattuk Édesapámmal a havas pályán, hogy a hazaiak pazar játékkal már 3-1-re vezettek a félidőben (Vörös János, Pataky Miklós és Pikó László góljaival, mégis a sokkal rutinosabb Pécs nyert 4-3-ra Szegeden... A Haladás elleni 4-0-át követően pedig a bajnoki címért hajtó Ferencváros ezúttal is "ráfázott" a Tisza partján, a nemrég elhunyt hórihorgas Vass "Ferike" gyönyörű fejesgóljánál több, mint 12.000 néző tombolhatott! S mivel az átszervezés miatt nem volt kieső, így a Szeged és az utolsó Győri ETO is megmenekült ettől a szégyentől...


Az 1899-től e sorok írója által nagy gonddal nyilvántartott szegedi futballhistória  jubileumi 75. idénye viszont nem jól sikerült 1970/1971-ben.


Mivel az előző, félidényes NB I-ből nem volt egyetlen kieső sem, újabb lehetőség adódott hát a felzárkózásra, de az egyébként jó erőkből álló SZEOL SC nem tudott élni a lehetőséggel. Akkoriban még a pestiek sajátították ki a tabella legjobb helyeit rendszeresen, 1970-71-ben például, az Újpest, a Ferencváros, a Vasas, a Honvéd, az MTK és a Csepel végzett az első 6 helyen, de a 16. helyezett SZEOL SC-t sajnos még további 9 vidéki klub is megelőzte, így következhetett a szegedi hullámvasút alsóbb szakasza, a szinte akkoriban már-már "megszokott"  NB I B-s kitérő...


Hogy is mondta Gulyás Ferenc, a szegediek nemrég elhunyt népszerű intézője 2013-ban, mikor épp erről kérdezték? „Abban az időben a Szegednek összességében nem volt gyengébb játékosállománya, mint általában az NB I-ben, de soha nem tudtunk megkapaszkodni tökéletesen. Olyan edzőkkel dolgoztam együtt pedig, mint Kontha Károly, Kovács József, Kovács Ferenc, Dunai János, Sárosi László, Himer István, Kaszás Gábor, Bundzsák Dezső. Valahogy mindig az a plusz anyagi támogatás hiányzott, ami más gárdánál megvolt ahhoz, hogy hosszú távon komoly célt lehessen kitűzni. Az egyetemtől nem volt várható komoly anyagi juttatás, a városnak is szűkös keretei voltak, az ‘olajos’ időszakban pedig az lett a probléma, hogy Szolnokot jelölték meg az irányítás központjaként, a vezetők is arra orientálódtak”


S ezek után 1971/1972-ben megint jött a szegedi "hullámvasút": a sokadik másodosztályú bajnokságot a várakozásnak megfelelően kezdték Bánfalviék, heteken át ők diktálták a tempót és mindössze egyetlen komolyabb kisiklást kivéve meggyőzően nyerték meg az NB I B küzdelmeit!


Azt az egy kisiklást pedig éppen az ezüstérmes Zalaegerszegi TE ellen követték el idehaza, ahol 13.000 szegedi drukker látta a vendégek 2-1-es győzelmét ...


De 1972/1973-ban még így is mindenki sokat várt az újabb NB I-es évadtól - az volt a Szeged 42. élvonalbeli idénye -, az újonnan kinevezett vezetőedzőtől (Bundzsák Dezső) és az átszervezett csapattól.


S immár örömteli tény, egyáltalán nem kellett csalódni, mert 1972 őszén újra régi hírnevéhez méltóan szerepelt az akkor kék-fehér színekben játszó gárda! Legyőzték a Videotont(Antal Péter és Vass Feri góljaival 2-1-re!), a Bp. Honvédot (13 év után újra, közel 15 ezer néző örömére!), az MTK-t (Budapesten is Antal és Vass "köszöntek be"), sőt, értékes pontot szereztek a Népstadionban 25 ezer néző előtt a Ferencváros ellen is(ki más, mint Antal Péter találatával)!


A tavaszi szezonban már csak arra ügyeltek, hogy sikerüljön a biztos bennmaradás. S bizony, sikerült, a Vasas elleni 1-1-et  17.000, míg a Fradi elleni újabb döntetlent 18.000 szegedi néző szurkolta végig...


