Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

Az alábbi, igencsak megdöbbentő számadatokat, futballsztorikat elolvasva, végigböngészve már nem is tűnik olyan "borzalmasan nagy időnek" az a 16 vagy uram bocsá' 17-18 esztendő, amit Szeged mindenkori legjobb együttese távol töltött (töltene...) az első osztálytól...

Addig pedig gyorsan szögezzük le a sporttörténeti tényt: legutóbb 1999-2000-ben szerepelt NB I-ben az alábbi fotónkon látható Szeged LC együttese!

Legfelül balról: Miljan Markovics, Palágyi Szabolcs, Vladimir Kovacsevics, Udvari Szabolcs, Major László, Németh Norbert, Kenesei Zoltán. Alattuk balról: Oláh Lóránt, Ivan Kirsner, Dejan Godar, Dobó Csaba, Szulyovszky Ákos (kapusok), Nenad Markovics, Nagypál Tibor, Tamás Attila, Igor Kozos. Középen balról: Kurai László technikai vezető, Zakar Sándor szakosztályvezető, Hriszto Kaljevics klubigazgató, Nagylaki Kálmán elnök, Strausz László vezetőedző, Beszédes Sándor pályaedző, Borbély László szakmai igazgató, dr. Erdélyi Endre csapatorvos, Jónás László masszőr. Ülnek balról: Kurucsai András, Urbán Flórián, Mikler Lajos, Vörös Péter, Bencze Zsolt, Herczku Szabolcs, Faragó István, Vjacseszlav Jeremejev, Popovics Lajos.

Hát akkor kezdjük néhány valóban kirívó, hihetetlen, ám megtörtént esettel!

A Szolnoki MÁV csapata (amely jelenleg is a Szeged 2011-el együtt szerepel a másodosztályban) a harmincas-negyvenes években sokszoros válogatottakkal (Szűcs Sándor, Kispéter, Kolláth, Szántó, Laborcz, Horváth, Korom) teletűzdelt, Európa-hírű gárda volt - egészen az 1948-as kieséséig! Ezt követően csupán labdarúgásunk másod-, harmad- vagy éppen negyedosztályában kalandozott , így "csekélyke" 62 (!!) éves szünetet követően jutott vissza 2010 nyarán az NB I-be... Hogy aztán 2011-ben villámgyorsan távozzon újra az elittől, de remélhetőleg már nem 62 esztendőre.

A Békéscsaba esete sem szokványos... A mai NB I-es sereghajtó Előre FC jogelődje, a Békéscsabai Törekvés 1945-46-ban játszhatott legelőször az NB I-ben, ám a gyors kiesést követően csupán 1974 nyarán - azaz 28 év elteltével - kapaszkodtak vissza a lilák az első osztályba. Azóta váltakozó sikerrel szerepeltek, az 1994. évi NB I-es bronzéremtől a 2005-2008 közötti NB III-as szereplésekig... De most megint NB I-ben vannak, csak az a kérdés, meddig?!

Az 1999-től napjainkig éppen 19 (!) trófeát begyűjtő DVSC példája mutatja legjobban: ha a nagyobb tömegeket felvonultató városok képesek megfelelően áthidalni egy-egy válságkorszakot (pl. tőkeinjekcióval, komoly szakmai hozzáértéssel, helyi potentátok kiemelt támogatásával), később bőséggel láthatnak majd neki az "ízletes lakomákhoz"... Bizony, a cívisváros régebbi szurkolói álmukban sem gondolhatták volna 1950-1960, majd 1964-1979 között, amikor 10 illetve 15 (!) hosszú évig voltak távol az élvonaltól, hogy "lesz még nyár, lesz még lágy kenyér"...

S bizony lett, 7 bajnoki címmel, 6 MK-, 5 Szuperkupa meg egy Ligakupa-győzelemmel ill. BL és Európa Liga csoportkörökkel fűszerezve...

Végezetül egy szolnokihoz hasonló budapesti kuriózum... A III. Kerületi TTVE a magyar labdarúgás egyik meghatározó klubja volt egészen a kezdetektől 1937-ig. Aztán "röpke 59 éves szünetet" követően 1996-ban jutottak ismét vissza az NB I-be, de már sokkal kevesebb sikerrel, mindössze két újabb szezont lehúzva a legjobbak között...

Sorolhatnám még a különleges hazai sőt, nemzetközi futball-visszatéréseket, de hely- és időhiány miatt nem teszem. A feladat ugyanis adott országunk 3. legnagyobb városában. Szeged első számú labdarúgóinak lehetőleg minél előbb vissza kellene térniük a legnépszerűbb sportág első osztályába! S itt a hangsúly - tekintettel a városban és Szeged környékén élő szurkolók, játékosok tízezreire - a "KELL" szócskán van...

Vitos György

Forrás: FOTÓ: Vitos György: 110 éves szegedi futballhistória (1899-2009)
Készült: 2016.03.25.