Majd az 1973/1974-es idényt sajnos a végén, a Népsport nekrológjával kell kezdeni: "Ha valaki majd egyszer megírja a SZEOL labdarúgó-szakosztályának történetét, mert egyszer biztosan megírják, hiszen az anyag annyira gazdag, hogy vétek lenne nem papírra vetni, és elér az 1973-74-es bajnoki évhez, törvényszerűen három dátummal kell találkoznia. Három olyan dátummal, amely kulcsszerepet játszott a csapat életében!"


Az első dátum, 1973. szeptember 22-én, a Népstadionban: Ferencváros - SZEOL 1-2, mindkét gólunkat "életveszélyes csatárunk", Antal Péter szerezte!!!  Óriási diadalt aratott a Mészár Lajos kiállítása után 10 emberrel játszó csapat a bajnokesélyes otthonában, s akkor senki sem gondolhatta széles e hazában, hogy ugyanez a gárda 9 hónap múltán Pécsett NB II-es csapatként száll majd fel az autóbuszára... De így történt és különösen a pestiek állandó "bundacsapata", a soroksári Egyetértés elleni itthoni 1-3 pecsételte meg a sorsukat.

1974/1975-ben,  a 10. NB I-es búcsút követően a SZEOL újra "nagycsapat" lett és az NB II-ben gyakran félgőzzel játszva, de 48 pontot szerezve bajnokként jutott vissza az első osztályba! A bajnokcsapat leggyakoribb összeállítása ez volt: Nagy - Hevesi, Bánfalvi dr., Kozma III, V. Tóth - Birinyi, Varga, Zámbori - Szeghalmi, Vass F., Antal.


1975 őszére az NB I-be visszajutott együttes nem hogy erősödött volna, hanem elvesztette két legjobb játékosát: Bánfalvi dr. és Varga az NB II-es Vác-hoz igazoltak... A Kontha Károly által irányított kék-feketék olyan gyengén kezdték a bajnokságot, hogy már fél szezon után kiesésre voltak ítélve... De az MLSZ 1976 júniusában létszámemelést hajtott végre (16-ról 18-ra növelte az NB I mezőnyét), s ez a Szeged bennmaradását jelentette!


Az idény nézőcsúcsát egyébként az 1975. szeptember 27-i Ferencváros elleni mérkőzés (0-1) hozta, amikor 22.000 drukker láthatta Nyilasi Tibor parádés gólját Szegeden! Ezt követően az 1976-ban már a 22. bajnoki címét szerző Fradi 16 (!) évig nyeretlen maradt a Tisza partján...


1976/1977: Előlegezett bizalom, új edző (Himer István), átszervezett csapat - ismét felfelé indult a SZEOL, ezúttal már új néven!


Az 1977-es esztendőt ugyanis egy nagy jelentőségű fúzió vezette be: egyesült a SZEOL SC  ill. az egykor oly dicső SZAK egymással, s a két klub hivatalos jogutódja a jövőben SZEOL AK néven szerepelt!

Mai - s igencsak széthúzó... - klubvezetők, figyelem!

Az erők és a múlt egyesítése végett az 1977 januárjában létrehozott  nagyegyesület, a SZEOL AK  alapszabályában -jogszerűen - alapítási évként a régebbi SZAK alapítási évét, az 1899-et jelölték meg, nagyon helyesen!

Egyébként az a május 22-i alakulási dátum a mai napig is minden évben a szegedi labdarúgás születésnapját jelenti!

S hogy igazi ünnep mikor lesz?! Ez kizárólag a majdani  élvonalbeli szerepléstől függ...

Tény, hogy a SZEOL AK első, ilyen néven futó NB I-es évében - később rendkívül népszerű ex-szövetségi kapitányunkkal, Egervári Sándorral megerősítve - kitűnően szerepelt, a "csúcsmeccseket" a 15.000 néző előtt lejátszott Ferencváros elleni 1-1, továbbá a Békéscsaba 4-0-ás és a Diósgyőr 3-0-ás legyőzése jelentette...


Hogy aztán az 1977/1978-as évad megint bajt hozzon...


Tény, hogy akkor sem sikerültek az erősítések, sőt Egervári és Hangai más egyesülethez távozott... Voltak persze országos szenzációt kiváltó felvillanások! Elég, ha csak a sokszoros bajnok Újpest 6-2 (!!!) arányú kiütésére gondolunk! Hihetetlen, hogy az 1978-as aranyérmes Újpestnek - a fehérvári "zakó" mellett - ez volt a második és egyben az utolsó veresége a 34 meccséből... Vagyis a 18. SZEOL AK mérte a világklasszis Fazekasékra, Törőcsikékre a legnagyobb csapást - de még ez sem változtatott a szomorú tényeken, az 1978-as volt immár a 11. NB I-es búcsú a szegediek életében.


1978/1979: "Egy év múlva itt vagyunk! Már csak azért is, mert 1978 augusztusára elkészül a Tisza-parti stadion világítása!" - nyilatkozták a szegedi vezetők a kiesést követően, a korábbi tapasztalatok alapján elég magabiztosan.


Itt - vagyis újra az NB I-ben... Nos, az egyből kettő, a kettőből három lett, mikorra a szegediek ki tudták harcolni az élvonalba jutást... 1978-79-ben még azt hitték, hogy patinás NB I-es múltjuk könnyedén visszajuttatja őket a legjobbak közé, ám a Bp. Volán SC keresztülhúzta számításukat és végig vezetve nyerték az NB II Középcsoportjának aranyérmét. A SZEOL AK pedig meg sem állt a 6. helyig, még a helyi "másodhegedűs" Szegedi Dózsa is megelőzte őket - először a futballtörténelemben...


Majd az 1979/1980-as idényben eleve reménytelennek tűnt a feljebbjutás, mivel egyszerre két fővárosi csapat is ide került az NB I-ből (Csepel, Vasas Izzó). A papírforma sajnos, ezúttal beigazolódott és a Csepel magabiztosan nyerte az NB II Középcsoportjának bajnokságát az Izzó, valamint a SZEOL AK előtt...


De 1980/1981-re alaposan megnőttek a szegedi esélyek! Abban az idényben a Vasas Izzó Vácra települt, az NB I-ből sem került a Középcsoportba újabb kieső, így ismét megnyílt az út a kék-feketék számára! Éltek is vele, és Kovács József mesteredző irányításával nem kevesebb, mint 10 (!) pontot vertek a 2. helyezett Ganz-Mávag együttesére.


S ha az egyébként kieső helyi másodhegedűs, a Szegedi Dózsa (...) nem vesz el tőlük egy pontot a bajnokság hajrájában, a SZEOL AK rajtolhatott volna -1935 után újra...- a Közép-Európa Kupa küzdelmeiben!

Akkor ugyanis az volt a szabály, hogy a legtöbb pontot szerző NB II-es bajnok indulhatott a KK-ban, s 1981-ben a cseh és a szerb feljutó mellett a világhírű olasz AC Milan is jogot nyert a Serie B bajnokaként a KK-részvételre, mivel az előző évi olasz bundabotrány miatt 1980-ban a római Lazio-val együtt a B osztályba sorolták őket...

A részletekről majd a következő históriában!

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: FOTÓ: Vitos György 100 éves a szegedi futball! A SZAK-tól a SZEAC-ig c. könyvéből
Készült: 2016.02.14.

Az előzmények...


A dicsőségekkel teli szegedi futballhistória sorrendben 63. idénye, az 1959/1960-as számított a SZEAC-sikerkorszak kezdetének!


Már 1959 őszén tündökölt az NB I újonca és a forduláskor - kiesési gondok nélkül - a kiválónak mondható 9. helyen álltak! Az átlagos hazai nézőszám már akkortájt 15 ezer körül mozgott, ami új csúcsot jelentett szegedi viszonylatban!

Az ex-szegedi Sándor "Csikar" által fémjelzett MTK elleni hazai idénynyitón - 1959. augusztus 9-én - például 26.000-en szurkoltak és örültek, amikor 0-2-es félidő után Portörő Gábor, majd Hajós Imre találataival kiegyenlítettek!

De közel 15-15 ezren voltak a Szegeden mindig kiemelt jelentőségű Bp. Vasas és a Bp. Honvéd elleni összecsapásokon is, ahol 1-1-re végeztek az angyalföldiekkel és 1-0-ra megverték Polyvás Dániel 82. percben szerzett találatával a Bozsikkal, Tichy Lajossal, továbbá az ex-szegedi Gilicz Istvánnal felálló kispestieket!