Szeged 2011 – FC Ajka 0-0
Gyula, Grosics Akadémia, 300 néző. Vezette: Nazsa Tamás (Horváth, Szilágyi)

Szeged: Szántai – Zabari (Pászka, 80′), Farkas, Tóth G., Áchim, Szabó P., Berde, Király, Oláh G., Andorka, Germán. Vezetőedző: Klausz László.

Ajka: Gőcze – Pál, Kovács G., Fodor, Csehi (Pákai, 74′), Stieber, Horváth A., Czár, Sóron, Szőllösi (Sowunmi, 33′), Zámbó. Vezetőedző: Székely Tibor.

Sárga lap: Andorka (82′) ill. Sóron (29′), Czár (54′)

Klausz László: Fortuna ezúttal sem pártolt minket. A csapat mindent megtett a győzelemért, helyzeteink is voltak, kétszer a kapufát is eltaláltuk, de a labda nem befelé pattant.

Sajnos, az Ajka ellen nem sokat ér a "nyögvenyelős-két kapufás" döntetlen, mindenki úgy élte meg inkább: megint csak két értékes pontot veszítettünk...

Így aztán sikerélmény nélkül következhetnek újra a dolgos hétköznapok, mivel a válogatott mérkőzése miatt az MLSZ az NB II-ben is szünetet rendelt el.

Legközelebb már csak a következő hónapban, április 2-án, Szigetszentmiklóson javíthatnak eddigi rendkívül gyenge tavaszi bizonyítványukon a szegedi kék-feketék...

Vitos György

Készült: 2016.03.19.

Közel három évtizede már ennek, amikor Szeged mindenkori legjobb csapata éppen nem az NB I-ben tartózkodott (ez idáig az élvonalban több, mint 50 idényt mondhatnak magukénak a Tisza-partiak!), s az Ajka pedig a 3., 4. vonalból felküzdötte magát az egycsoportos NB II-be…

Az 1987-88. évi NB II-es bajnokságról van szó, ahol az akkortájt még Szeged SC néven játszó alakulat a 3. helyet szerezte meg a Veszprém és a Dunaújváros mögött (ezáltal éppen nem jutott vissza az NB I-be…), míg a vendégek Ajkai Hungalu SC néven a 18. helyen zártak a 20 csapatos bajnokságban, s ezzel kiestek…

A sporttörténeti értékű legelső Ajka-Szeged SC találkozót a dunántúli kisvárosban játszották és 1987. október 25-én a Pataki Tamás által irányított vendégek két gólt is szereztek idegenben, ám az eredmény mégiscsak 1-1 lett, miután az egykori szegedi gólzsák, Deák Ferenc, a népszerű “Deka” szemfüles találatát követően a mérkőzés vége előtt nem sokkal egy belőtt labda Kántor Ferencről a jobb alsó sarokba vágódott, s ezzel a szerencsétlen öngóllal egyenlítettek a hazaiak…

Az 1988. március 27-i szegedi visszavágót a Felső Tisza-parti stadionban játszották és 4000 néző előtt (akkoriban ez bizony, “mini-létszámnak” számított…) a hazai kék-feketék Varga István, dr. Kovács Gábor és az  akkori állandó "lesipuskásunk", Deák Ferenc góljaival simán 3-0-ra  megverték a kiesés ellen harcoló ajkaiakat!

Több, mint 26 évvel később következett a 3. Szeged-Ajka NB II-es mérkőzés, ezúttal 2014 októberében a gyulai Grosics Akadémián és ez az eredmény már mindenki előtt ismert...

A Nyilas Elek által irányított kék-feketék rutinos csatáruk, az idén Budafokra eligazolt  Oláh Lóránt góljával szerezték meg a három bajnoki pontot az ajkaiak ellen.

S ezek után –  2015 tavaszán – a bennmaradásért harcoló hazaiak megszerezték legelső “történelmi” sikerüket a Szegeddel szemben úgy, hogy Nyilas Elek játékosai közül kettőt is kiállított Böcskei Balázs játékvezető… A három pontot jelentő gólt egyébként az egykori válogatott csatár, Thomas Sowunmi szerezte, de mielőtt kiegyenlítettek volna a vendégek, a “derék spori” gyorsan lezavarta Veszelinovot (50.p.), majd Szabó Pétert (52.p.) is a pályáról…

Legutóbb  viszont a  hazaiak valóságos "mészárlást rendeztek" a Veszprém megyei városban:  5-0-ra legázolták Klausz László sokkal többre hivatott legénységét, így  a szegedi kék-feketéknek szombat délután kettős feladattal kell szembenézniük!

Egyrészt - csakúgy, mint az őszi Magyar Kupa-meccsükön – illene "kamatostól" visszavágniuk az ajkai XXL-es zakóért... Másrészt a soroksári pontszerzés csak és kizárólag akkor érne valamit, ha ezúttal végre három pontot  szereznének  Germán Tamásék!

Vitos György

Készült: 2016.03.18.