1960. február 28-án nem kevesebb, mint 18. 000 (!) drukker látogatott ki az Újpest elleni rangadóra, de tavasszal még erre is rátettek egy lapáttal Portörőék...

Akkor született meg a máig is érvényben lévő abszolút nézőcsúcs a Tisza-parti stadionban: még leírni is borzongató, nemhogy átélni, pontosan 30 ezer (!) szurkoló figyelte a Ferencváros elleni összecsapást, melyen a Fradi a későbbi Aranylabdás Albert Flórián góljával 1-0-ra győzött...


Így hát sporttörténeti tényként leszögezhetjük: sem előtte, sem azóta nem voltak ennyien szegedi labdarúgó-mérkőzésen!

S a csapat meghálálta a bizalmat, az óriási érdeklődést, hisz újoncként a kiválónak mondható 8. helyen végzett!


Sőt, 1960/1961-ben a Mészáros - Szabó, Portörő, Kürtösi - Dezsőfi, Zallár - Benák, Nemes, Hajós, Polyvás, Nyári összeállítású SZEAC ezúttal már 2-0-ra verte a sokszoros bajnok Ferencvárost - több, mint 25 ezer néző előtt!


De az előző évi aranyérmes Újpest sem úszta meg nagy verés nélkül a szegedi kirándulást, akkor meg 18 ezer néző tombolhatott Hajós Imre (3) ill. Nemes István parádés góljainak, s ezzel 4-2-re verték a lilákat!

Az 1961-ben kiharcolt 6. helyezés pedig a SZEAC-korszak legjobb eredményét jelentette, amit még megtoldott a csapat egy parádés nemzetközi győzelemmel is. Brassóban, 30 ezer fanatikus helyi drukker előtt a Szeged Nyári Tibor góljával 1-0-ra megverte a Nunweiler-testvérekkel, Jenei Imrével, Ionescuval, Szeredaival és Tataruval felálló Románia nagyválogatottját!


Majd következett az 1961/1962-es idény és bizony, újra az 1960-as bajnok Újpest ellen parádézott a címlapfotónkon látható Nemes István, aki az egész védelmet és a kapust is kicselezve lőtte a győztes gólt, s erre megint 18 ezer hazai drukker ünnepelt önfeledten!


Sőt, idegenben is eredményesek voltak a szegediek, Kispesten például 10 ezer néző előtt Boros és Nemes találataival verték 2-1-re a Bozsikkal, Tichyvel felálló Bp. Honvéd együttesét!


Végeredményben a 9. helyet szerezték meg az NB I-ben, és csupán egyetlen (!) bajnoki ponton múlott, hogy nem indulhattak az akkoriban rendkívül népszerű Nyári Intertotó Kupában, ahol többek között az Ajax Amszterdam, a rotterdami Feyenoord, a PSV Eindhoven vagy éppen a Bayern München is eljöhetett volna Szegedre nemzetközi kupameccset játszani...


Az 1962/1963-as idény azért volt nevezetes, mert a Szeged 34. élvonalbeli idényében, 1962 őszén sokáig vezette az NB I-es tabellát is! A Ferencváros elleni fantasztikus idénynyitót (Nemes István gyönyörű góljával 1-0!!) több, mint 26 ezren látták, az MTK elleni összecsapást már "csak" 16 ezren... A valósággal szárnyaló csapat sorra aratta szebbnél szebb győzelmeit a szeptemberi fordulókban, de még október elején, a Debrecenben aratott nagyszerű 2-0-ás diadallal ( természetesen Nemes István "köszönt be" kétszer...) az Újpesttel azonos pontszámmal álltak a 2. helyen Hajósék!

Sőt, ha a novemberi utolsó fordulóban legyőzik a Tatabányát, az őszi bajnok Újpesttel holtversenyben fejezték volna be a bajnoki idény első felét! A szegedi "catenaccio" akkoriban kiválóan működött, hisz az őszi 13 mérkőzésen 9-szer (!) maradt érintetlen Mészáros Károly kapuja. A tavaszi idényben már gyengébb forma következett (a Fraditól pl. a Népstadionban 50 ezer néző előtt kaptak ki 3-1-re...), így a SZEAC csupán a 11. helyen végzett, bárcsak elmondhatnánk ugyanezt a mai Szeged újabb NB I-es szereplésekor...


1963 őszén aztán ismét átszervezte a bajnokságot az MLSZ, ekkor tértek vissza ugyanis másodszor a szovjet mintára, az őszi-tavaszi helyett a naptári éves bajnoki rendszerre. Így az 1963 őszi egyidényes bajnokság töltötte ki az átmeneti időt, kiesők nélkül, ezáltal az NB I 14 csapata nyugodtan játszhatott és készülhetett az 1964. évi bajnokságra...


A SZEAC talán túlságosan is megnyugodott, hisz a 13 meccsen szerzett 11 pontjukkal a 12. helyen végezve csupán a Pécs és a Debreceni VSC együttesét előzték meg, de mindössze 6 ponttal maradtak el a bajnok Győri ETO együttesétől... Az előző évi bajnok Fradit 2-1-es győzelmükkel elütötték az újabb bajnoki címtől, így dorogi és szegedi segédlettel 1944, a Nagyvárad legelső aranyérme után ismét vidéki csapat nyerte a magyar bajnokságot...


Az 1964. évi NB I-es bajnokság a tokiói olimpiára való tekintettel már szeptember közepén befejeződött, a csapatok ugyanis egész nyáron játszottak - szünet és pihenő nélkül! A 10. helyen végzett SZEAC is így tett és legemlékezetesebb győzelmét a sokszoros bajnok Bp. Vasas otthonában aratta! A Korányi - Szabó, Kürtösi dr., Sándor - Dezsőfi, Pataki T. - Arató, Csömör, Popov, Reményik, Boros dr. összeállítású szegediek 1-0-ra győztek 15 ezer néző előtt a Fáy utcában! Sőt, a Szabadtéri Kupán nyáron, a Tisza-parti városban rangos külföldi együtteseket (a cseh Zbrojovka Brnot és a 3-szoros román bajnok Petrolul Ploiestit) vertek a szegediek, így semmi nem utalt arra, ami egy évvel később történt...


Ha az immár 117. évében lévő szegedi labdarúgás történetét vizsgáljuk, s visszatekintünk az elmúlt évtizedek jobbnál jobb helyi csapatainak élvonalbeli szereplésére, úgy nyugodtan állíthatjuk: az 1926-os első profi bajnokság óta az egyik legsikertelenebb, legfájóbb évad az 1965-ös NB I-es bajnokság volt...


Hiába verte a SZEAC április 11-én 2-1-re a listavezető újpestieket, s állt 5 játéknap után 2 győzelemmel a középmezőnyben, a következő 21 (!) fordulóban nyeretlenek maradtak a kék-fehérek... Az utolsó pontjukat (1-1) a Népstadionban szerezték Nemes Istvánék éppen a Ferencváros bajnokcsapata ellen, akik mellesleg pontosan akkor nyerték el a mai Európa-Liga egyik előd-trófeáját, a VVK-t...

Fél évszázada: ismét felfelé...

Az 1899-től e sorok írója által nagy gonddal nyilvántartott szegedi futballhistória 70. idényében, 1966 elején az NB I-ből váratlanul kiesett SZEAC csapatát alaposan átszervezték a másodosztály küzdelmeire!


Nehezen, de sikerült a reményteljes fiatalok (Kozma Mihály, Pusztai László) beépítése a csapatba és nemsokára már jöttek is a jobbnál jobb eredmények.


Debrecenben például - több mint 10 ezer néző előtt - a SZEAC 0-1-es félidő után 3-1-re verte a DVSC-t, s góljainkat a későbbi NB I-es gólkirály Kozma Mihály (2) ill. Hajós Imre szerezték. Az is érdekes sporttörténeti kuriózumnak számított, hogy a Szeged 29 fordulón keresztül egyszer sem vezette a másodosztályú táblázatot, mégis bajnokként (!) jutott vissza az első osztályba, mivel épp a 30. fordulóban az addig listavezető Eger együttesét is megelőzték...

Újabb élvonalbeli szereplések - botlásokkal...


1967 : Nagyszerű idény, parádés győzelmek, emlékezetes gólok, újfent 20 ezer néző a bajnok Fradi ellen, s a SZEAC megint 9. volt az NB I-ben!

A sok feledhetetlen élmény közül talán egy igazi "gólzápor" érdemel említést: a néhány évvel később már bronzérmes Salgótarjáni BTC látogatott a Tisza-parti stadionba és 10 ezer drukker előtt a szegediek pazar játékkal, angolosan, 6-3-ra "lelépték" a bányászokat, az immár legendás gólszerzőink a nemrég elhunyt Vass Ferenc (2), valamint Boros László, Hajós Imre, Pusztai László ill. Dobó János voltak...


Az 1968-as idény pedig különös történet volt a mexikói olimpia évében, annyi szent... (Olimpiai válogatottunk egyébként Helsinki és Tokió után ott nyert harmadszor is aranyérmet, ami még mindig ötkarikás rekordnak számít labdarúgásban, a szerző)


A SZEAC az NB I első 7 fordulója után még a 3. helyen állt, a 12. játéknapot megelőzően pedig a 6.-on, de sajnos, az igazi visszaesés a Ferencvárostól (1-6) és az Újpesti Dózsától (0-11) elszenvedett katasztrofális vereségek után következett be...

A Fradi elleni hazai meccset megint csak 20. 000 néző láthatta, a Megyeri úti "kivégzésen" pedig - szegény Rábay László edző mesélte nekem később... - mire kisétált a szegedi tréner a kispadhoz, máris 2-0-ra vezetett a Tisza partján oly gyakran megalázott Újpest... Megtörték hát lelkileg is őket a dörzsölt pestiek, egyre lejjebb csúsztak a táblázaton, így újra búcsúzniuk kellett az NB I-től, 1926-tól számítva immár a 8. alkalommal...


De az 1969-es év újabb fordulópontot hozott a szegedi labdarúgásban!


Az egyetem mellé ugyanis még egy komoly patronáló, az olajtröszt került és a SZEAC-ból létrehozott SZEOL SC, markáns fejezetet jelentett a nagy múltú szegedi egyesület igencsak szövevényes történetében!


Az akkori NB I B-ben rajtoló együttest már a gazdag patronáló késztette minél jobb teljesítményre. A fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülést meghálálták a szegediek és a bajnok Videoton mögött az újonnan létrehozott SZEOL SC ezüstérmesként visszajutott az első osztályba, az "aranyos" fehérváriakat például 4-0-ra megverték a Tisza-partiak...


1970 tavasza volt a jubileumi 40. élvonalbeli idénye a Szegednek, de akkor először SZEOL SC (Szegedi Egyetemi és Olajipari Sport Club) néven! 1970 tavaszán egyébként egyidényes bajnokságot szerveztek, mivel az MLSZ - ki tudja, hányadszor - ismét visszatért az Európában megszokott őszi-tavaszi rendszerre, de ez már egy újabb különleges Tisza-parti futballtörténet...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Vitos György szegedi futballköteteiből
Készült: 2016.02.08.

AZ ELŐZMÉNYEK...

A mai fiatalabb generációknak szinte hihetetlenül hangzik... Pláne azok után, hogy az elmúlt negyedszázad alatt mindössze kétszer (1990-91, 1999-2000) volt NB I-es labdarúgó-csapata az ország 3. (...) legnagyobb városának!! Bizony, 1951-ben - éppen 65 éve... - az NB I 14-es mezőnyében egyszerre két szegedi csapatot is találhattunk: a SZAK-ból és SzSzMTE-ből "átnevezett" Szegedi Petőfit illetve az újonc Szegedi Honvédot!

Az az év mai szemmel nézve érdekes, sőt, egyedülálló találkozást is jelentett, mivel a későbbi SZEOL AK, majd Szeged SC és a '90-es évekbeli Szeged FC két korábbi jogelődje került szembe egymással, ráadásul egy NB I-es bajnoki szezonban!


Külön kuriózum, hogy az újonc Sz. Honvéd szerepelt jobban (10.-ként végeztek), míg a SZAK, ezúttal Petőfi néven - anyagilag és a kommunisták szemében erkölcsileg is ellehetetlenítve... - utolsó, 14. helyezettként kiesett.


A hajdan oly népszerű piros-feketék már sohasem jutottak vissza az első osztályba, csak alacsonyabb szinten szerepeltek. Az 1977-es SZEOL-SZAK fúzió pedig sportjogilag, sportszakmailag egyaránt azt jelentette, a SZAK nagyszerű eredményeit a későbbi SZEOL AK illetve az utánuk következő szegedi alakulatok, mint hivatalos jogutódok vitték tovább! Hiszen a Szeged SC, a Szeged FC, a Szegedi EAC és az FC Szeged mellett még a legutóbbi NB I-es csapat, az 1999-es Szeged LC is a SZEOL-korszak óta tradicionálisnak számító kék-fekete színösszeállítást és a hagyományos szegedi diszkoszvetős címert vezette be a sok vihart, fúziót és csődöt megélt szegediek számára!


De most még csak 1952-nél tartottunk, ahol a Szegedi Honvéd szaporította tovább a Tisza-parti futballsikereket!


A Szeged - a jogfolytonosságot tekintve - jubileumi 25. élvonalbeli idényében már az év elején hatalmas kupabravúrt könyvelhettünk el, hiszen az 1930-as MK-döntős szereplésünk után ezúttal az értékes 3. helyezést értük el az MNK-ban, miután a Szegedi Honvéd csupán a Buzánszky Jenő által fémjelzett Dorogtól szenvedett 4-2-es vereséget az elődöntőben! De a "szögedi" honvédek a bajnokságban is kivágták a rezet és az utolsó 3 fordulóban aratott 3 győzelmükkel a bravúrosnak mondható 11. helyezést megszerezve kiharcolták a bennmaradást az NB I akkoriban világklasszisokat, sőt, friss olimpiai bajnokokat is felvonultató 14-es mezőnyében!


Egy évvel később, 1953-ban pedig összejött egy újabb fantasztikus Tisza-parti gárda! Addig is persze, minden évtizednek megvolt a szegedi sikercsapata...


A '20-as évek SZAK amatőrjei, a '30-as évek Bástya FC-je és a '40-es évek Szeged FC-je, Szeged AK-ja után a Szegedi Honvéd együttese is méltán kiérdemelte a fenti büszke címet. Különösen 1953-ra alakult ki egy olyan ütőképes csapat, amely méltó ellenféllé vált bármelyik együttes számára és az akkor kiharcolt 8. helyezés volt a csúcs a szegedi honvédek életében!


Íme az 1953-as Szegedi Honvéd "aranycsapata": Palotai - Sipos, Mednyánszky, Bodzsár - Baráth, Macsali - Böjtös, Machos, Csáki, Rábay, Rózsavölgyi. Ez a gárda verte meg például a világklasszis "gólzsák", Szusza Ferenccel kiálló Újpestet oda-vissza kétszer is 4-1 arányban!


S ezek után jött 1954... Az olimpiai bajnok és Európa Kupa-győztes magyar aranycsapat vb-ezüstérmének évében bizony, Szegednek is súlyos csalódást jelentett az az évad: újra csak a kiesés következett! Igaz, ebbe a Honvédelmi Minisztérium is alaposan belejátszott, mivel egyszerűen megszüntette a bajnok Bp. Honvéd mellett a Szegedi Honvéd támogatását, valósággal lenullázták őket... Így a szegedi sportvezetők végül abban állapodtak meg, hogy a helyi Honvéd hivatalos jogutódjaként az egyetemi sportkör, a KEAC-ból, majd a SZEAC-ból lett Szegedi Haladás szerepelhet tovább az NB I-ben!

De az egyetemistáknak még szokniuk kellett az élvonal légkörét... Hiába verték meg Rózsavölgyi 4 góljával 6-2-re(!!) a Szuszával felálló újpestieket, mégiscsak a 13. hely, vagyis - sorrendben ötödszörre - kiesés lett a "nóta vége"...

A MAGYAR "ARANYCSAPAT" SZEGEDEN!


Mégis a következő Idény, az 1955-ös hozta meg a magyar "aranycsapat" legelső szegedi vendégjátékát!

Tudni kell, hogy abban az idényben az egykori NB I-es szegedi gólkirály, Kalmár György edző azonnal visszavezényelte a Szegedi Haladást az 1955. évi NB II Keleti csoportjából az NB I-be!


Ennek elismeréseként 1955. április 13-án a Szeged még a magyar aranycsapattal is megmérkőzhetett közel 20 ezer(!!) néző előtt a Felső Tisza-parti stadionban és a Puskással, Hidegkutival, Sándorral, Kocsissal, Bozsikkal és a többi klasszissal felálló vb-ezüstérmesek csupán 2-0-ra nyertek (mégpedig Kocsis Sándor és Szojka Ferenc góljaival) a címlapfotón is látható Szegedi Haladás ellen!


Az NB II-es rangadókon meg a mai hétszeres bajnok Debreceni VSC ellen kilencet (!) rúgtak a szegediek, így simán jutottak vissza a legjobbak közé.


Az 1956-os évad egy kupamérkőzéssel kezdődött: Szegedi Haladás - Pécs 4-0! Ezzel a szép győzelemmel a csapat 1952 után újra bejutott az MNK legjobb 4 együttese közé! Az elődöntőre azonban csak 1957 februárjában került sor... A 12 csapatos bajnokságban a szegediek 20 meccset lejátszottak, amikor október közepén a forradalom miatt végérvényesen félbeszakadtak a küzdelmek... A szegediek hivatalos lejátszott bajnoki meccsei az egyes csapatok elleni "örök-mérlegekbe" beleszámítanak ugyan, de az 1956. évi NB I küzdelmeit az MLSZ mégsem tudta befejezett, egész bajnokságként elkönyvelni...

ÚJABB ÉLVONALBELI SZEREPLÉSEK...

Majd az immár 117. évében járó szegedi futball 60. Idényében, 1957 elején az MLSZ úgy határozott, hogy az NB I 12 csapata számára 1957 tavaszán egyfordulós, kiesés nélküli bajnokságot rendez, míg az NB II két csoportjában folytatódik az előző év őszén félbeszakadt pontvadászat. De a bajnoki rajt előtt - 1957. február 17-én - az 1955 óta húzódó MNK elődöntőit rendezték meg. A hosszabb idő után újra Szegedi EAC néven szereplő gárda kikapott a későbbi kupagyőztes Ferencváros otthonában, így 1952 után ezúttal is az MNK 3. helyén végzett!


Az egyfordulós bajnokságban idegenben vertük az Újpestet 2-1-re, végül pedig a világsztárjait elveszítő Bp. Honvédot és a Szombathelyi Haladást megelőzve a 10. helyen végeztek Polyák Gyula edző szegedi tanítványai!


Az 1957/1958-as idény sajnos, nem sok jót hozott... Ugyanis tovább bővült azoknak a dátumoknak a száma, amelyek Szeged NB I-es csapatainak a kiesését jelzik: 1930-31, 1942-43, 1948-49, 1951, 1954 és most egy újabb 14. helyezéssel 1957-58 is a búcsút jelentette a SZEAC számára... Abban az idényben egyébként ismét szerepelt szegedi játékos az A-válogatottban! Gilicz István, a SZEAC balösszekötője háromszor húzhatta magára a nemzeti csapat meggypiros mezét, ő volt akkoriban a 15. labdarúgó, aki szegedi csapatból került a legjobbak közé! A 16. szegedi klubból kikerülő válogatott labdarúgónk sajnos, még mindig várat magára, legalábbis a felnőttek között, mivel utánpótlás szinten se szeri, se száma a Tisza-parti tehetségeknek! Nem beszélve azokról, akik Szegedről eligazolva más klub játékosaként kerültek a nemzeti 11-be...


De megint csak hasonló volt a koreográfia... 1958/1959-ben az NB I-ből kiesett SZEAC újra kevés időt töltött az NB II Keleti csoportjában, hisz sorra aratták szebbnél szebb győzelmeiket, a 30 meccsükből 23-at nyertek és 4 döntetlen mellett mindössze 3-szor szenvedtek vereséget! A Mészáros - Benák, Portörő, Vass - Baráth, Zallár - Szabó (Polyvás), Reményik, Hajós, Nemes (Rábay), Nyári összeállítású gárda sorra aratta gólzáporos győzelmeit, s nem kevesebb, mint 11 (!) pontos előnnyel nyerte meg a bajnoki címet a jelenkor sikercsapata, az 1999-től napjainkig 19(!!) trófeát gyűjtő Debreceni VSC előtt!


S még csak ezután következtek a dicsőséges hatvanas évek, amikor 30.000 (!) szegedi drukker látogatott ki az Albert Flóriánnal felálló Ferencváros vagy éppen a Sándor "Csikaros" MTK ellen...

Forrás: Vitos György szegedi futballköteteiből
Készült: 2016.01.29.